Mozinet Nagylátószög

Punyi-Jevuczó Diána, azaz Fonóasszony: “Ha összegyűlnek a nők, ott bölcsességek fognak elhangzani”A Vermiglio – A hegy menyasszonya premier előtti vetítésén, november 17-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban Gyárfás Dorka beszélgetett Punyi-Jevuczó Diánával, ismertebb nevén Fonóasszonnyal, a film által felvetett témák kapcsán. A Mozinet új bemutatójában az Alpok festői szépségű, csendes falujában, Vermiglióban játszódik. Itt keres menedéket a második világháború elől bujkáló szicíliai katona, Pietro. Megérkezése felforgatja az egyébként zárt közösség, különösen a helyi tanító családjának mindennapjait. A családfőnek határozott elképzelései vannak lányai jövőjéről, de Pietro megjelenése ezzel ellentétes láncreakciót indít el. A legidősebb lány, Lucia, beleszeret a múltját titkoló fiúba.Punyi-Jevuczó Diáná szerint a film arra mutat rá, hogy a régi világ eltűnt, de a benne rejlő tudás ma is létezhet, csak tudatosan kell újraértelmeznünk.„Ezért van nekünk nagyon nehéz dolgunk most, mert pontosan a nukleáris család miatt nem nagyon kevés mintát tudunk begyűjteni. (...) Mindenkinek magában meg kell azt találni, hogy őt hogy szólítja meg a hagyomány”A beszélgetés központi témája az volt, hogy mi maradt a hagyományos női szerepekből, közösségekből és rítusokból, amelyek az egykori falusi életben születéstől halálig kísérték az embert. Fonóasszony szerint a modern, városi életből épp azok az elemek hiányoznak leginkább, amelyek a filmben megjelennek: az együtt élő generációk, a kézzel végzett munka meditatív ritmusa, a közösségi intimitás és a természet ciklusainak figyelése.„Sokszor nem is tudták, hogy mit miért csinálnak, csak azért csinálták, mert tudták, hogy úgy szokás, úgy kell csinálni. Nekünk megvan az a repülőnk, amivel felülről erre ránézhetünk, hogy miért csináljuk úgy?”A beszélgetés kitért arra is, hogy a nők hogyan tudják városi környezetben, modern életformában is újrateremteni a kapcsolódást a hagyományokkal, és miért nő ma az igény a kézzel végzett tevékenységek, a lassulás, a közösségi jelenlét iránt. Az internetnek hála pedig már azt is jobban megérthetjük, mely hagyomány honnan származik és mit szolgál.„Ha csak annyira összegyűlnek a nők, hogy a kezük együtt járjon, akkor ott biztos, hogy bölcsességek el fognak hangzani.”Fonóasszony külön hangsúlyozta a film gazdag szimbolikáját: a hegyet mint az önismeret metaforáját, a lányok nevét mint a fény különböző aspektusait, és a női archetípusok rétegzettségét.A Vermiglio – A hegy menyasszonya már a mozikban!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.Gyárfás Dorka fotóját Greguss Mate készítette00:00 – Bevezetés / A női közösség ereje01:21 – Köszöntés és filmkontekstus02:12 – Közös női sorsok03:10 – Hagyományok feloldódása08:49 – Ünnepek válsága11:18 – Közös európai gyökerek15:19 – Hagyomány a városban21:40 – Csend és közösségi élet hiánya

„Lenyúltuk Erdélyt” – mondja egy román szereplőTompa Andrea író, színikritikus, számos jelentős kortárs magyar regény szerzője, aki műveiben rendszeresen dolgozza fel az erdélyi lét sokrétegű tapasztalatait. A Mozinet Nagylátószög új epizódjában Kovács Gellért filmkritikus beszélget vele arról, hogyan jelenik meg mindez a Kontinental ‘25 című alkotásban, és hogyan reflektál a film a mai erdélyi és közép-kelet-európai világ helyzetére.A Mozinet új bemutatója, a Kontinetnal ‘25 a mai Kolozsváron játszódik. Egy román hajléktalan öngyilkosságot követ el, miközben egy magyar végrehajtó (Orsolya – Tompa Eszter) próbálja rávenni, hogy hagyja el a jogosulatlanul használt pincét, aminek a helyére egy új luxushotelt akarnak építeni. Orsolya összeomlik, lelkiismeretfurdalástól hajtva járja a várost. Újra és újra előadja történetét kollégáinak, barátainak és ismerőseinek, a helyenként abszurd találkozókból egy feszültségekkel teli társadalom képe rajzolódik ki, ahol mindenki az önigazolást keresi.“Én román filmben magyar főszereplőt, etnikailag magyar főszereplőt nem láttam.”Tompa Andrea a Kontinental ’25 kapcsán kiemeli, hogy a magyar származású szereplő komplexitása nem csupán etnikai szempontból érdekes, hanem azért is, mert a karakter vegyes házasságban él, románul beszél, és időnként magyar szavakat használ. Román filmben magyar etnikumú főszereplőt szinte sosem látott, magyar színészek inkább román szerepeket kapnak.“Nem képzelhető el ez a beszélgetés így, két ember között, de egy film lehetővé teszi, hogy kimondódjanak teljesen váratlan dolgok: “Igen, lenyúltuk Erdélyt” - mondja a román szereplő.”Tompa elmondja, Radu Jude filmjeiben a valóságot nem szó szerint követik, hanem egyfajta finom felnagyítással, groteszk vagy hangsúlyos elemekkel dolgoznak. A film lehetővé teszi, hogy a szereplők olyan, váratlan dialógusokat mondjanak ki, amelyek a valóságban talán elképzelhetetlenek lennének. Példaként említi, hogy a román szereplő ironikusan azt mondja, lenyúlták Erdélyt, miközben a háttérben magyar történelmi utalások, például Márton Áron szobra látható.“Az egyik izgalmas jelenetben egy ételfutárral találkozik a főhősnőnk, és kiderül, hogy valaha a hősnőnk egyetemen tanított, és ez a fiú a tanítványa volt. Most képzeljünk el egy jogot végzett fiút, aki ételfutárként dolgozik.”Tompa szerint a film a szereplői nem valódi megoldást keresnek a problémáikra, hanem inkább indokot arra, hogy fenntartsák a rendszert és ezzel túléljenek benne. A film bemutatja, hogy Kolozsvár népszerű és drága város lett, tele ételfutárokkal. Ez is lehetőséget teremt az etnikai feszültségek bemutatására: a többnyire bevándorlók által végzett futár szakma román képviselője hazája színeit viseli, hogy ne kerüljön összetűzésbe az autósokkal.Fejezetek:00:00 Bevezetés02:10 Erdély képe a filmben06:20 Kolozsvár rétegzettsége és identitása12:45 „Lenyúltuk Erdélyt” 18:30 Nyelv, együttélés, vegyes házasságok25:40 A kapitalizmus kritikája és hatalmi játszmák31:55 A film és a valóság kapcsolódási pontjaiAz Kontinental ‘25 november 27-től a mozikban!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.

Rainer M. János: „Ez nem kiegyezés volt, ez kapituláció”Történész, egyetemi tanár, az 1956-os forradalom és a Kádár-korszak kutatója. Rainer M. János neve évtizedek óta összeforrt a magyar közelmúlt feltárásával: a forradalom társadalmi hátterétől a kádári konszolidációig számos kulcsmű fűződik a nevéhez. A Mozinet Nagylátószög című műsorának új epizódjában Veiszer Alinda beszélget vele Nemes Jeles László Árva című filmje kapcsán, amely 1956–57 traumatikus éveibe kalauzolja a nézőt egy kisfiú sorsán keresztül.A Mozinet új bemutatója, az Árva 1957 tavaszán, Budapesten játszódik. Az elbukott forradalom után a magyar társadalom nagy része a megtorlásoknak, a forradalmárok és ellenállók eltűnésének, a reménytelenségnek köszönhetően behódolt, és elkezdődött a több mint három évtizedig tartó Kádár-korszak. A 12 éves Andort édesanyja egyedül neveli, a fiú még bízik benne, hogy a háborúban eltűnt édesapja vissza fog térni. Egy nap megjelenik náluk egy férfi, aki azt állítja, hogy ő Andor apja. A fiú nem hajlandó apjának tekinteni az idegent. A férfi azonban beköltözik hozzájuk, és a fiú kénytelen leszámolni illúzióival. Miközben az anya és fia közötti szakadék egyre mélyül, Andor elhatározza, hogy bármi áron, de megmenti családját a férfitől.„A város olyan volt, mintha soha nem sütne a nap”Rainer M. János arról beszél, hogy a film képi világa milyen mélyen idézte fel benne a gyermekkora emlékeit. A korabeli Budapest sivár, fakó hangulatát pontosan idézi meg a rendező, de a történész szerint a valóság árnyaltabb volt: „Azért nagyon sokat sütött a nap, és nagyon jó idő volt, és akácillat volt, amit itt egyáltalán nem érzékelt az ember – de mégiscsak mintha ott lettem volna.”„A társadalom kapitulált”Rainer szerint a forradalom leverése után a magyar társadalom nem kiegyezett, hanem megadta magát. A történész arra figyelmeztet: a „kapituláció” kifejezés nemcsak politikai, hanem lelki folyamat is volt. „Amikor az ember kapitulál, leteszi a fegyvert, hazamegy, és magára zárja az ajtót. Többet nem vesz részt a külvilág eseményeiben.”„Az árvaság elterjedt társadalmi tapasztalat volt”A film központi motívumát – a háború és a diktatúra nyomán elárvult gyerekek sorsát – Rainer társadalomtörténeti távlatba helyezi. Aki a negyvenes évek elején született, az még ’57-ben is árva volt. Az elhallgatott traumák generációkat formáltak. Ezeket a történeteket nem lehetett elmondani. Még a holokausztot, az ötvenes éveket, vagy ’56-ot sem. A beszélgetésben szóba kerül még:- A társadalom kapitulációja és következményei- A megtorlás és enyhülés kettőssége- Az árvaság mint kollektív tapasztalat- Az értelmiség felelőssége és hallgatása- A hatvanas évek Budapestje és emlékezeteFejezetek:00:00 Bevezetés01:25 A film világa és a gyerekkor emlékei04:30 A hatvanas évek hangulata és valósága10:30 „A társadalom kapitulált” – mit jelentett ez?18:30 A megtorlás és az alkalmazkodás korszaka25:30 A mindennapok túlélési stratégiái31:40 Az értelmiség szerepe és felelőssége39:20 Záró gondolatokA Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinetSpotify: https://open.spotify.com/show/0htXZSjWZEWWbXZh1mNEaU?si=09ead5da48724bd1Apple Podcast: https://podcasts.apple.com/us/podcast/mozinet-nagyl%C3%A1t%C3%B3sz%C3%B6g/id1703103680Google Podcast: https://podcasts.google.com/feed/aHR0cHM6Ly9hbmNob3IuZm0vcy9lNzc3ZTlhYy9wb2RjYXN0L3JzcwWeboldal: https://mozinet.hu

