Egyetlen csepp vér a rossz helyen – Érvénytelenít vagy sem?
Mi történik akkor, ha az áldozat vérét nem oda viszik, ahová a Tóra előírja? A Talmud 11. lapján az válik központi kérdéssé, hogy a szentélycsarnokba bevitt vér milyen mértékben teszi érvénytelenné az áldozatot. Ez az apró mozzanat alapvető különbségeket hoz felszínre az áldozattípusok között, és újra fellángol a vita rabbi Eliezer és a bölcsek között. Vajon a bűnáldozatra (חַטָּאת – chátát) vonatkozó szabályokat kiterjeszthetjük-e az ásám (אָשָׁם – ásám, „bűnhelyreállító áldozat”) esetére? Az érvek és ellenérvek között előkerülnek az olá (עֹלָה – olá, „egészen elégő áldozat”) és minchá (מִנְחָה – minchá, „lisztáldozat”) példái, és a logikai struktúrák között megjelenik az extrapoláció (kal vachomer) és a szövegértelmezés (drása) finom játéka is.

A vér bevitele a szentélycsarnokba: mikor érvénytelenít?
A Tóra világosan fogalmaz: „Semmiféle áldozat, amelynek a vérét beviszik a gyülekezés sátrának szentélyébe… ne egyék meg, meg kell égetni.” (וְכָל־חַטָּאת אֲשֶׁר יוּבָא מִדָּמָהּ אֶל־אֹהֶל מוֹעֵד לְכַפֵּר בַּקֹּדֶשׁ לֹא תֵאָכֵל בָּאֵשׁ תִּשָּׂרֵף – Vájikrá 6:23 ).
Ez az alapja annak az általános szabálynak, miszerint ha a chátát véréből bevisznek a szentélybe, az érvényteleníti az áldozatot. A kérdés viszont az, hogy ez más áldozatokra – például az ásám-ra is – érvényes-e?

Három vélemény a vérbevitelről

A bölcsek szerint: csak a chátát vérének bevitele érvénytelenít.
Rabbi Eliezer szerint: az ásám vérének bevitele is érvénytelenít, mert a Tóra mondja: „mint a chátát, olyan az ásám” (כַּחַטָּאת כָּאָשָׁם – Vájikrá 7:7).
Rabbi Ákivá véleményét is említi a Talmud: ő szerint ez akár minden áldozatra is vonatkozhatna, de ezt a véleményt a Misna végül nem fogadja el.


Érvek és ellenérvek a bölcsek oldaláról
A bölcsek kal vachomer logikával érvelnek: ha az olá, amely teljesen elég, és mégis nem érvénytelenedik el attól, ha a vérét beviszik a szentélybe, akkor pláne nem kéne, hogy érvénytelen legyen az ásám, amelynek húsából esznek.
További példák:

Minchá: a vétkesek lisztáldozatánál, ha a koméc-et (קֹמֶץ – koméc, „maroknyi liszt”) beviszik a csarnokba, az sem teszi érvénytelenné az áldozatot.
Ezekből a példákból következik, hogy az ásám esetében sem kellene, hogy a vér bevitele érvénytelenítsen.

Azonban mindegyik példa valamilyen módon nem tökéletes analógia az ásámra nézve, ezért csak együttesen – a közös tulajdonságaik révén – alkothatnak érvényes logikai alapot a következtetésre.

Szövegértelmezés: a „véréből” (מִדָּמָהּ – midamá) kifejezés jelentősége
A bölcsek azzal érvelnek, hogy a „véréből” szó használata korlátozó erővel bír: csak arra az áldozatra (a chátátra) vonatkozik, amelyiknek a vérét a Tóra kifejezetten említi.
Rabbi Eliezer válasza: a „véréből” szó arra tanít, hogy csak a vér bevitele érvénytelenít, a húsé nem – de nem zárja ki más áldozatok esetét.

