Átsuhanó babák. Vendégbabák. Elvesztített, de soha el nem múló babák. Gyerekek, akiket vártak, de nem érkeztek meg, és mégis maradtak. Olyan sokféleképpen lehet finoman körbeírni az egyik legnagyobb fájdalmat a világon: egy kisbaba elvesztését. A perinatális gyász sokkal több embert érint, mint gondolnánk; nőket, férfiakat egyaránt – persze, hogy máshogy –, embereket, akik úgy váltak szülőkké, hogy sosem foghatták kezükbe az élő csecsemőjüket. Amikor a Beszélnünk kell! podcastunk új évadát terveztük, azon gondlkodtunk, hogyan lehetne egy-egy témában a kíváncsiság és a szakértelem mellé a személyes, tapasztalati oldalt is megmutatni. Korábban előfordult már, hogy vendéget hívtunk a stúdióba (például az örökbefogadás kapcsán Grecsó Krisztián írót), amit, a visszajelzések alapján nemcsak mi, hanem ti is szerettetek. Így hoztunk egy merész döntést: jöjjenek el azok, akik „belülről" mesélnek. Érintettek, akik vannak annyira nyitottak, bátrak, nagyvonalúak, hogy írnak, beszélnek arról, ami velük történt – ezzel ezer és ezer sorstársukon (és, nem utolsó sorban, a körülöttük élőkön) segítve. Már csak azzal a „kezdő" üzenettel is, hogy nem vagy egyedül! Miközben felvettük az ötödik évad nyolc epizódját, megszületett a műfaj neve is: segítő portrékat rajzolunk fel a következő hetekben. Olyan emberek közreműködésével, akik a WMN szerkesztőségben velünk dolgoznak, és egy kicsit talán már ti is ismeritek őket. Ezek után sokkal jobban fogjátok... Mi a magunk részéről végtelenül hálásak vagyunk nekik, hogy leültek velünk beszélgetni és megmutatták a még vérző, vagy éppen már gyógyulófélben lévő sebeiket. A Beszélnünk kell! podcast ötödik évada pedig nem is indulhatna mással, mint azzal a kollégánkkal, aki eddig az üvegfalon túlról kísért bennünket szerkesztőként. Most, egyetlen rész erejéig, beült mellénk a stúdióba: Filákovity Radojka, a témánk pedig: egy kisbaba elvesztése.