Reményik Sándor írja, hogy úgy szeretné legyinteni az életet, mint ahogy a fecskelegyinti szárnyával a víz tükrét, a magasba ragadva a megmentett szépségeket. A Széljegyzetek legújabb epizódjában lesz szó arról, hogy vajon lesznek-e még fecskék, hogy vajon mi a különbség szégyen és bűntudat között, hogy Kosztolányi hogyan küzdött a kokainfüggőségével és hogy miként tudunk meditálni.
A Széljegyzetek ezen epizódjában számos egyéni és társadalmi ügyön keresztülgyőződhetünk meg az igazságról, hogy az emberi elme olyan, mint a kolibri: csapong éskönnyen manipulálható.
A legújabb epizód egyik fontos témája az élet, amit nem élünk meg. És az élet, amita szüleink nem éltek meg, és mi úgy érezzük, hogy nekünk most azt az életet kell élnünk.
Ebben az epizódban többek között szó esik arról, hogy valóban hanyatlanak-emanapság a családok, hogy mit tapasztal az ember, ha apaként sétál a gyerekével, és hogymiért nem jó túl korán megbocsátani, ha megbántanak.
Az igazság az, hogy az élet nem fair, de ez önmagában még nem a teljes igazság. ASzéljegyzetek legújabb epizódjában többek közt kifejtem, milyen tapasztalatokra jutottam erről ameditáció segítségével.
Átatuzók vagyunk ezen a világon. Aki örökre próbál lehorgonyozni, csalódás éri.
Akár a teljes életünket leélhetjük úgy, hogy nem tanulunk meg hitelesen kapcsolódnisaját magunkhoz és másokhoz. Páncélok és maszkok mögött, tettetésben és önáltatásban.
Ahol az Erős Ember zavartalanul bántalmazhat anélkül, hogy ennek következménye lenne.
Könnyen ítélkezünk, könnyen reagálunk - de az ember számára néha semmi semnehezebb, mint az önreflexió.
Ha az ember túl gyorsan akarja túltenni magát a múlton, ha betemeti, szőnyeg alá söpriahelyett, hogy feldolgozná, akkor sorsként fogja kísérteni.
Az idei első epizódban nyugati és keleti filozófusok, írók és költők tanításain keresztül eredünk nyomába a kérdésnek: hogyan lehet ma erényesen és hitelesen élni?
Az egész életünk keresés - de vajon tényleg tudjuk, mit és kit keresünk?
Ebben az első epizódban az útról lesz szó, ami a magányból, önsajnálatból a függőség mélységébe vezet, és a másikról, ami az önegyüttérzésen, elfogadáson át vezet ki onnan.