A népszerű színművésszel - a sikerek és a kudarcok feldolgozásáról - a színház küldetéséről és terápiás szerepéről - megalázó helyzetekről és fiókok nyitogatásáról - szerepálmokról, az emberben lakozó farkasokról - és egy 33 éve vezetett naplóról beszélgettünk. (A műsor szünetében a Raf II Ránkvirrad az éj c. dala hangzik el.)
Létezik nacionalizmus a szlovákiai katolikus egyházban? Hogyan lehetséges, hogy míg a magyar hívők támogatják a szlovák egyházi sajtót, addig a magyar nyelvű katolikus Remény folyóirat az egyháztól egy centet sem kap? Akad-e legalább egy maroknyi azokból a szlovákiai magyar katolikus papokból, akiknek a magyar közösség megmaradása is elsődleges? Szlovákia egyik legismertebb magyar katolikus lelkipásztorával, Herdics György címzetes apáttal a hitre jutás nehézségéről, a magyar többségű egyházmegye esélyeiről, az Európában egyre zsugorodó katolikus egyházról és arról beszélgettünk, hogy a magyar híveknek is ugyanazok a jogok járnak, mint a szlovákoknak. (A podcastadás szünetében a Kuss zenekar dala hangzik el.) Fotó: Rózsár Vince
A ma7 médiacsalád podcastműsorában, a PRÉS-ben Agócs Gergely néprajzkutatóval, népzenésszel, egyetemi oktatóval Bartók Béla Kárpát-medence-koncepciójáról, a Kaukázus északi részén tett kalandos utazásairól, az ott szerzett tapasztalatairól és arról is beszélgettünk, miért nem érhet véget soha a népzene és a néptánc kutatása. Agócs Gergely dolgozószobájában a mesteréről, Pál Istvánról készült festmény előtt. Fotó: Somogyi Szilárd
Szerinte azzal, hogy új vezetés állt fel a Most-Hídban, a vegyespárt nagyot változott – olyannyira, hogy most már el tudja képzelni – sőt szükségesnek tartja – velük az együttműködést. Úgy véli ugyanakkor, hogy azoknak, akik az elmúlt 10-15 évben csődöt mondtak, most már félre kell állniuk. Azt is mondja, hogy a felvidéki magyar közösségnek – követve a dél-tiroli példát – úgy kell megszerveznie magát, mint államot az államban: a belső sokszínűség kívánatos, kifelé viszont egyetlen pártnak kell képviselnie a közösség érdekeit. "Azóta nem teszem be a lábam a prágai vár területére, hogy ott felállították Beneš szobrát" – vélekedik az egykori csehszlovák elnökről, aki szerinte legalább olyan náci volt, mint Hitler, csak nem voltak olyan eszközei, mint a német diktátornak. A 75 éves Duray Miklóssal történelemről, a diktatúrák és gazdasági lobbicsoportok természetéről, a 98-as pártegyesítés tanulságairól, vagyis múltról, jelenről, jövőről a ma7 podcast adásában, a PRÉS-ben beszélgettünk. ma7.pres · "A Híd nagyot változott, ma már együtt lehet velük működni" - Interjú a 75 éves Duray Miklóssal
Tabukat is érintő páros interjúnk Trianont övező konszenzusról, „mi lett volna, ha…” kérdésekről és megoldási-feldolgozási utakról. Néhány kijelentés a műsorból: Arról, hogy miért is kéne a történészeknek egyetérteniük Hatos Pál: Trianon kapcsán két álláspont feszül egymásnak. Az egyik továbbra is az áldozatiság narratíváját mutatja: azaz Trianon minden vitán felül álló igazságtalanságát hangsúlyozza – de ezzel kapcsolatban többnyire kizárólag ezt. Ezzel szemben kialakult egy olyan elbeszélésmód, amely Trianon-neurózisról beszél. E megközelítés lényege, hogy a Trianon-jelenséget nem a genocídiumokra jellemző irtózatos gyász következményei, azaz nem egy valódi trauma, hanem egyfajta neurotikus ismétléskényszer tartja életben, ezért sem lehet kigyógyulni belőle. Hatos Pál Magyarország nemzetiségi politikájáról Ablonczy Balázs: Nem kívánom felmenteni a korabeli magyar nemzetiségi politikát, hiszen lehetett volna sokkal nagyvonalúbb