Október 3-án, a 15. Mozinet Filmnapokon premier előtt vetítettük az Oscar-díjas Nemes Jeles László új filmjét, az Árvát. A vetítés után közönségtalálkozót tartottunk, ahol Veiszer Alinda kérdezte a rendezőt többek között a személyes inspirációiról, apja, Jeles András történetéről, a történelem és személyes sors összefonódásáról és a gyermeki nézőpontról.„Engem a történelmi folyamatok iszonyatosan érdekelnek. Mindig az érdekelt, hogy hogy tudom elvinni az embereknek, akik sokszor úgy néznek rá, mint valami képeslapgyűjteményre, hogy a történelem nem egy megkövült valami, hanem egy dinamikus dolog.”Nemes arról beszélt, hogy filmjeiben a múlt mindig élő, személyes és jelen idejű. A történelmet nem múzeumi tárgyként, hanem az emberi létezés részeként látja.„Apám azt mondja, hogy Auschwitznak köszönheti az életét.”A rendező kiemelte, mennyire mélyen áthatja családja történetét a huszadik század tragédiája. Az Árva egyik gyökere ez a paradox mondat – a túlélés ára és az örökölt trauma egyszerre.„Azt hiszem, az egész filmkészítői motivációm az, hogy ellene menjek ennek az örök titkokkal teli, ki nem mondott valóságnak.”A rendező vallomása szerint filmjei – köztük az Árva is – a családi és történelmi tabuk feltörésének kísérletei. Szerinte a kimondás és a szembenézés az egyetlen út a feldolgozáshoz.úA beszélgetésben szóba kerül még: - generációs traumák és azok öröklése,- az identitás, árvaság, családkeresés,- a kimondatlanság és integráció kérdése – egyéni és társadalmi szinten.A Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinetSpotify: https://open.spotify.com/show/0htXZSjWZEWWbXZh1mNEaU?si=09ead5da48724bd1Apple Podcast: https://podcasts.apple.com/us/podcast/mozinet-nagyl%C3%A1t%C3%B3sz%C3%B6g/id1703103680Google Podcast: https://podcasts.google.com/feed/aHR0cHM6Ly9hbmNob3IuZm0vcy9lNzc3ZTlhYy9wb2RjYXN0L3JzcwWeboldal: https://mozinet.hu

A legújabb Mozinet Nagylátószög adásunk a Feldmár Filmklub legutóbbi eseményén készült. Fliegauf Bence Jimmy Jaguár című új filmjének premier előtti vetítése után a Feldmár Intézet tagjai beszélgettek a filmről. A műsort Huszár Annamária moderálta, vendégek voltak Feldmár András, Heves Andrea, Kőszegi Mária és Sági Soma.A Mozinet legújabb bemutatójában Balfi Marci (Peer Krisztián) és társa, Tojás (Major Erik) önkívületi állapotban megkötöznek egy idős férfit, és egy csónakba fektetve leengedik a Tiszán. Később kiderül az áldozatról, hogy szerb háborús bűnös. Az esetet kutató Léna (Jakab Juli) beépül Balfi szektájába, ám hamarosan rabul ejti a férfi különös karizmája. Mások, akik kapcsolatba kerülnek az üggyel, köztük két különc fiatal lány, Kis Laura (az Ezüst Medve-díjas Kizlinger Lilla), Róza (Sólyom Alíz), és egy nyomozónő (Balla Eszter), úgy érzik, mintha nem lennének urai saját tetteiknek. Mindannyiuk életét egy kísérteties entitás, Jimmy Jaguár köti össze, aki emberről emberre vándorol, és átveszi az irányítást a megszállottakon. Az így fizikai formát öltő démon bosszút áll azokon, akik a törvény felett állóknak tartják magukat, és azt gondolják, hogy bármit megtehetnek.„Az igazi szekta az az amerikai állam. Az igazi szekta az izraeli állam. Az igazi szekta az a magyar állam.”Feldmár szerint a „szekta” fogalmát gyakran félrevezetően használjuk. Nem csupán kis, zárt vallási közösségekre, hanem a társadalom nagyobb struktúráira is illik a fogalom. Az állam, a nemzeti ideológiák is szektaként működhetnek, amennyiben kontrollt gyakorolnak az egyén felett. Viszont a hatalom birtokosai azok, akik kijelölik, hogy mit bélyegeznek szektának, ezzel erősítve saját dominanciájukat.„A bántalmazottak magukhoz ragadják a hatalmat.”Sági Soma a hatalom körforgásáról beszél. Ha egy közösséget elég sokáig nyomnak el, előbb-utóbb visszaveszi az erőt, gyakran radikális formában. A filmben szerinte Jimmy Jaguár a közösség kollektív totemjeként jelenik meg, egy szimbólum, amely köré tömegpszichózis-szerűen szerveződni lehet. Párhuzamot von a Jimmy Jaguár jelenség és a Manson család között is.„Reménykedni egyedül nem lehet.” A beszélgetés során Heves Andrea a közösségi remény erejét hangsúlyozza. Úgy véli, hogy a film utolsó jelenete azért vált katartikussá, mert a nézők együtt, közösségben élték át a reményt. A remény szerinte sosem magánügy, hanem kollektív élmény. Akkor válik valósággá, ha megosztjuk egymással.„Az önbíráskodást nem tartom jó dolognak, mert ha szemet szemért, fogat fogért, akkor csupa vak és fogatlan ember lenne a világon.”Kőszegi Mária a bosszú és az önbíráskodás dilemmájáról beszélt. Úgy vélte, a „szemet szemért” logika végső soron csak rombol, és nem vezet valódi igazsághoz. Ugyanakkor hozzátette, számára fontos a hit abban, hogy kell lennie valaminek, ami igazságot szolgáltat.A Jimmy Jaguár már a mozikban!A beszélgetésben szóba kerül még: - A bosszú természete és az önbíráskodás határai - A gonosz fogalma - Szekta kontra gyógyító közösség - Trauma, személyes felelősség és a kollektív cselekvés lehetőségei - A remény és a közösség, mint változást indító erőA magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. Fejezetek00:00 Bevezetés14:03 Mi kell ahhoz, hogy kijöjjön belőlünk a gonsoz?20:56 Szekta és remény

