Történelem a tények tükrében

Melína Merkúri több volt színésznőnél és közéleti személyiségnél – rendkívüli szerepe volt abban, hogy a kultúrát ma már politikai prioritásként ismerik el az EU-ban. Ebben az adásunkban bemutatjuk Görögország kultuszminisztereként végzett úttörő munkáját az Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés elindításától kezdve a hidegháború alatti nemzetközi kulturális kapcsolatok kialakításáig. De visszatekintünk a görög katonai juntával szembeni nyílt ellenállására is, amelynek révén a demokratikus értékek és a kulturális szabadság szimbólumává vált. Szellemi öröksége a mai napig tovább él.

Alcide De Gasperi 1881-ben született az Osztrák–Magyar Monarchia túlnyomóan olaszajkú területén. Elkötelezetten harcolt a fasizmus ellen. 1943-ban megalapította az olasz Kereszténydemokrata Pártot. Az újonnan létrejött Olasz Köztársaság első miniszterelnökeként 1953-ig vezette az országot. Konrad Adenauer és Robert Schuman mellett rendkívül nagy szerepet játszott az európai integrációban.

1989. november 9-ről 10-re virradó éjjel minden előzetes bejelentés nélkül leomlott a berlini fal, és megbukott a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) kommunista kormánya. A hidegháború a végéhez közeledett, ezzel pedig lezárult Európa történelmének egyik meghatározó fejezete. Egy hónappal később a Brandenburgi kapu hivatalos megnyitásával végleg szabaddá vált az átkelés a két német állam közötti határon. 1990. október 3-án lezárult a német újraegyesítés folyamata, ami megváltoztatta az európai integráció jövőjét.

Konrad Adenauer, a Németországi Szövetségi Köztársaság első kancellárja kulcsszerepet játszott az ország második világháború utáni újjáépítésében és az európai egység megteremtésében. A Franciaországgal való megbékélést az egyik legfontosabb feladatnak tekintette, és olyan kezdeményezéseken keresztül támogatta az európai integrációt, mint például az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása. A német belpolitikai problémák és a berlini fal megépülése ellenére ő maga mindvégig elkötelezett maradt az európai béke és egység ügye mellett.

Simone Veilnek nagy szerepe volt az EU létrejöttében. A közvetlenül megválasztott Európai Parlament első elnökeként rendkívül sokat tett az európai egységért és az emberi jogokért. Elévülhetetlen érdemeket szerzett különösen a nőjogok területén: többek között neki köszönhető, hogy legalizálták az abortuszt Franciaországban, és hogy nők is egyre nagyobb számban lehetnek vezetők. Holokauszttúlélőként világos volt számára, hogy milyen sok múlik Európa egységén. Ma is sokan merítenek erőt a példájából. Munkássága az EU „Egyesülve a sokféleségben” jelmondatának a megtestesülése. Az igazságosság és az emberi jogok iránti elkötelezettségével örökre beírta magát az EU történelmébe.

A nemzetközi nőnap gyökerei az 1900-as évek elejére nyúlnak vissza. Textilmunkásnők mozgalma nyomán indult. Azóta is a nők egyenlő jogokért vívott állhatatos küzdelmét eleveníti fel. Évről évre alkalmat ad arra, hogy megnézzük, hogyan is áll a női egyenjogúság ügye. Az Európai Parlament a nemek esélyegyenlőségének egyik legfőbb szószólója. Számtalan állásfoglalást és jogszabályt fogadott el a nők jogainak védelmében és diszkriminációjuk ellen.

A Maastrichti Szerződést, hivatalos nevén az Európai Unióról szóló szerződést 1992. február 7-én a hollandiai Maastrichtban írta alá az akkori tizenkét tagország. A dokumentum a tagállamok ratifikációja után 1993. november 1-jén lépett hatályba. Ezzel hivatalosan is létrejött az Európai Unió, így az Európai Gazdasági Közösség egy szorosabban és több területen együttműködő szövetséggé alakult át. A szerződés vezette be az uniós polgárság intézményét is.

