Hangosító

A Hangosító 49. adásában arról beszélgetünk, mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt években a középgenerációhoz tartozó jelentős kortárstánc-koreográfusok közül többen, félig vagy teljesen pályát módosítottak. Arany Virág: „A koreografálás és a tánc engem soha nem tartott el.” Fülöp László: „Nekem személyes fájdalmam, hogy a daraboknak nincs élete.” Réti Anna: „Úgy érzem, hogy a tánc kivehetetlen belőlem.” Rózsavölgyi Zsuzsa: „Belgiumban a kortárs tánc a nemzeti identitás része.”

A Hangosító 48. adásának vendégei a „vidékiség” kapcsán beszélnek tabukról, dilemmákról: Háda Fruzsina színésznő (Budapest-Záhony), Kelemen Kristóf rendező (Niké, szabadságunk szobra), Kricsfalusi Beatrix irodalom -és színháztörténész és Nagy Zsolt színész. Háda Fruzsina: „A mi nagyszüleinkkel eltűnik az a paraszti kultúra, ami nekem még meghatározó volt…” Kelemen Kristóf: „Milyen abnormális, hogy az ember akkor tud jobban kapcsolódni a szülővárosához, amikor egy projektet csinál róla.” Kricsfalusi Beatrix: „A vidék mint homogén massza kizárólag Budapestről nézve létezik.” Nagy Zsolt: „Mindent meghatároz bennem az, ahol én születtem és felnőttem.”

A 47. Hangosítóban arról beszélgetünk, ki hogyan nyúl a színházban nagy nemzeti sorskérdésekhez, az irodalomtörténet jelentős figuráihoz és műveihez, drámaszövegekhez. Az adás vendégei Fábián Péter (Barguzin – Lehullt csillag fénye), Raubinek Lili (Dioráma magyarokkal), Regős Simon (Puszták népe) és Székely Kriszta (EmbTrag). A moderátor Gócza Anita. Fábián Péter: „Petőfi már nem is az ember, aki valaha létezett, hanem a köré nőtt mítoszrengeteg és legendárium.” Raubinek Lili: „Mi tudatosan irtottuk az iróniát.” Regős Simon: „Nincsenek szent dolgok.” Székely Kriszta: „Nemzeti érzelmeket kapcsol be, miközben az anyagban nagyítóval sem lehet találni semmi ilyet.”

Az elmúlt időszakban széles sajtónyilvánosságot kapott az Átrium megszűnése, de arról kevesebb szó esett, hogy néhány társulat szintén bejelentette: megszűnik vagy „csendes üzemmódba” vált. A 46. Hangosító vendégei ilyen csapatokat képviselnek. És alcímet is adtunk a beszélgetésnek: A független színházi lét bizonytalansága 2023 Magyarországán. Kovács D. Dániel: „Jó lenne azt gondolni, hogy a független színház nem csak a fiatalkori lázadás terepe lesz a következő időszakban.” Sarlós Flóra Eszter: „Kimondod azt, hogy valami nagyon hasonlóban hisztek...” Tárnoki Márk: „Nem tudjuk, hogy mi van a halál után.”

A 45. Hangosító vendégei – Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda alapító-tulajdonosa, dr. Rihay-Kovács Zita ügyvéd, a Független Előadó-művészeti Szövetség, a FESZ jogásza és Veres Gábor mecénás, civilben bőrgyógyász – arról beszélgetnek, milyen lehetőségei vannak a független színházaknak, van-e élet az állami támogatáson túl. A moderátor Gócza Anita. Orlai Tibor: „Ezen a  jelenlegi helyzeten csak összefogással, együtt gondolkodva tudunk túljutni.“ dr. Rihay-Kovács Zita: „Sokkal nagyobb munka elvinni vidékre egy olyan független társulatot, ahol nincsen híres ember, vagy nem a Harry Pottert játsszák.“ Veres Gábor: „Ha marketing-piaci szempontból nézem, ez egy nagyon pici piac.“

A Színház folyóirat podcastjében az idei Kritikusdíj és a szeptember 19-i ünnepélyes díjátadó részben csak apropó, hogy szó essen a díj közelmúltjáról, és még inkább megreformált jelenéről, amit a szervezeten belül hosszas előkészítő munka előzött meg. Ránki Júlia mikrofonja előtt a Színházi Kritikusok Céhe társelnökei, Kovács Bálint és Puskás Panni.