Július 20-án premier előtt vetítettük a Gaucho Gaucho című, új filmünket, az ország egyik legnagyobb vásznán. A vetítést egy operatőri kerekasztal követte, ahol több generáció kivételes magyar operatőrei osztották meg gondolataikat a film képi világáról, és a közös hivatásukról, más-más szemszögből. Szabó Gábor, Erdély Mátyás és Fecske Flóra vendégekkel Szemerey Bence beszélgetett.A Mozinet új bemutatója a Calchaquí-völgyi gaucho közösségben játszódik, ahol a természetet tisztelő cowboyok és cowgirlök még mindig úgy vágtatnak lóháton, mintha száz évvel ezelőtt megállt volna az idő. Minden generációnak megvan a maga szerepe, legyen szó a helyi énekesről, a marhacsordákat terelő fiatalokról vagy a tapasztalt vénekről. Ebben az egyszerre szerető, összetartó, mégis nyers környezetben a tinédzserlány Guada elszántan küzd, hogy elismerjék a férfiak uralta rodeó világában. „Én nem hiszek abban, hogy ilyen szabályok szerint kéne korlátozni magát egy alkotónak.”A film műfaji besorolásával kapcsolatban Erdély Mátyás kifejti, szerinte az alkotói szabadság megengedi, hogy egy film szabadon mozogjon a dokumentumfilm és a játékfilm határán, a lényeg, hogy a választott forma vizuálisan erőteljes legyen. Operatőrként inspirálónak tartja a filmet, mert hisz abban, hogy a jól használt, erőteljes képek önmagukban is rendkívüli erővel bírnak, ahogy azt a némafilmek példája is bizonyítja.„A Gaucho Gaucho eltökélten fix képben gondolkodik, egy dokumentumfilmben, ahol megszoktuk, hogy a kamera össze-vissza improvizál és megy az adott szituációval, és alkalmazkodik a helyzethez. Itt pedig pont fordítva történik, itt a helyzetet alkalmazták a képhez.”Szabó Gábor lenyűgözőnek tartja, hogy a Gaucho Gaucho szakít a dokumentumfilmekre jellemző képi esetlegességgel, és milliméterpontosan komponált, mozdulatlan beállításokat használ, amelyekhez a valóság alkalmazkodik. Ez operatőrként, számára szokatlanul merész döntés. A film vizuális világa egyszerre idézi a régi fekete-fehér filmek tónusát és használ szuper részletgazdag digitális képeket, míg a történetmesélés letisztultsága – akár egy-két beállításban megmutatott rövid történésekkel – erősen játékfilmes hatású.„Én az az operatőr vagyok, hogy amikor kimondják, hogy »Cut!« és fenn van egy jó optika a gépen, akkor én még odamegyek a függönyhöz, és felveszem, ahogy fújja a szél, meg a legyet az ablakon, meg még egy totált, meg kifordulok az ablakon, mert én azt érzem, hogy sok filmnek az a halála, hogy nem lélegzik.”Fecske Flóra szerint sok film azért nem működik igazán, mert minden képe túlzottan a történet szolgálatába áll. Szerinte szükség van olyan atmoszférateremtő képekre is, amelyek teret adnak a film lélegzésének. Operatőrként ösztönösen keresi ezeket a pillanatokat, akár a forgatás közben, két beállítás között is elcsíp még egy lebbenő függönyt vagy egy legyet az ablakon, mert tapasztalata szerint ezek a képek gyakran jól jönnek a vágás folyamatában.„Szerintem kompozíciós szempontból az egyik legérdekesebb jelenet - ami nyilván egy úgynevezett »happy accident« lehetett - amikor elkezdi a lány megszelídíteni a lovat a kép szélén, és pontosan a kép közepére sikerül berángatnia, ahol végül ott is marad a ló. Ezt nyilvánvalóan nem tudták a lóval előre leegyeztetni.”Szemerey Bence többek között azt is kiemelte, hogy a nagyon pontos, fix kompozíciók mellett néha örömteli véletleneket is láthatunk a filmben. Szerinte az egyik legizgalmasabb jelenet a filmben az, amikor a lány a kép széléről a lóval együtt egy teljesen centrális kompozíció közepébe kerül. Ez a spontán történés különösen izgalmas egy ennyire középre komponált anyagban. Úgy véli, ez remek példa arra, hogyan válhat egy meg nem tervezhető mozdulat tökéletesen harmonikussá a vizuális koncepcióval.A beszélgetésben szóba kerül még:- Dokumentumfilm és fikció határvonalai- A „szép kép” szerepe dokumentumfilmben- Fotográfia és filmművészet kapcsolataA szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.

Június 17-én premier előtt vetítettük az Oxana című filmet a Művész Moziban, a film után pedig Oltai Kata művészettörténész, kurátor beszélgetett Pankotai Lilivel, aktivistával és tartalomgyártóval. A beszélgetésben többek között felmerült a kérdés, hogy a művészet vajon valóban forradalom-e, vagy hogy hogyan egyeztethető össze a feminizmus az egyéni felelősség kérdésével. A beszélgetés a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában megtekinthető.A Mozinet új bemutatójában Okszana Sacsko, a frissen érettségizett ukrán festőnő egyre nagyobb dühvel szemléli hazájában és Oroszországban a nők szexuális kizsákmányolását, a diktatúra virágzását és a vallási vezetők elnyomó hatalmát. Okszana a művészet eszközével próbál harcolni a fennálló rendszer ellen, és vezetésével megalakul a radikális feminista csoport, a FEMEN. Tagjai provokatív módon, a testüket fegyverként használva demonstrálnak. Életük veszélybe kerül, amikor látványos sikereikre a politikai vezetők is felfigyelnek.„2025-ben a művészetnek és a művészeknek nincsen akkora társadalmi benyomása vagy ereje, hogy forradalmakat tudjanak elindítani, és minél jobban körülnézünk a világban, annál inkább azt vesszük észre, hogy a művészet már csak szórakoztat.”Pankotai Lili szerint a művészet forradalmi erejű volt, a történelem során sokszor jelentős hatással volt a közéletre és a politikára, ám napjainkra ez megkopott, mivel egyre inkább csupán szórakoztató szerepet szánnak neki. Úgy véli, a művészet szándékosan "mézes-mázos" csomagolást kapott, amivel elvesztette eredeti, társadalmat formáló, ellenállást kifejező funkcióját.„Én arra a megállapításra jutottam, hogy az ellenzéki térfél - mert a kormánypártot nyilván senkinek nem kell bemutatni - ugyanazon érdekek mentén politizál, cselekszik, beleértve a Z generációt is.”Pankotai Lili kifejtette, amikor a gimnázium végén Budapestre költözött, azt remélte, hogy itt majd megtalálja azt a közösséget, amivel valódi változást lehet elérni, de csalódnia kellett. Mindenhol ugyanazokat az egoharcokat tapasztalta, ami a hatalom köreire is jellemző. Még a saját generációja is gyakran öncélúan használja fel a társadalmi ügyeket, miközben – akárcsak az Oxanaban - mások valódi szenvedései árucikké silányulnak, politikai vagy személyes haszonszerzés céljából.„Van a farkas, aki egy archetípusa a társadalomnak, aki felül pozicionálja magát, és visszaél a bántalmazottak, a kiszolgáltatottak helyzetével. A másik meg a bárány, aki automatikusan alul pozicionálja magát, és hagyja magát elnyomni.”Pankotai szerint a társadalmi viszonyok értelmezésekor fontos kimondani, hogy a nők jelenlegi helyzetében nem kizárólag az elnyomó struktúrák felismerése, hanem a nők saját felelősségvállalása is nagyon fontos. Szerinte ezt a véleményét sokan félreértik, vagy áldozathibáztatásként bélyegzik meg. Oltai Kata szerint a helyzet ennél komplexebb, mert a farkas sokszor nem ordas és ijesztő, hanem a nagymama ruhájába bújva, kedveskedő formában jelenik meg, és éppen ettől válik a rendszer különösen veszélyessé. Mert nehezen felismerhető és hosszú távon hatékonyan működik. Úgy látja, hogy a társadalmi mozgalmak gyakran csak látszateredményeket érnek el, a rendszer sodrásában gyakran visszacsúsznak a kiindulópontra, mert a kapitalista patriarchális struktúra túlságosan ellenálló és manipulatív.Az Oxana már a mozikban!A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.Fejezetek:00:00 Bevezetés03:04 A művészet forradalom?09:37 Pankotai Lili és az aktivizmus16:55 Megéri aktivistának menni?21:22 Feminizmus és egyéni felelősségMűsorvezető: Oltai KataSzerkesztő: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaPromó és komm.: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester, hangutómunka: Lukács Péter