1995. július 11-én a kelet-boszniai Srebrenica városát elfoglalták a Ratko Mladić tábornok vezette boszniai szerb erők, holott a város az ENSZ védelmét élvező „biztonságos övezetnek” számított. Az ezt követő napokban több mint 8000 muszlimot, főként férfiakat és fiúkat mészároltak le, és helyeztek tömegsírba a szerbek. Nők, gyerekek és idősek ezreit akaratuk ellenére deportálták. 20 és 50 ezer közé tehető azoknak a nőknek és lányoknak a száma, akik szexuális erőszak áldozatává váltak. A srebrenicai népirtást a második világháború óta európai földön történt legsúlyosabb háborús bűncselekménynek nyilvánította az ENSZ.

Ebben az epizódunkban az EU történetének egyik legfontosabb eseményével foglalkozunk. Kereken 20 éve, 2004. május 1-jén tíz ország csatlakozott az Európai Unióhoz, amely így egy csapásra kilenc új hivatalos nyelvvel is gazdagodott. Az ünneplés, az egység és a határtalan lehetőségek pillanata volt ez.

A 400 éven át folytatott transzatlanti rabszolga-kereskedelem a történelem egyik legsötétebb és legborzalmasabb fejezete. Több mint 15 millió ember életét keserítette meg. A rabszolgatartást ugyan sikerült eltörölni, ám a rasszista ideológiák mind a mai napig jelen vannak a társadalomban, és nemegyszer diszkrimináció formájában törnek a felszínre. Az ENSZ azért kezdeményezte a rabszolgaság és a transzatlanti rabszolga-kereskedelem áldozatainak nemzetközi emléknapját, az EU pedig azért rendezi meg minden évben a rasszizmusellenesség és a sokszínűség hetét, hogy felhívják a figyelmet az esélyegyenlőség és a társadalmi befogadás fontosságára.

A schengeni térséget 27 ország alkotja: 23 uniós tagország, valamint Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc. A térségen belül határellenőrzés nélkül lehet egyik országból a másikba utazni. Minden 1985-ben kezdődött, amikor öt tagállam úgy döntött, hogy megszünteti a belső határellenőrzést.

Az ENSZ 2005-ben, az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 60. évfordulóján január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította. A „holokauszt” szó görög eredetű, jelentése: tűzáldozat. Annak a történelmi folyamatnak az elnevezése, amelynek során 6 millió európai zsidó lett üldöztetés, majd tömeggyilkosság áldozata. 1933 és 1945 között a nácik és szövetségeseik más csoportokat is célba vettek, például a romákat, a fogyatékosokat, szláv népek sarjait, továbbá a homoszexuálisokat és egyes vallási közösségek és politikai csoportok tagjait is.

Párizstól nem messze, egy zöldellő park közepén van egy zsúpfedeles házikó égszínkék spalettákkal. Ki gondolná, hogy itt, ebben a családi házban szökkent szárba az európai egység gondolata, és innen indult útjára Európa, hogy kivívja helyét a világban? Nem más élt és dolgozott itt, mint a mai Európai Unió egyik megálmodója: Jean Monnet.

A belső piac az európai integráció egyik legfőbb vívmánya és hajtóereje. Az Európai Unión belül 1993. január 1-je óta mozoghatnak szabadon, belső határok nélkül az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke. A belső piac már a kezdetektől fogva élénkítette a kereskedelmet, és meghatározó tényezővé tette az Európai Uniót a világpiacon. Az európai polgároknak és vállalkozásoknak egyaránt jó szolgálatot tett a technikai, jogi és adminisztratív akadályok felszámolása: a belső piac könnyebbséget jelent a mindennapokban, az új üzleti lehetőségek pedig serkentik a növekedést és fokozzák a versenyképességet.