is, de ha az is lett volna, ezzel a nagyon dinamikus, modernizáló nacionalizmussal és a nemzeti szuverenitásra való törekvésekkel szemben akkor sem ment volna semmire. Mi van, ha nem írjuk alá a békeszerződést? Ablonczy Balázs:1918-1920 között ez volt az egyetlen olyan helyzet, amelyben a magyar politikai elit valódi döntési pozícióba került. A többi kérdésben ugyanis mindig egy másik szereplőtől függött és valakinek a jóindulatára volt utalva. A magyar békedelegáció végül ezt a lehetőséget – tartva a gazdasági és politikai összeomlástól, amely valós veszélyt jelentett – elvetette. Úgy ítélték meg, ha most nem írják alá, később csak rosszabb jöhet, és – ne feledjük, hogy az utódállamoknak további területi igényei voltak – valószínűleg rosszabb is jött volna. Fotó: Ablonczy Balázs A Monarchia felbomlásáról Hatos Pál: 1918 őszén, amikor az őszirózsás forradalom kitör, mindenki üdvözli a magyar függetlenséget. Mindenki örül annak, hogy egy 400 éves boldogtalan házasság ér véget nagyon gyorsan: néhány hét alatt a független Magyarország küszöbéről a történelmi Magyarország sírboltjába bukik a magyarság. Az persze más kérdés, hogy ki látta ezt előre. Egyáltalán előrelátható volt-e?
A népszerű rajzfilmrendező, író, grafikus, népmesekutató a ma7 podcast adásában, a PRÉS-ben nemcsak életéről, családjáról, a magyar rajzfilmgyártás nagy korszakáról, gótikus templomokról, bibliai jelképekről, Arany János tévedéseiről és „fene nagy tehetségéről”, Toldiról mint lázadó kamaszról, de a politikához és a Fideszhez való viszonyáról is mesél. Kiderül az is, hogy miért nem szereti a lózungokat, és hogy miben tartja magát világbajnoknak.
Mivel magyarázza az OĽaNO földindulásszerű győzelmét, és egyben dél-szlovákiai sikerét? Szlovák vagy magyar politikusnak tartja-e magát? Mit várhatnak Matovičtól a felvidéki magyarok? Grendel Gábor volt a ma7 podcast adásának, a PRÉS-nek a vendége. A beszélgetés rövidebb (de így sem rövid), szerkesztett változatát írásban is közöljük! Arról, hogy még az OĽaNO listáján szereplőknek is nagy meglepetést jelentett a párt sikere, a választások óta már ön és Igor Matovič is többször beszélt. Arról azonban még nem, hogy mi történt az elmúlt néhány hétben. Az OĽaNO-t ugyanis tavaly novemberben-decemberben még csak a bejutási küszöb környékére mérték. Mit gondol, mi hozta meg a nagy áttörést, mi volt az a fordulópont, ami után elindultak felfelé? Mindig óva intettem az újságírókat és a kollégáimat is, hogy a közvélemény-kutatásokból konkrét következtetéseket vonjanak le. Emlékezzünk arra, hogy négy évvel ezelőtt – még egy hónappal a választások előtt is – csak 6-7 százalékot jósoltak az OĽaNO-NOVA-nak, a végeredmény azonban több mint 11 százalék lett. Szóval én akkor is bizakodó voltam, amikor minket öt százalék körülre mértek, bíztam ugyanis benne, hogy a végeredmény pozitívabb lesz. Azt, hogy ez 25 százalékot fog jelenteni, természetesen a legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna. Úgy gondolom, hogy ennek nincs egy konkrét oka, valószínűleg több szerencsés körülmény játszott közre. Az egyik az lehet, hogy ennek a választásnak az egyik fő témája a korrupció- és a Smer ellenes harc volt, amelyben az OĽaNO volt a legautentikusabb. Mint tudjuk, a liberális PS-Spolu inkább a szélsőségesek elleni harcra helyezte a hangsúlyt. Mit gondol, miért voltak olyan sikeresek Dél-Szlovákiában? Szerintem ez több dologgal függ össze. Az egyik az, hogy Igor Matovič tavaly nyáron egy koalíciós ajánlatot kínált a Magyar Közösség Pártjának, és elég intenzíven kommunikálta azt, hogy