Eddig gyártásvezetőként, producerként dolgozott, francia anyanyelvűként pedig külföldi produkciókban dialect coach-ként segített a színészeknek megtanulni különböző akcentusokat és dialektusokat filmes szerepekhez. Kurucz Marion az utóbbi években viszont intimitás-koordinátorként kezdett el dolgozni, ami az egyik legújabb filmes munkakör. Feladata az intim jelenetek koreografálása, hogy azok egyszerre legyenek a színészek számára feszültségektől mentesek, és közben hitelesek a vásznon. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért a már mozikban futó Queer című film kapcsán, többek között arról, miért is van szükség erre a merőben új szakmára, és mi pontosan a feladata egy intimitás-koordinátornak.A Mozinet új bemutatójában, a Queerben az Oscar-jelölt Luca Guadagnino (Challengers, Szólíts a neveden) ezúttal az amerikai popkultúra ikonja, William S. Burroughs egyik fülledt kisregényét filmesítette meg. William Lee (Craig) az amerikai Mexikóvárosban fiatal férfiak és drogok társaságában igyekszik kitölteni az őt kínzó hatalmas űrt. Tekintete megakad a városba érkező Eugene-on, aki teljesen megbabonázza a férfit. Az elérhetetlen, kimért és rejtélyes fiú felforgatja Lee unalmas életét.„Az a munka célja, hogy mire a színészek odaérnek a díszletbe, olyan kényelmes viszonyban legyenek egymással testileg, amitől jobbak lesznek ezek a jelenetek, és amiben jobban érzik magukat a színészek.”Kurucz Marion elmondja, a színészek testi és lelki felkészítése - például koreográfiával vagy közös mozgásos munkával - kulcsfontosságú az intim jelenetek hitelességének, és a szereplők lelki és testi biztonságának megteremtéséhez. Ezek mellett az elmúlt években a filmesek számára ma már alapvető, hogy a produkciók jogi és adminisztratív védelmét előre biztosítsák intimitás-koordinátor jelenlétével, ami jelentős papírmunkát és előkészületeket igényel. „Lehet, hogy van, akinek meglepő, de orgazmus hangokat kiadni nagyon kellemetlen feladat a színészeknek számára. A meztelenkedés sokszor egyszerűbb dolog, mint a hangok kiadása.”A felkészítő munka külföldi produkciók esetén gyakran online zajlik, ami a körülmények ellenére mély és bizalmas kapcsolatot tesz lehetővé a színészekkel, mivel intim témákról esik ilyenkor szó. Ha van rá mód, személyes próbákat is tartanak, ahol különféle gyakorlatokkal, például hangképzéssel, vagy kontaktus nélküli feladatokkal készítik fel a színészeket. A cél, hogy a forgatásra már kialakuljon egy közös nyelv, és testi komfort a szereplők között, ami hitelesebbé és biztonságosabbá teszi az intim jeleneteket.„Egy nagyon tapasztalt színész sokszor úgy érzi, hogy kevésbé van szükség intimitás-koordinátorra, mert már csinált hasonlót csomószor.”A beleegyezés az intim jelenetekbe a színészek által bármikor visszavonható, még akkor is, ha korábban aláírták a hozzájárulást, így fontos, hogy ezt mindenki elfogadja. A fiatalabbak jellemzően gyakrabban gondolják meg magukat, még akkor is, ha generációs különbségek miatt ez néha feszültséget okoz. A színészek hozzáállása legtöbbször nem a hírnévtől, hanem inkább a tapasztalatuktól függ: a rutinosabbak általában kevesebb támogatást igényelnek, de sokan így is értékelik az intimitás-koordinátor jelenlétét. Az intimitás koordinátor feladata, hogy mindig érzékenyen kalibrálja, kinek mire van szüksége, és ennek megfelelően alkalmazza a rendelkezésére álló eszközöket.A Queer már a mozikban!A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.Fejezetek:00:00 Intro01:47 Hogyan lesz valakiből intimitás-koordinátor?06:28 A színész kényelme07:53 Miért van szükség az intimitás-koordinátorra, és mit csinál?17:58 Mi volt az intimitás-koordinátorok előtt?19:32 Hogyan fogadja a stáb az intimitás-koordinátorokat?23:11 Magyar és külföldi stábok hozzáállása az intimitás-koordinátorhoz26:56 Kezdő és tapasztalt színészek hozzáállása28:13 Konfliktusos helyzetek29:43 Lesz képzés?

Nádasdy Ádám nyelvész, író, költő, műfordító, és nem utolsósorban az ELTE oktatója. Novelláiban maga is foglalkozott férfiak között húzódó szerelemmel. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Mesterházy Lili a már mozikban futó Queer című film kapcsán többek között a Pride-ról, vagy arról, hogy miben különbözik a film, és az alapjául szolgáló regény stílusa. A beszélgetés a Mozinet és a Budapest Film közös szervezésében megvalósult Művész Filmklub vetítése után hangzott el, ahol a nézők premier előtt láthatták a Queert.A Mozinet új bemutatójában Luca Guadagnino (Challengers, Szólíts a neveden) ezúttal az amerikai popkultúra ikonja, William S. Burroughs egyik fülledt kisregényét filmesítette meg. William Lee (Craig) az amerikai Mexikóvárosban fiatal férfiak és drogok társaságában igyekszik kitölteni az őt kínzó hatalmas űrt. Tekintete megakad a városba érkező Eugene-on, aki teljesen megbabonázza a férfit. Az elérhetetlen, kimért és rejtélyes fiú felforgatja Lee unalmas életét.„De az tényleg nagyon érdekes, hogy a James Bond a macsóság netovábbja, és hogy utána Daniel Craig elvállal egy ilyen szerepet.”Nádasdy a beszélgetés során kiemeli Daniel Craig kivételes színészi játékát, illetve a karakterek hitelességét. Elmondja, maga is volt már hasonló helyzetben, amikor egy fiatalabb fiú visszaélt az iránta érzett vonzalmával, és a filmben ez pontosan került ábrázolásra.„A novelláim is valójában olyanok, hogy nem a belesodródást írom meg, hanem a már benne levést. Amikor már nyakig benne ülnek a dologban, és úgy próbálnak vagy kievickélni belőle, vagy megtartani a kapcsolatot.”Arra a kérdésre, milyen filmet csinálna ő maga, ha lenne rá lehetősége, Nádasdy elmondja, oda helyezné a hangsúlyt, ahova a novelláiban is. Nem a kapcsolatok kialakulására, hanem azok már meglévő, gyakran bonyolult állapotára, amikor a szereplők már nyakig benne vannak a helyzetben, és próbálnak benne maradni vagy kijutni belőle. „Olyan ez, mint mikor azt mondom a kutyáimnak, hogy »arra!«, és akkor rohannak és megugatják.”Nádasdy Ádám a Pride kapcsán elmondja, a hatalom olykor szándékosan vet fel megosztó témákat, mint egy gumicsontot, hogy elterelje a figyelmet és mozgósítsa a saját táborát, ám reményét fejezi ki, hogy ez visszafelé is elsülhet. Vannak, akik épp a betiltás miatt kezdenek el szolidaritást vállalni, mint például egy katolikus, négygyerekes barátja, aki eddig nem járt Pride-ra, de idén mégis ki fog menni. A beszélgetésben szóba kerül még:Queer – a film és a könyvDaniel Craig, mint LeeHomofóbok a magyarok?A Pride betiltásaA Kételkedés fontosságaA Queer már a mozik műsorán!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.

Szalai Károly: Csokiöntetbe borított kulturális trójai falu a fiataloknakSzalai Károly több neves magyar játékfilm és dokumentumfilm, köztük az Oscar-jelölt Testről és lélekről, vagy a tavaly nagy sikerrel bemutatott Kix vágója, de idén érkezik a mozikba legújabb munkája, a szintén Enyedi Ildikó által rendezett Csendes barát. Emellett egyetemi oktatóként is aktív, és tagja az Amerikai és Európai Filmakadémiának is. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért a már mozikban futó Háttérzene államcsínyhez című dokumentumfilm kapcsán többek között arról, mi a különbség a játékfilmek és a dokumentumfilmek vágása között.A Mozinet legújabb bemutatója, a Háttérzene államcsínyhez összehozza a hidegháborút, a posztkoloniális Afrikát, a nyugat-európai politika kétszínűségét, a faji megkülönböztetést és minden idők legnagyobb dzsesszzenéit. Az 1960-as év „Afrika éveként” került be a történelemkönyvekbe. A kontinens több országa ekkor nyerte el függetlenségét a gyarmatosító hatalmaktól, és vált az ENSZ tagjává. Ezzel egyidőben elindult a verseny, melyik politikai blokk – a nyugat vagy a Szovjetunió – tudja magához csábítani a frissen alakult országokat, köztük az egyik legfontosabbat és legnagyobbat: a Kongói Demokratikus Köztársaságot. Az ország első demokratikusan megválasztott miniszterelnöke Patrice Lumumba volt, akit az amerikai és belga vezetők túlságosan szuverénnek tartottak, és mindent megtették, hogy elmozdítsák a helyéről.„Az ember csak beleesik ebbe a filmbe, mint a nyúl üregébe, és két és fél óra után kiesik, és azt érzi, hogy »Wow, mi volt ez? Úristen!« Szóval elképesztő vágói izgalom ez a film.”Adja magát, hogy ezt a filmet Szalai egy vágó szemével nézze, mert a Háttérzene államcsínyhez egy igazi montázs-kavalkád. Archív audiovizuális és zenei anyagok ritmusos mozaikja, ami egy kevéssé tárgyalt történelmi eseményt mesél el a hidegháború időszakából. Szalai szerint a néző agyában egy folyamatos, önmagát újra és újra fölülíró narrációban áll össze a történet, ami egy elvarázsoló élmény.„Ez a klasszikus kérdés, hogy kinek a szeme a kamera, kinek a füle a mikrofon, és kinek a lelkéből szól a zene?”A dokumentumfilmek és játékfilmek vágása és formai megoldásai között Szalai szerint egyre szűkebb a határvonal, a dokumentumfilmek ugyanúgy karaktereken keresztül, érzelmi regiszterekben akarnak hatni nézőre, mint a játékfilmek. És a játékfilmekben is gyakran előfordul, hogy a vágószobában teljesen újraírásra kerül a sztori.„Van az a mondás, Churchill mondta, hogy aki tiszteli a törvényeket, meg szereti a kolbászt, az ne legyen kíváncsi arra, hogy hogyan készülnek.”Arra a kérdésre, ki szokott-e járni a forgatásokra, Szalai elmondja, az ő vágói attitűdjének nem tesz jót, ha látja a nyersanyag elkészülését. Kell egy bizonyos távolság az anyagtól, hogy könnyebben hozhasson meg olyan döntéseket, mi kerül kivágásra és mi nem. A beszélgetésben szóba kerül még:Szalai Károly vágói kihívásaiDokumentumfilm és játékfilm vágásaA vágó, mint pszichológusA Csendes barát vágásaAz új mozgóképes trendek hatása a vágásraA Háttérzene államcsínyhez már a mozikban!A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.

