Sokan vagyunk, akik úgy gondolják, hogy a környezetvédelmet elsősorban a probléma szívénél, a szennyező nagyvállalati, illetve ipari működések szabályozásánál kellene elkezdeni. A nagyvállalati szereplők reagálnak is a zöldülő kívánságokra, csak nem pont úgy, ahogy szeretnénk. Ebben a videóban a nagyvállalati környezetvédelem legfontosabb kulcsszavait, illetve az ezekhez kapcsolódó, sok szempontból problémás rendszert mutatom be: a téma tehát a karbonsemleges és a Net Zero, illetve az offsetting és a ráépülő karbonkreditrendszer. Összességében tehát elmondható, hogy az offsettingre, azaz a szén-dioxid-kibocsátás ellensúlyozására irányuló piaci tevékenységet, azaz a karbonkreditrendszert megeszi a piac logikája. Hatalmas, 2 milliárd dolláros, és dinamikusan bővülő üzlet rejlik ilyen értelemben a környezetvédelemben, és ez sok, a klímavédelemben belső motivációval egyáltalán nem rendelkező piaci szereplőt ösztönöz, hogy valamiként részt vegyen benne.
Felmerül a kérdés: ha egyre több megújuló, úgynevezett tiszta energia van a világon, úgy mint szélenergia, napenergia és vízenergia, és ezek egyre nagyobb részt tesznek ki az összes energiafelhasználásból, akkor miként lehet, hogy a szén-dioxid-kibocsátás továbbra is növekszik. A válasz a Jevons-paradoxon. A videóban bemutatom, hogy a megújuló energia és a szén-dioxid-kibocsátás trendjei miként változtak az elmúlt évtizedekben, majd a Jevons-paradoxon segítségével azt is, hogy mi annak a látszólagos ellentmondásnak az oka, hogy míg a szélenergia és napenergia egyre nagyobb szeletet hasít ki az energiafelhasználásból, a karbonkibocsátás mégsem csökken, hanem nő.
Mi a technooptimisták ígérete, ami nem válik valóra?
Sokan azzal érvelnek a fenntarthatósági kritikákra, hogy a technológiai újításokkal majd minden megoldódik, és a gazdaság növekedhet tovább töretlenül. A videóban 3 megfontolást hozok, amelyek ennek ellentmondanak.
Utazni másként is lehet – sokkal lassabban, sokkal kisebb ökológiai lábnyommal. Ehhez persze idő kellene. 2023-ban 10 billió dollár körül mozog a turizmusból származó worldwide GDP, 2033-ra ezt 16 billióra saccolják (Statista). A gazdasági növekedés szempontjából tehát – más iparágakkal összevetve is – egy nagyon fontos iparág. Mégis, a legnagyobb hasznot a repülőgép-társaságok, hotelláncok aratják le – a turisztikai célpontul szolgáló városok és országok lakói pedig elég sok kárt szenvednek el.
"Sikerekben gazdag, boldog új évet!" A sikert és a boldogságot túl gyakran kapcsoljuk össze, tévesen. Mára az egész életről egy sikerre vihető – vagy kudarcba fulladó – projektként, kapitalista fogalmak és az ezek körül kialakult légvárak mentén gondolkodunk.
A környezeti igazságosság fogalma arra a jelenségre világít rá, hogy – mind globálisan, mind lokálisan – annak jár a szép környezet, a zöld parkok, a tenger, vagy a belváros tisztasága, aki képes sokat fogyasztani. Aki nem, annak pedig a termelőüzemek bűze és a fogyasztásból megmaradt szemét jut. A környezeti igazságosság ezáltal feltárja azt is, hogy a kapitalizmusnak az az ígérete, miszerint ha a gazdasági elitnek egyre jobb lesz, akkor mindenkinek egyre jobb lesz, nem vált valóra, sőt, épp az ellenkezőjét tapasztaljuk szerte a világban.