szeretné, ha az MKP szavazatai nem vesznének el. Koalícióról volt szó vagy arról, hogy helyet kaphatnak az MKP jelöltjei az OĽaNO listáján? Koalícióról. Ez teljesen világosan elhangzott egy olyan találkozón, amelyen én magam is részt vettem, ezért tudom ilyen magabiztosan kijelenteni, hogy ez egy koalíciós ajánlat volt. Éppen azért ajánlottunk koalíciót, hogy ez eléggé vonzó és elfogadható legyen az MKP számára. Hiszen ezáltal megőrizték volna identitásukat, és a választási eredményért járó pénzösszegből is arányosan részesültek volna. A másik oka annak, hogy sikeresek voltunk Dél-Szlovákiában, az volt, hogy voltak magyar jelöltjeink. Jómagam is nem egyszer lehetőséget kaptam a magyar médiában, így kommunikálhattam az OĽaNO üzeneteit a magyar olvasók vagy rádióhallgatók felé. Harmadik ok pedig az lehetett, hogy a Dél-Szlovákiában élő magyarok egy része is úgy gondolhatta, hogy Robert Fico elűzése most az első számú tét. Ön személy szerint magyar vagy szlovák politikusként határozza meg magát? Szlovákiai magyarnak vallom magam. Magyar nemzetiségű vagyok, ezt egyébként kötelezően fel is kell tüntetni a szlovák parlament honlapján. Magyar-újságírás szakot végeztem a Comenius Egyetemen. De nem a kisebbségi politizálásra szakosodtam, engem elsősorban biztonságpolitikai kérdések, illetve a titkosszolgálatokkal kapcsolatos témakörök érdekelnek. Ezt soha nem titkoltam. Ez talán a fő oka, hogy az OĽaNO színeiben politizálok. Kanyarodjunk még vissza az OĽaNO MKP-nak tett koalíciós ajánlatához! Mennyire volt ez őszinte lépés az önök részéről? Hiszen ahogyan azt említettük, akkor az OĽaNO még nagyon bizonytalanul állt. A magyar szavazatoktól pedig akár azt is remélhették, hogy azokkal biztosan átlépik a parlamenti küszöböt. A szándék őszinte volt, és bizonyos mértékig kockázatos is. Milyen értelemben kockázatos? Nem bízhattunk abban, hogy az MKP 3,5-4 százalékos bázisa teljes mértékben egyetértett volna ezzel a koalícióval. Mint ahogy abban sem, hogy az OĽaNO 5-6 százalékos szavazóbázisa egyetértett volna ezzel az egyesüléssel. Abban viszont biztos voltam, hogy Igor Matovič van annyira talpraesett és tehetséges politikus, hogy megmagyarázza és elfogadtassa mindezt a választókkal. Hibának tartja, hogy az MKP ezt az ajánlatot végül elutasította? Most már könnyű okoskodni, akkor viszont nem lehetett tudni, hogy az MKP végül megegyezik-e a Híddal, vagy külön indul a két erősebb magyar tömörülés. Ha közös listán indul az MKP és a Híd, akkor megértettem volna az MKP elutasítását. Ez ugyanis egy elfogadhatóbb megoldás lett volna a szlovákiai magyar választók számára is. Viszont – ahogyan ezt korábban többször is elmondtam – ameddig külön indulnak, nem látok esélyt arra, hogy az 5 százalékos küszöböt bármelyikük is megugorja. Én egyébként azt, hogy a magyar pártok nem jutottak be a parlamentbe, őszintén sajnálom. Az imént Matovič politikai tehetségéről beszélt. Mivel magyarázza azt, hogy korábban a magyar ügyek irányában nem volt ennyire elfogadó? Nem akarom, hogy nagyképűségnek tűnjön, de azelőtt nem volt mellett olyan szlovákiai magyar politikus, aki elmagyarázta volna neki, és magyar szemmel láttatta volna vele ezeket a számunkra fontos kérdéseket. Értjük az utalást, de azért rákérdezünk: ki volt ez a személy? Én. Ezért mondtam, nem akarom, hogy ez nagyképűségnek tűnjön. Akkor a kérdés az, hogy önben mikor történt meg ez a fordulat? Említette, hogy inkább biztonságpolitikai, külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Ilyen konkrét fordulatot nem tudnék megnevezni. Amikor azonban