Vágvölgyi B. András író, újságíró, filmrendező, aki személyes jóviszonyt ápolt a beat-nemzedék több kiemelkedő tagjával. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda. A beszélgetés apropóját az április 24-én mozikba kerülő Queer c. film adja, ami William S. Burroughs-nak, a beat-nemzedék híres írójának azonos című regényén alapszik. A Mozinet új bemutatójában Luca Guadagnino (Challengers, Szólíts a neveden) ezúttal az amerikai popkultúra ikonja, William S. Burroughs egyik fülledt kisregényét filmesítette meg. William Lee (Craig) az amerikai Mexikóvárosban fiatal férfiak és drogok társaságában igyekszik kitölteni az őt kínzó hatalmas űrt. Tekintete megakad a városba érkező Eugene-on, aki teljesen megbabonázza a férfit. Az elérhetetlen, kimért és rejtélyes fiú felforgatja Lee unalmas életét.„És akkor látom, hogy beballag a szerkesztőségbe Allen Ginsberg, és volt nála három darab rohamsisak, meg két darab golyóálló mellény.”Vágvölgyi a híres amerikai beat költővel történő első találkozását úgy írja le, hogy Allen Ginsberg egyszer csak betoppant a Magyar Narancs szerkesztőségébe, és rohamsisakok és golyóállómellények voltak nála. Később ő és Eörsi István együtt mentek a délszláv háború idején Szerbiába Ginsberggel.„Keresték, hogy mi az amerikai álom, és a végtelen utazás mindenképpen lényeges eleme ennek a dolognak.”  A beat-nemzedék alkotóinak körében elterjedt droghasználattal kapcsolatban Vágvölgyi elmondta, a hallucinogén anyagok használata is a világ megismerésének egyik módját jelentette számukra, ahogyan a folyton úton levés is. Burroughs esetében szóba kerül a Mexikóban töltött huzamosabb kintléte és az Ajahuaszka használata is, mint inspirációs forrás.„Azt gondolom, hogy egészen más lett volna ezek nélkül az emberek nélkül a könnyűzene, más lett volna a filmművészet. És más lett volna az irodalom, hogyha ez a generáció nem ütött volna akkorát.”Vágvölgyi szerint máig hatalmas kultirális hatása van ennek a nemzedéknek. Nélkülük más lenne az irodalom, a zene, és a filmművészet is, nem léteznének pl. olyan Burroughs feldolgozások, mint a Meztelen ebéd, de Tarantino is merített ebből a generációból.A Queer április 24-től a mozikban!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.A beszélgetésben szóba kerül még:Allen Ginsberg és Vágvölgyi András barátságaA beat-nemzedék és a drogokA beat-nemzedék popkulturális hatásaA beat mítosza

Bernáth Szilárd: Az amatőr színészekben nincs hamisságBernáth Szilárd rendező Larry című, nagysikerű filmjében bravúros módon szerepeltetett amatőr és profi színészeket egyszerre. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért filmkritikus a már mozikban futó Boldogok a sajtkészítők kapcsán többek között arról, hogyan miért akarnak rendezők amatőrökkel dolgozni.A Mozinet új bemutatójában a zűrös életű Totone pontosan ugyanarra vágyik, mint bármelyik vidéki francia tinédzser: felelőtlenül bulizni, motorozni és csajozni. Korlátlan szabadsága azonban egyik pillanatról a másikra véget ér, amikor egyedül marad hétéves húgával, vállán a megörökölt sajtkészítő műhellyel. A hirtelen családfővé váló Totone és barátai 30.000 euró nyeremény reményében belevágnak a lehetetlenbe: elkészíteni a tökéletes Comté sajtot. Totone-t nem tántoríthatja el a tény, hogy fogalma sincs a sajtkészítésről, vagy hogy lassan beleszeret a lányba, akitől éjszakánként a tejet lopják.„Ez a főszereplő fiú valószínűleg még nem színész, de szerintem az lesz. Nagyon úgy működik, nagyon olyanok a jelenlétei, mint egy profi színésznek.”A Boldogok a sajtkészítők rendezője szinte kizárólag amatőr szereplőkkel dolgozott. Bernáth szerint a főszereplő profi színészekre jellemző tehetséget mutat, viszont a szerelmét alakító lányban látja azt a nyers jelenlétet, amit a rendezők általában az amatőrökben keresnek.„Az van, hogy ha valamilyen énidegen dolgot kell létrehozni, vagy habitus idegen dolgot, akkor ott kerülünk be a szürke zónába, ami pedig lehetőséget ad adott esetben a mesterséges jelenlétekre.”Bernáth ezzel szemben meghatározza a mesterséges jelenlét fogalmát is, ami a profi színészek esetén szokott előfordulni, rendszerint azért, mert a gesztusaik begyakoroltak, reprodukáltak. Egy amatőr erre képtelen, mert nincsenek begyakorolt gesztusai.„Amikor elkezdenek rendezők amatőröket használni, akkor általában azért kezdik el, mert megunják azokat a típusú filmeket, amik az elmúlt években születtek, mert azoknak a filmeknek tulajdonítanak valamilyen hazugságot.”Kovács Gellért arról a jelenségről is kérdezi, amikor egyre több rendező kezd el amatőr színészekkel dolgozni. Bernát szerint ez akkor szokott történni, amikor a rendezők egy csoportja megérez valamiféle hazugságot a kortárs filmeket övező korszellemben, és elkzdenek valami auetentikukasabbat keresni.A Boldogok a sajtkészítők már a mozikban, a Larry pedig elérhető a Cinego kínálatában!https://cinego.hu/filmek/larryA szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.Fejezetek:00:00 Bevezetés02:02 Miért akarnak rendezők amatőrökkel dolgozni?08:00 Amatőr és profi, produkció és reprodukció13:47 Larry és a Budapesti Iskola24:00 Amatőrök a Boldogok a sajtkészítőkbenMűsorvezető: Veiszer AlindaSzerkesztő: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaPromó és kommunikáció: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborLátványterv: NanavízióSmink: Bánovics MarcsiHangmester: Lukács PéterHangutómunka: Iszlai József

Bibók Bea szexuálpszichológus nevét az Ellopott gyermekkor című, nagy sikert aratott könyve tette ismertté, ami a parentifikáció témáját dolgozta fel. Második kötetében, az Ellopott felnőttkorban az infantilizáció következményeit vizsgálja. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda az április 3-án mozikba kerülő Boldogok a sajtkészítők című film kapcsán többek között arról, mi is az a parentifikáció.A Mozinet új bemutatójában a zűrös életű Totone pontosan ugyanarra vágyik, mint bármelyik vidéki francia tinédzser: felelőtlenül bulizni, motorozni és csajozni. Korlátlan szabadsága azonban egyik pillanatról a másikra véget ér, amikor egyedül marad hétéves húgával, vállán a megörökölt sajtkészítő műhellyel. A hirtelen családfővé váló Totone és barátai 30.000 euró nyeremény reményében belevágnak a lehetetlenbe: elkészíteni a tökéletes Comté sajtot. Totone-t nem tántoríthatja el a tény, hogy fogalma sincs a sajtkészítésről, vagy hogy lassan beleszeret a lányba, akitől éjszakánként a tejet lopják.„A parentifikáció szó azt jelenti, hogy szülősített gyerek, tehát hogy a gyerekek olyan szerepet vállalnak a családban, ami nem a koruknak megfelelő, túlzott felelősségvállalással jár.”Bibók Bea elmondja, a parentifikáció kifejezés arra a pszichológiai jelenségre utal, amikor egy gyereknek a családi dinamikában a szülőkhöz mérhető felelősséget kell vállalnia bizonyos helyzetekben. A Boldogok a sajtkészítők című filmben például a megárvult tinédzsernek, Totone-nak fel kell nevelnie kishúgát és közben valahogy profitábilissá kell tennie a családi sajtkészítő üzemet.„A parentifikáltak a gyakorlati területen általában nagyon sikeresek, pénzt is tudnak keresni, viszont az érzelmi területen azok a gyermekkori fájdalmak, amiket átéltek, a felnőttkori érzelmi kapcsolataikban megjelennek. Mégpedig úgy, hogy jó érzékkel választanak olyan társat, akikkel újraélhetik a traumáikat.”Bibók szerint a parentifikáltak a felnőttköri kapcsolataikban is hordozzák a megmentő szerepkört, aki mindent elintéz a másik a helyett, a partner pedig gyakran belekényelmesedik ebbe a helyzetbe, és elbillen a párkapcsolat dinamikája. Ez általában egy hirtelen összeomláshoz vezet, aminek látszólag nem volt előzménye.„Többféle szülői viselkedést látok. Az egyik az, hogy a parentifikált szülő azt mondja, hogy ennyi idősen én is megcsináltam ezt, te is képes vagy rá, hajrá! A másik, amikor egy kicsit tudatosabbakká válnak már az anyukák, és azt mondják, hogy nekem nem volt olyan nagyon jó családom, és sokkal jobban szeretném csinálni. Ők pedig túlkompenzálnak, magyarul infantilizálják a gyerekeket, levesznek mindent a vállukról.”00:00 Bevezetés02:35 Mit nevezünk parentifikációnak?12:30 Csak gyerekkorban lehet parentifikálódni?14:36 Fantázia, autonómia és parentifikáció17:45 Parentifikáltak a párkapcsolatban21:03 Parentifikált gyerekből parentifikáló felnőtt?27:40 Biztonságos kapcsolódás megteremtése31:16 Parentifikáltak gondoskodó szakmákban34:28 Családi dinamikák hatásai41:36 Biztonság, mint a terápia céljaMűsorvezető: Veiszer AlindaSzerkesztő: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív Menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaPromó és kommunikáció: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborLátványterv: NanavízióSmink: Bánovics MarcsiHangmester: Lukács PéterHangutómunka: Iszlai József

