András történetével egy olyan korba csöppenünk vissza, amikor éppen csak leomlott a vasfüggöny, elvétve megjelentek a nyugati autók, internetnek még nyoma sem volt, és bár már kaphattunk világútlevelet, a legtöbbünk a szomszédos nyugati országoknál tovább nemigen jutott, ahol tátott szájjal néztük a számunkra felfoghatatlan valóságot, amelyről a addig még csak elbeszélésekből hallottunk. 

1993-at írunk, amikor úgy döntött egy erdélyi magyar srác, Kocsik András, hogy szerencsét próbál a tengerentúlon, és egy tábori munkával összekötve, lesz ami lesz alapon végigstoppolja az Egyesült államokat, napi kb. 5 dolláros költségvetéssel. 

Az utazás aztán jóval meghaladta a 6 hónapos vízum kereteit, de még ebből sem lett különösebb gondja, a lehető legegyszerűbb módon megvalósult másfél éves kalandja viszont életre szóló és személyiségformáló hatással lett rá. András utazásán keresztül nem csak az élményeit élhetjük át, de ezek által egy olyan korba is nyerhetünk bepillantást, amit még a szüleinktől sem biztos, hogy ismerünk. A stoppolása során egészen komoly társadalmi keresztmetszetet kapunk az akkori Amerikáról, ma már szinte képtelenségnek tűnő problémákról, kihalóban lévő emberi gesztusokról, és persze Kelet Európa és a nyugat közötti elképesztő méretű szakadékra való rácsodálkozásról, épphogy a rendszerváltás után.