felmerültek olyan törvényjavaslatok, amelyek a magyarokat érintették, akkor Matovič-csal mindig leültünk, és megbeszéltük, hogy ezek miért fontosak a magyarok számára. Felmerül a kérdés, hogy a 2020-at követő ciklusban a politikai számítások lesznek fontosak, vagy egyfajta elvi hozzáállás a kisebbségek ügyéhez? Úgy értjük, ha a politikai számítások úgy kívánják, ad acta tesznek kisebbségi ügyeket? Mivel nem jutott be egy szlovákiai magyar párt sem a parlamentbe, szeretnénk megtalálni a módját annak, hogyan tudnánk felvállalni a kisebbségi érdekképviseletet a parlamentben és elképzelhető, hogy a kormányban is. Ennek konkrét formájáról még nem beszélnék, de ez ügyben már Matovič-csal is egyeztettem. Nyilván ez abból is fakad, hogy nagyszámú szavazat érkezett Dél-Szlovákiából az OĽaNO-ra. Érez-e valamilyen különleges felelősséget a magyar választók iránt? Természetesen. Tagadhatatlan, hogy Dél-Szlovákiában magyarok is szavaztak ránk. Nemcsak személy szerint rám, hanem Igor Matovičra is. Mennyire nyomja a vállát ez a felelősség? Semmiképpen sem érzem tehernek, inkább kihívásnak nevezném. Az elsődleges feladat az, hogy megtaláljuk a leghatékonyabb módját, hogy miképp viszonozzuk a magyar és más kisebbségeknek ezt a bizalmat. Ha ezt a konkrétumok nyelvére fordítjuk: mi az, amit támogatni fognak? Emlegetik például a kisebbségi kerettörvényt. Még nagyon a folyamat elején vagyunk. Beszéljünk most csak a szlovákiai magyar kisebbségről: le akarunk ülni ennek a közösségnek a meghatározó személyiségeivel. Politikusokra gondol? Is. De nem csak rájuk. Neveket elárul? Erről még nagyon korai beszélnünk. De a célunk az, hogy kikérjük a véleményüket és a tanácsaikat. A megyerendszer átalakítását, a parlamenti küszöb 3 százalékra való csökkentését, a magyar nyelv regionálisan hivatalos státuszát Matovič már a koalíciós ajánlattal együtt beígérte. Ezek közül ön mit tart elfogadhatónak? Az, hogy én mit tartok elfogadhatónak, egy kérdés, a másik az, hogy mit tudunk a parlamentben jóváhagyni a koalíciós partnerekkel. Várjuk ki a végét, még nagyon a folyamat elején vagyunk! Kettős állampolgárság? Beszéltünk erről a kérdésről is, amikor az MKP-val tárgyaltunk tavaly augusztusban. Meglátjuk, hogy mit tud jóvá hagyni a törvényhozás. Tud-e konkrétumokat mondani az MKP-val vagy más magyar pártokkal való jövőbeni együttműködésről? Pár nappal a választások után vagyunk, szóval tényleg nagyon korai még konkrétumokról beszélni. Talán legtöbbet eddig a kisebbségi kormánybiztos személyéről beszéltek. Ebben a kérdésben már folytattak egyeztetéseket magyar politikusokkal? Sajnos az összes ilyen kérdésre csak azt tudom mondani, hogy várjuk ki a végét! Magyar politikusokkal egyébként kommunikálok, tartjuk velük a kapcsolatot – egyelőre még csak telefonon, de már konkrét találkozókról is egyeztettünk. Beszéljünk akkor egy kicsit az ön személyes ambícióiról! El tudja magát képzelni az új kormányban, vagy inkább a parlamenti munkát látja testhezállóbbnak? Mindkettőt el tudom képzelni. Négy év parlamenti munka áll mögöttem, és a választási eredményt egyfajta bizonyítványnak tartom a választók részéről. A politikai karrierem kezdettől fogva nem arról szólt, hogy én most itt gőzerővel nyomulnék előre, és mindenképpen valamilyen konkrét pozícióról álmodoznék. Soha nem ez volt a célom, hanem az, hogy segítsem és támogassam azokat a politikusokat, akik tehetségesebbek nálam, tisztességesek a szándékaik és a jó ügyekért harcolnak. Mit látna szerencsésebbnek: a három- vagy a négypárti koalíciót? A négypártit, amely alkotmányos többséggel