Vajdovich Györgyi: “Az állam nem ezt a nőképet szeretné látni”Vajdovich Györgyi filmtörténész, filmesztéta, az ELTE Filmtudomány tanszékének oktatója, az Enigma és a Metropolis folyóiratok munkatársa. Főbb kutatási területei közé tartozik az indiai film. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért filmkritikus a már mozikban futó Minden, ami fénynek tűnik kapcsán többek között arról, hitelesen mutatja-e be Indiát a film, vagy hogy milyen az indiai rendezőnők helyzete ma.A Mozinet legújabb bemutatója lírai gyengédséggel mesél női sorsokról az örök nyüzsgő és színes Indiában. A harmincas éveiben járó Prabha nővérként dolgozik Mumbaiban. Bár évek óta nem beszélt a Németországban dolgozó férjével, a kételyek gúzsba kötik, és nem engedik továbblépni. Lakótársa a nála fiatalabb Anu, aki hiába próbálja szerelmével megélni a szabadságot, hitbéli különbségeik megnehezítik kapcsolatuk kiteljesedését. A nagyvárost és a mindennapi élet forgatagát hátrahagyva, harmadik nőtársukkal, az özvegy Parvaty-val elutaznak egy szigetre, hogy szembenézzenek legnagyobb félelmeikkel: a gyásszal, elengedéssel és az elfogadással.„Ez egy állami szerv, amiben tizenhárom idős férfi ül, és két női filmrendezőnek a női tematikájú filmjéről kellett dönteni.”A film nemzetközi sikerével kapcsolatban Vajdovich elmondta, hiába a Cannes-i nagydíj és a pozitív kritikák világszerte, az Oscarig sajnos nem véletlenül nem juthatott el a Minden, ami fénynek tűnik. Az indiai állami szervezet, ami a nemzetközi kategóriába nevezhette volna a filmet, vélhetően nem volt kiegyezve azzal a nőképppel, és társadalmi üzenettel, amit a film közvetített. Az indoklásukba viszont csak annyi került, hogy mivel a filmet Franciaországból finanszírozták, így nem tekinthető indiai filmnek.„Szerintem az egy nagyon tipikus indiai helyzet, hogy férjhez adnak egy előre elrendezett házassággal, valakihez, akit egyáltalán nem ismersz, és utána a férj azonnal elmegy külföldre dolgozni. Egyáltalán nem találkoztok, és a nő egy megfeneklett állapotban van: van is férje, meg nincs is, de nem is kezdeményezhet semmi újat, mert Indiában egy házas hindu nő, az nemhogy házasságtörésen nem gondolkodhat, de válásra sincs esélye. Ráadásul gyereke sincs, ami az indiai társadalomban egyfajta szégyen.”Vajdovich szerint a mainstream Bollywoodtól eltérően nagyon pontosan ábrázolja a film az indiai nők sokszor rendkívül nehéz helyzetét ebben a kifejezetten konzervatív társadalomban. Nem csak az elrendezett házasságot jeleníti meg, de szó esik benne a muzslim-hindu szerelem tabusításáról, és az elmagányosodásról is.A beszélgetésben szóba kerül még:A Minden, ami fénynek tűnik nemzetközi és indiai megítéléseBollywood vs művészfilmNők ábrázolása az indiai filmbenIndiai (rendező)nők helyzeteCenzúraA Minden, ami fénynek tűnik már a mozikban!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.Fejezetek:00:00 Bevezetés01:43 A Minden, ami fénynek tűnik nemzetközi és indiai megítélése05:46 Hitelesen mutatja be Indiát a film?09:47 Indiai rendezőnők helyzete14:10 Bollywood vs művészfilm, nők ábrázolása23:44 Muszlim-hindu szerelem és cenzúra