A minchá párhuzama: mikor hasonlít a chátátra, mikor az ásámra?
A bölcsek szerint a vétkesek lisztáldozata (minchat choté) olyan, mint a chátát: ha nem megfelelő intencióval történik a koméc kivétele, az érvényteleníti az áldozatot.
Másfelől az önkéntes lisztáldozat (minchat nedava) az ásámhoz hasonlít: ott a nem megfelelő intenció nem teszi érvénytelenné az áldozatot.
Rabbi Eliezer viszont, aki szerint az ásám is érvénytelen helytelen szándék esetén, nem fogadhatja el ezt a párhuzamot, és ezért másik tanítást hoz rabbi Simon nevében: az edénybe helyezés kérdését.

A „kézzel vagy edényben” vita: új értelmezés rabbi Simon alapján
Rabbi Simon szerint a lisztáldozatot lehet kézzel vagy edényben is vinni. Ha kézzel, akkor az a chátáthoz hasonló (mint a vér felfogása); ha edényben, akkor az az ásámhoz hasonló.
Ez megmagyarázza, hogyan lehet a minchá egyes esetekben olyan, mint a chátát, máskor pedig mint az ásám – rabbi Eliezer véleménye szerint is.

A pészach és chátát intenció kérdése – meddig tart az érvénytelenség elve?
Egy újabb vita rabbi Eliezer és a bölcsek között: Ha egy másik áldozatot pészach intencióval hozunk meg pészach idején, érvénytelen-e?

Rabbi Eliezer: igen, érvénytelen. Sőt, ha egy másik áldozatot chátátként hoznak meg, akkor is érvénytelen.
Rava szerint viszont: rabbi Eliezer csak a pészach intenció esetében ért egyet ezzel, a chátát esetében nem.

A vita középpontjában az áll, hogy mikor tekintünk egy áldozatot teljesen érvénytelennek pusztán a helytelen intenció miatt.

Simon ben Ázáj szabálya: magasabb és alacsonyabb szentségi szintek
Simon ben Ázáj szerint:
„Ha egy áldozatot magasabb szentségre hoznak, az érvényes; ha alacsonyabbra, az érvénytelen.”
A forrás: „És ne szentségtelenítsék meg Izrael szentjeit, amelyeket fölemelnek az Örökkévalónak”
(וְלֹא יְחַלְּלוּ אֶת־קָדְשֵׁי בְנֵי יִשְׂרָאֵל אֵת אֲשֶׁר יָרִימוּ לַה’ – Vájikrá 22:15 )
A „fölemelnek” jövő ideje arra utal, hogy a szentség felfelé vihető, de lefelé nem – ha egy alacsonyabb szentségű áldozatként hoznak egy magasabb rendűt, az érvénytelen.

Áldozattípusok közötti szentségi hierarchia
Simon ben Ázáj példákat is hoz:

Elsőszülött (בְּכוֹר – bechór) vagy tized (מַעֲשֵׂר – máászer) állatot, ha slamimként (שלמים – selamim) hoznak, az érvényes.
Fordítva: ha slamimot hoznak bechórként vagy máászerként, az érvénytelen.

Ez bizonyítja, hogy még azonos szentségi kategórián belül is van hierarchia.

Az időzítés kérdése: mikor van a pészach áldozat ideje?
A misna egy kulcskérdést is tárgyal: Mi számít a pészach áldozat idejének?

Általánosan: niszán 14. délután.
Vita: ha valaki reggel hozza meg helytelen intencióval, az érvénytelen-e?

Bölcsek: nem – reggel még nem az áldozat ideje.
Rabbi Joszi: igen – a reggel már az áldozati nap része.



Ez a vita az intenció érvényességének határát érinti – mikortól tekinthető egy áldozat valóban pészach áldozatnak?

Az előadásban elhangzott példák röviden

Vér bevitele a szentélybe: chátát, ásám, olá, minchá.
Párhuzamok: chátát ~ ásám, minchá ~ chátát/ásám.
Lisztáldozat kézben/edényben vitele.
Másik áldozat pészach/chátát intencióval.
Pészach nem a maga idejében → slamim.
Magasabb és alacsonyabb szentségre hozott áldozatok.
Elsőszülött, állattized, slamim mint példák a szentségi hierarchiára.

—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 11 – Napi Talmud 2090: Egyetlen csepp vér a rossz helyen bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.