rendelkezne – ezzel ugyanis könnyebb lenne az országot előre mozdítani, és amellyel kézzel fogható eredményeket és változásokat tudunk majd felmutatni. Hadd kérjük meg arra, hogy néhány mondatban értékelje az OĽaNO lehetséges koalíciós partnereinek vezetőit! Andrej Kiskát például mit gondol? Ebbe, ha nem haragszanak, nem megyek bele. Azért, mert jót nem tud mondani, rosszat meg nem szeretne? Nem azért. Én sem szeretném, és nem tartanám korrektnek, ha a leendő koalíciós partnerek értékelnék a mi pártunkat. Mi a véleménye például a Kiskáról megjelent videókról? Lejárató kampánynak tartja, vagy valóban kifogásolható, ha egy – most már parlamenti – párt elnöke kétes hírű üzletemberekkel találkozik? Az kétségtelen, hogy ez egy lejárató kampány része volt – erről árulkodott az időzítése, és egyáltalán az is, ahogyan ez nyilvánosságra került. Másrészt viszont valóban kérdéseket vet fel az, hogy miért éppen egy ilyen személlyel ült le tárgyalni. És hogyan látja B
Hogy mi született? Irodalomtörténet? Oknyomozás? Kor- és kórrajz? Háy Jánossal irodalomról, társadalomról és morzsamagyarokról a ma7 podcast adásában, a PRÉS-ben.
A harminc évvel ezelőtti rendszerváltoztatás a felvidéki sajtóban is földrengésszerű változásokat hozott magával. Napok alatt megdőlt az egy párt, egy vélemény uralma, ám a szabaddá vált újságírás is új kihívásokkal találta szembe magát: a diktatúra megszokott paternalizmusa után ki fogja finanszírozni, s főképp írni a sajtót? Tudtunk-e élni a szabadsággal? Kövesdi Károly, a Magyar7 vezető szerkesztője és N. Gyurkovits Róza publicista erről és a novemberi napok felgyorsult eseményeiről a ma7 podcast adásában, a PRÉS-ben.
Ritka pillanat, hogy egy hidas képviselő elismeri, a Fidesznek sokat köszönhet. Ahogyan az is, hogy egy MKP-s politikus nem titkolja, a sorozatos öt százalék alatti felmérések után pártjának most komoly szüksége van a sikerélményre. A PRÉS által szervezett Csáky Pál-Nagy József-vitában mindkettőre akadt példa. Az MKP és a Híd európai parlamenti listavezetőjét azért ültettük egy asztalhoz, mert úgy látjuk, Szlovákia uniós csatlakozása óta most először van valós és komoly veszélye annak, hogy európai parlamenti érdekképviselet nélkül marad a felvidéki magyarság. A hosszabb távú stratégiai elképzelések vagy a kis lépések politikája viszik-e előbbre az őshonos kisebbségek, köztük a felvidéki magyarok ügyét Európában?
Maradhat-e a Fidesz az Európai Néppártban, egyáltalán tagja akar-e maradni? A rendszerkritikus, szuverenista pártok megerősödése felboríthatja-e az Európai Parlament erőviszonyait a májusi EP-választáson? Miért alkalmaz kettős mércét az unió az őshonos kisebbségek és a menekültek helyzetének megítélésében? Frakcióvezetőként, miniszterként vagy uniós biztosként érezte leginkább elemében magát? Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa volt a ma7 podcast adásának vendége.
Az elmúlt bő 25 évben több mint 80 magyar iskola szűnt meg a Felvidéken. Mi az oka annak, hogy valahol 10-12 gyerekkel is akarják és működtetik az iskolát, máshol pedig 40-es létszám mellett is megszüntetik? Egyáltalán: hogyan segíthetne a szlovák állam a magyar iskoláknak? És miért nem teszi? Célirányosan használjuk-e a magyar támogatásokat? Mivel fenyeget Nagyszarva példája? Mi lenne a követendő stratégia? A felvidéki magyar oktatásügy válságjelenségeiről Andruskó Imrével, a Selye János Gimnázium igazgatójával és Fodor Attilával, a Comenius Pedagógiai Intézet vezetőjével beszélgettünk. Hozzászólásaikat, észrevételeiket a pres@ma7.sk címre várjuk! Írjanak nekünk!