Molnár Viola, Mazzag Izzabella, Novák Angéla és Szél Dávid – „Néha nagyobbak a nemen belüli különbségek, mint a nemek között”2025 február 27-én a Toldi Moziban tartottuk az Emilia Pérez nyilvános díszbemutatóját. A vetítés után Molnár Viola újságíró beszélgetett Novák Angéla transznemű előadóművésszel, Szél Dávid pszichológussal és Mazzag Izabella rendezővel, többek között arról, jogosak-e az filmet érő kritikák, vagy hogy hogyan reprezentálja a film a transz közösséget. A Mozinet Nagylátószög legújabb adásában ezt a beszélgetést láthatjátok.A Mozinet új bemutatójában a nagy cégnél tengődő, túlképzett mexikói ügyvéd, Rita (Zoe Saldana – Avatar, A galaxis őrzői) meglepő ajánlatot kap az egyik helyi kartell rettegett vezetőjétől, Manitas-tól (Karla Sofía Gascón): azt kéri tőle, segítsen lezárni kétes ügyeit, hogy visszavonulva végre azzá a nővé válhasson, aki mindig is lenni szeretett volna. Jacques Audiard eddigi legmeglepőbb filmje egyszerre könyörtelen gengszterfilm, őrült komédia és extravagáns musical.„Ez jelen pillanatban még az a bolygó, ahol a transzneműség érthetetlen, elfogadatlan, bekategorizálatlan, kutatatlan.”Novák Angéla a címszereplő karakterével kapcsolatban elmondta, az Emilia Pérez egy nagyon extrém tansz életutat mutat be, a közösségét sokkal hétköznapibb emberek alkotják. De mégis mindkettő hiteles. A reprezentációval kapcsolatban kiejti, hogy a jelenlegi világunkban egyelőre csak ezek az extrém példák tudják átütni az ingerküszöböt, így nem meglepő, hogy a film története is szélsőséges elemekkel él.„Jelenleg nem nagyon tudunk olyan pszichológiai tulajdonságot, ami a nemi szervvel összefüggene. Tehát, hogy nem következik semmi pszichológiai tulajdonság abból, hogy valaki férfi vagy valaki nő.”Az Emilia Pérez által felvetett kérdésekkel kapcsolatban Szél Dávid megfogalmazta, hogy a pszichológia jelen állása szerint nem ismerünk olyan tulajdonságokat, amik összefüggenének a nemi szervekkel, sőt egyes esetekben nagyobbak a nemen belüli különbségek, mint a nemek közöttiek. Mindenki egyéni módokon éli meg a saját férfiségét, vagy nőiségét. Nem ért egyet sem a filmben, sem a való életben megjelenő bináris felfogással.„Az Emilia Pérezt kísérleti musicalként kategorizálnám.”Mazzag Izabella a film formai megoldásairól beszélt, szerinte leginkább egy kísérleti musicalről beszélhetünk az Emilia Pérez kapcsán. Kiemelte a kiváló operatőri munkát, a műfaji megoldásokat és a film ritmikáját is.Az Emilia Pérez már a mozikban!A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. Fejezetek00:00 Bevezetés01:36 Tetszhet az embereknek az Emilia Pérez?03:32 Az Emilia Pérez és a transzreprezentáció12:15 A külső megváltoztatásával a belső is megváltozik?15:52 Az Emilia Pérezt érő kritikák20:55 A közelmúlt AI botrányaiMűsorvezető: Molnár ViolaSzerkesztő: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaPromó és kommunikáció: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester, hangutómunka: Nagy BotondA Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Fejezetek 01:40 Nincs univerzális transz életút06:22 Hella átalakulása16:15 Transzfób törvények itthon és külföldön 33:45 Gyerekkori traumák Hella szülőfalujábanTartalomFebruár 5-én este a 14. Mozinet Filmnapokon premier előtt vetítettük az Emilia Pérezt, a film után pedig Zsirka Hella transz aktivistával, a Háttér Társaság munkatársával beszélgetett Veiszer Alinda. A Mozinet Nagylátószög új epizódjában többek között szóba kerül Zsirka Hella átalakulásának története és a transzfób törvények itthon és külföldön. A Mozinet új bemutatójában a nagy cégnél tengődő, túlképzett mexikói ügyvéd, Rita (Zoe Saldana – Avatar, A galaxis őrzői) meglepő ajánlatot kap az egyik helyi kartell rettegett vezetőjétől, Manitas-tól (Karla Sofía Gascón): azt kéri tőle, segítsen lezárni kétes ügyeit, hogy visszavonulva végre azzá a nővé válhasson, aki mindig is lenni szeretett volna. Jacques Audiard eddigi legmeglepőbb filmje egyszerre könyörtelen gengszterfilm, őrült komédia és extravagáns musical. „Szerintem nem létezik egy univerzális transz életút. Tehát, ahány transznemű van, annyiféleképpen fogalmazzák meg a saját identitásukat, és természetesen annyiféle életút létezik.” Zsirka Hella már a beszélgetés elején leszögezte: nincs univerzális transz életút, ahány transz, annyi megélés. Az ő életútja abban különleges, hogy az identitását mindig vakmerően, kockázatvállalóan kereste. „Életemben egyszer mentem be egy fiú öltözőbe középiskolában, és traumatikus volt. Ahogy bementem, és láttam azt a sok kamasz fiút előttem, hogy hogy néznek rám, hogy milyen undorral, és milyen megjegyzéseket tesznek rám. És én ezt jeleztem a tanároknak akkor. Nyilván nem értették, és adtam egy ultimátumot a tanároknak, hogy vagy engedik, hogy valamelyik másik öltözőt használjam, vagy a folyosón fogok öltözni. Nem hitték el, és átöltöztem a folyosón.” Hella egészen kiskorától kezdve nem azonosult a fiú címkével, és ezt nyíltan vállalta, akkor is, ha ez kiközösítéshez, agresszív elutasításhoz vezetett. A középiskolában is konfrontálódott a közösségével és a tanáraival is, többek között azért, hogy ne kelljen a fiú öltözőt használnia.  „Ha hoznak egy olyan törvényt, ugye a 33-as paragrafust, ami megtiltja a nem- és névváltoztatást, akkor abból nagyon könnyen lehet arra következtetni, hogy bizonyára a nemi megerősítő beavatkozásokat is megtiltják. A gyakorlatban ez nincs így, sőt maga a kormánypárt jelentette ki anno, hogy az orvosi tranzícióhoz nekik semmi közük, mert a saját testükkel azt csinálnak a transzok, amit akarnak.” Hella a transzfób törvényekkel kapcsolatban elmondta, annak ellenére, hogy a transznemű emberek számára megtiltották a jogi nemváltoztatás lehetőségét, a nemi megerősítő műtétek a közhiedelemmel ellentétben nem illegálisak. Viszont a törvény hatására rengeteg orvos nem hajlandó tranzíciós műtéteket végrehajtani, mert tartanak attól, hogy emiatt vegzálni fogja őket a kormány. A beszélgetésen szóba került még:- Hella átalakulásának története- Transzfób törvények itthon és külföldön- Gyerekkori traumák Hella szülőfalujában- Transzfóbia és szexizmusAz Emilia Pérez február 27-étől a mozikban! A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. Műsorvezető/szerkesztő: Veiszer AlindaRendező: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Láng AlexandraKreatív menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaPromó és kommunikáció: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester: Pongor AndrásHangutómunka: Pongor AndrásA Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Fejezetek 00:00 Bevezetés01:52 A Sünvadászat, mint Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) folytatása05:39 Kamaszok, mint társadalmi tükör09:02 A Sünvadászat személyessége & gyerekszínészek15:27 Rendezői kitárulkozás18:30 A Sünvadászat kisgyermekes szülőként Tartalom Pozsonyi Janka kritikus, a Filmhu szerkesztője, újságírója. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért „Filmszerész” a már mozikban futó Sünvadászat című film kapcsán többek között arról, mennyiben tekinthető ez a film a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) folytatásának, és mennyiben egy rendezői kitárulkozásnak. A Mozinet új bemutatójában a túlhajszolt Bogi (Mari Dorottya) klasszikus éneket tanul a Zeneakadémián, de vidéki lányként nehezen találja a helyét Budapesten. Az iskola mellett bébiszitterkedéssel keres pénzt: unokatestvére, Tamás (Polgár Csaba – Cicaverzum) és felesége, Zita (Jakab Juli – Napszállta) kisgyerekeire vigyáz. A házaspár kapcsolata válságban van, a kettejük közötti feszültség pedig akaratlanul átragad a gyerekekre, és végső soron Bogira is. A lány a rendkívül fontos énekvizsgája napján eltitkol egy végzetesnek tűnő hibát. „Én azt éreztem ezen a házaspáron, hogy így érzelmileg nem olyan érettek, mint amilyennek hiszik magukat.” A filmnek egy izgalmas aspektusa a főszereplő család és bébiszitterük sajátos dinamikája. Pozsonyi szerint a felnőtt karakterek érzelmileg éretlenek, titkokkal, hazugságokkal terhelik a gyermekeiket, akik ezt sokkal jobban átlátják és értik, mint a szülők gondolnák. „Ez a döntés nagyon érdekes, hogy ez itt tényleg az én életem, ezek itt az én gyerekeim, ez a saját lakásom. Ez egy kitárulkozás, nem?” Pozsonyi kiemeli a film személyességét is, ami nagyban összefügg azzal, hogy független finanszírozásból, kevés pénzből készült. Schwechtje Mihály és párja – egyben a film producere -, Petrovits Genovéva a saját élethelyzeteikből inspirálódva forgattak a saját gyerekeikkel, a saját lakásukban. „Arra próbálják ösztönözni az embereket, hogy lehet beszélni ezekről a konfliktusokról, meg erről a furcsa életszakaszról, hogy gyerekkel, házassággal, a munka terhe alatt is, a mentális egészséggel foglalkozni kell, mert összeroppannak az emberek a politikai nyomás, gazdasági nyomás, mindenféle nyomás alatt.” Pozsonyi úgy látja, Schwechtje generációja eljutott abba korba, amikor arról akar diskurzust elindítani, ami közvetlenül érinti őket. Hasonló alkotóként megemlíti Hajdu Szabolcsot is. A beszélgetésben szóba kerül még:-       A Sünvadászat, mint Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) folytatása-       Kamaszok, mint társadalmi tükör-       A Sünvadászat személyessége & gyerekszínészek-       Rendezői kitárulkozás-       A Sünvadászat hatása kisgyermekes szülőként A Sünvadászat már a mozikban!Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=TG9KwlE_o88&t=3s&ab_channel=MozinetA Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinet 