A 43. Hangosítóban – az előző részt folytatva – még mindig a színházi látvánnyal foglalkozunk. Az adás vendégei Ágh Márton látványtervező, Dömötör András rendező és Jászay Tamás kritikus. A moderátor Gócza Anita. „Szerintem az az érvényes látvány, aminek egyszerre van profán és nem evilági olvasata.” – Ágh Márton „Másféle színházi felkészültséget meg technikát jelent ilyen terekben mozogni.” – Dömötör András „Mi, kritikusok nagyon nem tudunk beszélni a látványról.” – Jászay Tamás

A 42. Hangosítóban a magyarországi színházi előadások látványvilágával foglalkozunk, illetve azzal, hogy miben és miért más a német színházi vizualitás (már persze a költségvetésen túl). A vendégek: Bányai Tamás világítástervező, Geréb Zsófia és Kovalik Balázs rendezők. A moderátor Gócza Anita. „Ez az egész látványtervezés egy hatalmas verseny a 20. század második felétől fogva” – Bányai Tamás „A hagyományosan dramatikus szövegek sokszor egészen más képi világot húznak be” – Geréb Zsófia „A vetítés és élő-kamerázás pillanatnyilag azért a szegénység kőlevese" – Kovalik Balázs

„A döntésnek a meghozatala években mérhető... Nagyon sokat dolgoztunk azon az elmúlt években, hogy a belső és külső okokat hogyan tudjuk szétválasztani” – mondja Szabó Réka a Hangosító különkiadásában, melynek apropója a Tünet Együttes művészeti vezetőjének a társulat megszűnését bejelentő búcsúlevele. A kérdező Gócza Anita.

A 40. Hangosító vendégei olyan színészek, akik hosszú ideje társulati tagok vidéki kőszínházakban: Mercs János Debrecenben, Nádasy Erika Miskolcon, Széles Zita pedig Nyíregyházán. „Nem akkora, mint Pest... Itt talán van olyan, hogy a mi színészünk.” – Mercs János „Ha az ember letelepszik valahol, akkor már nem szívesen ingázik.” – Nádasy Erika „A darabok sokszínűsége egy vidéki színházban nagyon fontos színészként.” – Széles Zita

A 38. után a 39. Hangosítóban is az autobiografikus színházról lesz szó. Mai vendégeink a Freeszfe első színház és performansz osztályának végzősei: Kozma Zsófia Rebeka (Present Imperfect), Szántusz Noémi Noya (A nagy kacsashow) és Tózsa Mikolt (Isten, haza, konyha – avagy ma már keresztbe álltam a Bajcsyn). A moderátor Gócza Anita. „Minél személyesebb valami, annál univerzálisabb, és annál könnyebb hozzá kapcsolódni.” – Kozma Zsófia Rebeka „Nem arról van szó, hogy mi vagyunk az ufók.” – Szántusz Noémi Noya „Engem a »valóságos« érdekel a színházban” – Tózsa Mikolt

A soron következő 38. és 39. Hangosító összetartozik, mindkét adásnak az autobiografikus színházi előadások jelentik a kiindulópontját. A 38. epizód vendégei Göndör László (Nagymamával álmodtam), Márfi Márk (Telik – egy óra az életedből), Messaoudi Emina (Gyakran ismételt kérdések) és Vilmányi Benett (1V1/ zenés stand-up). A moderátor Gócza Anita. „Elfogadott a szakma legitim alkotóként.” – Göndör László „Volt egy-két olyan mondat, amiket civilként nem tudnék nekik elmondani.” – Márfi Márk „Tényleges kommunikációt lehet kezdeményezni a szakmánk helyzetéről.” – Messaoudi Emina „Valójában bármi belefér, és ezt nagyon élvezem.” – Vilmányi Benett

A Hangosító 37. adásának témája a felnőtteknek szóló bábszínház. A vendégek: Hoffer Károly, a Budapest Bábszínház rendező-tervezője, Kiss Ágnes, a szegedi Kövér Béla Bábszínház igazgatója, Kocsis Eszter, a Budapest Bábszínház bábkészítője és Kovács Domokos bábos. A moderátor Gócza Anita. „A báb összesűríti azt, ami elmondhatatlan.” – Kiss Ágnes „Engem az érdekel, hogy az élő test hogyan tud kapcsolatba lépni egy élettelen tárggyal.” – Kovács Domokos „Sok esetben azt látom, hogy a szöveg, a történet uralkodik a bábszínházban. Mi inkább az absztraktabb formák irányába szeretnénk elmenni.” – Kocsis Eszter „A színház nagyon sok érzékszervemre együtt hat.” – Hoffer Károly

A Hangosító 36. adása a Jurányi Házban rendezett Anyacsak1 fesztivál (2022. április 29. – május 8.) kapcsán született, amely az első hazai tematikus színházi fesztivál a szülővé válásról. A Hangosító vendégei olyan alkotók, akiknek előadása szerepelt a fesztiválon: Csábi Anna, Dányi Viktória, O. Horváth Sári és Réti Iringó. „Nincs teljes egyenrangúság és egyenjogúság férfi és női témák között.” – Csábi Anna „Nem a női főhősnél, hanem az anyaság témájánál jöhet be egy sztereotípia, ami le tud választani embereket erről a témáról.” – Dányi Viktória „Most értünk oda, hogy ezek a női témák jó hívószavak lettek.” – O. Horváth Sári „Ugyanúgy fontos, mint egy nagy férfihős-dráma.” – Réti Iringó

A 35. Hangosító vendégei olyan alkotók, akik különböző színházi területekre kalandoznak. A beszélgetésből kiderül, hogy határátlépőnek tartja-e magát Árvai György, a Természetes Vészek Kollektíva alapítója, színházi időkutató, látványtervező, Máthé Zsolt színész, dalszövegíró és Pető Kata színész, jelmeztervező. A moderátor Gócza Anita. „Ha nem kapom meg azt, amit szeretnék, akkor megcsinálom én.” – Árvai György „Nem határokat lépek át, egyetlenegy dolgon belül vagyok, ezt a teret töltöm be.” – Máthé Zsolt „Úgy érzem, attól, hogy nekem természetes ez az új szerep, a többieknek is elég hamar természetessé válik.” – Pető Kata

A 34. Hangosítóban olyan színházi alkotókkal beszélgetünk, akik Magyarországon élnek, de külföldön is rendszeresen dolgoznak. A podcast vendégei: Gáspár Ildikó, az Örkény Színház rendezője, Hód Adrienn koreográfus, a Hodworks társulat alapítója, Polgár Csaba, az Örkény Színház színész-rendezője, valamint Székely Kriszta, a Katona József Színház tagja. A moderátor Gócza Anita. „Svédországból hoznám haza a legtöbb dolgot.” – Gáspár Ildikó „Amikor külföldön dolgozom, az olyan, mintha otthagynám azt a gyereket.” – Hód Adrienn „Külföldön érzek egyfajta szorítást, ami miatt hamarabb válok biztonsági játékossá.” – Polgár Csaba „Én folyton attól rettegek, hogy »odamondó«, Keleti blokk című előadást várnak tőlem, akármilyen anyagról is van szó.” – Székely Kriszta

A 33. Hangosítóban olyan projektekről lesz szó, amelyek – nagyon eltérő módon – egy-egy adott város különböző pontjára „készültek”. A vendégek: Adorjáni Panna, Ardai Petra, Gardenö Klaudia és Tasnádi István. A moderátor Gócza Anita. „...és akkor megpróbáljuk elképzelni, hogy egy nő ül Kolozsvár főterén.” – Adorjáni Panna „Én úgy élem meg a világot, hogy van bennem egy történetmesélő gép, és ha felnyitom a szemem, körülöttem is van egy.” – Ardai Petra „A mauzóleum-szerű, furcsa állapotból lett egy bizarr módon pezsgő hely.” – Gardenö Klaudia „A saját fejünkben zajlik le az előadás a hozott kulisszában.” – Tasnádi István

A 32. Hangosító a mecenatúra/szponzoráció témáját járja körbe a független társulatok szemszögéből. A beszélgetés résztvevői: Balogh Máté András, Gáspár Anna, Orlai Tibor és Polgár András. A moderátor Gócza Anita. „A kultúrát nem a vállalati szegmens fogja eltartani.” – Balogh Máté András „Olyan pici számokat tudunk mutatni arról, hogy ez a marketing-költés hány emberhez jutna el, hogy az nem éri el egy cég ingerküszöbét.” – Gáspár Anna „Ma Magyarországon a mecenatúrának nincs társadalmi rangja és értéke.” – Orlai Tibor „A független művészet fogalmilag kezd kizáródni a rendszerből. – Polgár András

A 31. Hangosító témája a politika performativitása. A vendégek: Antal Bálint rendező a Freeszfe képviseletében, Mélyi József művészettörténész és a Trash of Köztér Instagram-oldalt működtető művészettörténész-kollektíva nevében az anonimitását továbbra is őrző „közteres kolléga". A moderátor Gócza Anita. Antal: „Ha megéreztük, hogy valami erős, akkor elkezdtük azt tudatosan használni." Mélyi: „Már csak a nagyon harsány, óriásplakátszerű kommunikáció működik." „Közteres kolléga": „A láthatóság az, amitől hatásos lesz valami."

A 30. Hangosítóban azt próbáljuk meg körbejárni, milyen szempontok alapján mutatnak be kortárs külföldi darabokat magyar társulatok, és hogyan lehetne elősegíteni, hogy minél több ilyen bemutató szülessen. A  vendégek: Halasi Zoltán költő, író, Elfriede Jelinek legtöbb darabjának fordítója Pászt Patrícia, a lengyel kultúra magyarországi nagykövete, számos kortárs lengyel darab fordítója Török Tamara a Katona József Színház dramaturgja és Urbanovits Krisztina színésznő, a KV Társulat egyik alapítója A moderátor Gócza Anita Idézetek: Halasi: „Én azt tapasztaltam, hogy a színész, dramaturg egyetemi hallgatók még nagyon nyitottak a kortárs szövegekre. Hogy aztán mi történik, azt nem tudom.” Pászt: „Miért archiváljuk a művészetet?” Török: „Most hirtelen másképp kerültek fókuszba a kortárs szövegek.” Urbanovits: „Hiányolom az erőfeszítést a kortárs szövegekkel kapcsolatban a magyar színházban.”