<figure class="wp-block-image size-large"></figure>

Forrás: Fortepan 195577

<figure class="wp-block-audio"></figure>

Az Anno Budapest október 12-i adásának témája az autós lerobbanás és a bajokból való kikecmergés volt.
Aki nem élte át, annak nehéz elmagyarázni azt a különleges keverékét a tehetetlenségnek, pániknak és reménykedésnek, amikor az ember ott áll a leállósávban füstölgő, kattogó, vagy épp baljósan néma autója mellett, miközben a többi autó vidáman száguld el mellette.

Régen ez szinte beavatási szertartás volt minden autósnak: kinyitni a motorháztetőt (mintha tudná az ember, mit keres ott), bámulni a motorblokk sötét rejtelmeiben kanyargó csöveket és kábeleket, közben imádkozni, hogy legyen elég hozzáértés vagy legalább szerencse. Előkerült a koszos rongy, a kábel, a rozsdás francia- vagy villáskulcs – az egész szerszámkészlet.
Sokszor nem volt más választás, csak stoppolni vagy gyalog elindulni a legközelebbi telefonig, hogy hívják az Autóklub legendás Sárga Angyalát. Szerencsés esetben pár órán belül meg is érkezett egy szerelő, aki legalább annyira élvezte a fölényét, mint amennyire az autós szenvedett.

Az Autóklub táblája szinte szakrális jelentőséggel bírt: ígéret volt arra, hogy ha minden kötél szakad, ott van valaki, aki tud segíteni. A Sárga Angyal megpillantása megmenekülést jelentett. Azok a szerelők igazi varázslók voltak, akik egy darab dróttal, egy csavarhúzóval és pár jól irányzott ütéssel olyan csodákra voltak képesek, amit ma már diagnosztikai számítógépek hadával sem lehet megoldani.