Fejezetek 00:00 Bevezetés 01:02 Restitúciós törekvések 09:57 Angolok, németek és magyarok restitúciós szerepe Fabényi Julia művészettörténész, a Baranya Megyei Múzeumok volt igazgatója. Jelenleg a Ludwig Múzeumot vezeti. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda a már mozikban futó Dahomey – Kik vagyunk? kapcsán többe között arról, milyen törekvések mutatkoznak ma a nyugati világban arra, hogy bizonyos műkincseket visszaszolgáltassanak az eredeti hazájukba. A Mozinet új bemutatója, az Arany Medve-díjas Dahomey – Kik vagyunk? című dokumentumfilm az egykori Dahomey királyságból elrabolt műtárgyak hazatérését követi a Benini Köztársaságba. A műtárgyak visszaszolgáltatása kulcsfontosságú pillanat volt az egykori gyarmati országok történetében. De hogyan fogadják a műkincseket a benini lakosok? Az Abomey-Calavi egyetem hallgatói között parázs vita zajlik arról, hogy mit jelent nekik ma az őseik örökségével való szembesülés. „A XIX. században, amikor beindult ez a gyűjteményezés, ez egy tipikusan nyugati gondolkodás volt, hogy a lexikális adatokat támasszunk alá tárgyakkal.” Fabényi a nyugati gyűjteményező kultúráról elmondja, az a 19. században alakult ki, és a célja tudományos volt, hogy a rendelkezésre álló lexikális tudást alátámasszák tárgyakkal. Ez volt a múzeumok hivatása, és ezeket a tárgyakat különböző módokon be kellett gyűjteni, sokszor pénzért cserébe engedélyezett ásatásokkal az adott ország területén, így került példuál Nefertiti büsztje Németországba. „A Humboldt Fórumot követtem, ott kiderült, hogy Észak-Amerikából indián tárgyak, és Dél-amerikából sámán tárgyak is kerültek be, és volt olyan szakember, aki azt mondta, ezek olyan kultikus tárgyak, hogy ő nem foghatja meg őket. Diplomás technográfus mondta, hogy nem foghatom meg, mert ebben varázslat van.” A restitúciós törekvésekkel kapcsolatban Fabényi elmondja, fontos feltenni a kérdést, hogy miként kerülnek vissza ezek a tárgyak. Múzeumi tárgyként, vagy kultikus tárgyként? „A britek alapvetően elhatárolódnak ettől, hogy visszaadják. Ők ezt tudományos céllal szerezték, vették is, zsákmányolták is. Szóval körülbelül ez a hozzáállás, mert különben a British múzeumot ki kéne üríteni.” A különböző országok restitúciós hozzáállásáról Fabényi elmondja, míg például a németek lelkiismeret furdalások közepette elkezdték listázni, hogy milyen tárgy hogyan került hozzájuk, és felajánlották, hogy Beninben felépítik a megfelelő infrastruktúrát a tárgyak tárolásához, bemutatásához, az angolok teljesen elzárkóztak. Ők tudományos céllal szerezték be ezeket, és továbbra is ezt a célt fogják szolgálni ezek a műkincsek. A beszélgetésben szóba kerül még: Restitúciós törekvések a világban Különböző országok hozzáállása a visszaszolgáltatáshoz A Dahomey – Kik vagyunk? már a mozikban! A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Fejezetek : 00:00 Bevezetés01:16 Mikortól beszéljünk a válásról a gyerekkel?08:04 Bébiszitter és gyerek kapcsolata11:58 Jó titok és rossz titok15:09 Egészséges kötődés és gyerekbarát társadalom   Tartalom Szakpszichológusként a legkülönbözőbb korú emberekkel foglalkozik, óvodásoktól kezdve egészen az időskorúakig, a konzultációkba pedig bevonja az érintettek családját is. Az anyák egyenjogúságának ugyanannyira a híve, mit az apák emancipációjának. Szél Dávid nem csak pszichológusként, de bloggerként is foglalkozik a családi dinamikák kérdésével. Apapara című blogján rendszeresen ír saját, családi élményeiről, és az ehhez kapcsolódó társadalmi kérdésekről. A Mozinet Nagylátószög új epizódjában vele beszélget Veiszer Alinda a február 13-án mozikba kerülő Sünvadászat című film kapcsán. Te mennyit vállalsz? És mennyit bírsz? A Mozinet új bemutatójában a túlhajszolt Bogi (Mari Dorottya) klasszikus éneket tanul a Zeneakadémián, de vidéki lányként nehezen találja a helyét Budapesten. Az iskola mellett bébiszitterkedéssel keres pénzt: unokatestvére, Tamás (Polgár Csaba – Cicaverzum) és felesége, Zita (Jakab Juli – Napszállta) kisgyerekeire vigyáz. A házaspár kapcsolata válságban van, a kettejük közötti feszültség pedig akaratlanul átragad a gyerekekre, és végső soron Bogira is. A lány a saját jövője szempontjából rendkívül fontos énekvizsga napján elkövet egy végzetes hibát. Schwechtje Mihály, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod : -) rendezőjének legújabb filmje a túlterheltség problémáját járja körül, három főszereplőjének egyetlen napját bemutatva. Tűpontos képet ad arról, milyen áldozatok árán tudunk boldogulni a hétköznapokban.   Szél Dávid a film kapcsán elmondja, a szülők mindennapi leterheltsége, túlhajszoltsága nagyban nehezíti a gyereknevelést, amihez rengeteg odafigyelésre, rugalmasságra van szükség. Ha például egy nehéz temperamentumú gyerekünk van, akit nem egyszerű feladat megnyugtatni, ha éjszaka felsír, akkor egy túlterhelt embernek hamar elfogyhat a türelme, amivel hosszú távon csak táplálja a gyerek nehéz viselkedését. Szél Dávid a Sünvadászatban szereplő család kapcsán megfogalmazza a kérdést, hogy ha napi szinten foglalkozik más a gyerekeinkkel, akkor kihez fog valóban kötődni a gyerek? Egy másik fontos probléma a filmben és a valóságban is, hogy nincsenek kialakítva a bébiszitter határai, és arra sincs protokoll, mit kell tennie vészhelyzet esetén. A szülők hajlamosak felelőtlenül, kellő utánanézés és megbeszélés nélkül rábízni a gyerekeiket másokra. Szél szerint a bébiszitterkedés egy bizalmi munka, válogatni, kvázi castingolni kell őket, olyan embert kell találni, akivel van közös kémia. A Sünvadászatban a szülőpáros bevonja a gyerekeket a köztük feszülő konfliktusba, például azzal, hogy titoktartásra kötelezik őket. Szél szerint ez egyértelműen nagyon káros gyakorlat. Ezzel szemben fontos a gyerekeknek megtanítani, hogy van jó titok és rossz titok, és ezt ők maguk is érezhetik: a rossz titok belső feszültséget, szorongást okoz, míg a jó titok nem. A beszélgetésben szóba kerül még: - Hogyan érdemes a gyerekkel a válásról beszélni? - Milyen az egészséges kapcsolat a bébiszitter és a gyerek között? -  Mik a jó és rossz titkok? -  Egészséges kötődés és gyerekbarát társadalom   A Sünvadászat február 13-ától a mozikban! Előzetes: https://youtu.be/TG9KwlE_o88   A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

FEJEZETEK 01:53 Hogyan változott a nők helyzete a filmhez képest? 06:04 Mennyire pontos a Miénk lesz a holnap ábrázolásmódja? 12:05 Az anya-lánya és apa-fia kapcsolatok, öröklődő minták 26:28 Statisztikák ma a családon belüli erőszakról   Tartalom / sajtó   Tóth Györgyi, Ötvös Veronika és Kállay Eszter - A romantikus dalok is a birtoklásról szólnak   A január 21-i Miénk lesz a holnap című film vetítését követően Tóth Györgyivel és Ötvös Veronikával, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület önkénteseivel beszélgetett a Kállay Eszter író, költő. A Mozinet Nagylátószög legújabbb adásában ezt a beszélgetést nézhetitek meg.   A Mozinet új bemutatója, a Miénk lesz a holnap többek között olyan kérdésekkel foglalkozik, hogy lehet-e a női egyenjogúságról, sőt, a családon belüli erőszakról egyszerre szórakoztató, humoros és átélhető filmet készíteni? A film főszereplője, Delia nap mint nap teljesíti a lehetetlent – dolgozik otthon és munkahelyén, rendben tartja a családi fészket, foglalkozik a gyerekekkel és az idős családtagokkal, elviseli a háborút megjárt férje dühkitöréseit. A fáradhatatlan nő mindent megtesz, hogy férjhez készülő lánya ne jusson hozzá hasonló sorsra, de erőfeszítései hiábavalónak tűnnek. Egy számára címzett levél azonban szokatlanul bátor tettre készteti.   „Egy ilyen családban felnőve valójában újrateremtjük az erőszakot. És ezt is szépen bemutatja a film, ahogy a nagypapa átadja a tudást a fiának: nem kell sokszor megverni a nőt, elég egyszer, de akkor nagyon, és majd jobban fog félni.”   Ötvös Veronika a film egyik fontos jelenetével kapcsolatban kifejti, a bántalmazó minták öröklődnek a férfiágon. A Miénk lesz a holnap plasztikusan bemutatja, hogy a családapa öreg, ágyhoz kötött apja abban ad neki tanácsokat, hogyan érdemes kellőképpen megverni a feleségét. Ennél jóval részletesebben foglalkozik a film az anya-lánya kapcsolatokkal és az ott öröklődő mintákkal. A rendező-főszereplő Paola Cortellesi által alakított Delia karaktere, próbálja megakadályozni, hogy fiatal lánya, az övéhez hasonló, bántalmazó párkapcsolatba kerüljön.   „Főleg fiatalokkal foglalkozó prevencióban kerül elő, hogy nézzük már meg egy pillanatra, hogy mi van, ha nem egy jóképű fiatalember negédes hangon mond ilyeneket, hogy az »enyém vagy, nem lehetsz másé, nem hagyhatsz el soha«. Ezek szoktak lenni a romantikus dalok szövegei, holott ezek birtoklásról, mozgáskorlátozásról szólnak. Az, hogy »nem lehetsz senki másé«, el szokott hangozni a hétköznapokban is, csak fenyegetésként, persze.”   Tóth Györgyi szerint a Miénk lesz a holnapnak az a formai megoldása, hogy az erőszakos jelenetek stilizálva, romantikus zenei aláfestéssel kerülnek bemutatásra, ad egy érdekes áthallást a filmnek. Többek között azért is, mert a romantikus slágerek gyakran hemzsegnek az erőszakos mondatoktól, épp csak nehéz észrevenni az érzelmes körítés miatt.   A beszélgetésben szóba kerül még: -       Hogyan változott a nők helyzete a filmhez képest? -       Mennyire pontos a Miénk lesz a holnap ábrázolásmódja? -       Az anya-lánya és az apa-fia kapcsolatok, öröklődő minták -       Statisztikák ma a családon beüli erőszakról A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet