Egész nap hozható a pészachi áldozat? – Az idő szorításában született halachikus dilemmák
A Talmud 12. lapján a pészachi áldozat időbeli kereteit járja körül a diskurzus, pontosan azt a kérdést feszegetve, hogy vajon a 14-i nap folyamán bármikor meghozható-e ez az áldozat, vagy kizárólag délután, a „két est között” (בֵּין הָעַרְבַּיִם – bén ha’arbaim). A vita középpontjában Ben Béterá (בן בתירא – Ben Bétérá) áll, akinek értelmezését rabbi Rebi is egy ponton támogatni látszik, de végül éppen az ő szavai cáfolják meg a „egész nap” teóriát. A Talmud példák és szövegösszevetések sorával próbálja értelmezni a „bén ha’arbaim” kifejezést, majd áttér egy mélyebb halachikus kérdésre: alkalmas-e egy áldozat, ha valamikor a történetében alkalmatlanná vált? E kérdéshez kapcsolódik az ún. „dichuj” (דְּחִיּוּי – d’chijuj, „elutasított”) fogalma, amely az áldozatok időbeli és státuszbeli érvényességét érinti. A lap végén a helytelen szándékkal hozott áldozatok teljes érvénytelenségének elve kerül középpontba.
Mit jelent a „két est között”?
A Tóra a pészachi áldozat bemutatásának időpontját így írja:
„Áldozzátok meg azt esték között” (בֵּין הָעַרְבַּיִם – bén ha’arbaim) – Mózes II. könyve 12:6
Rabbi Ula szerint Ben Béterá ezt úgy értelmezi, hogy a két éjszaka között, vagyis egész nap lehet a pészachi áldozatot hozni. A Talmud azonban több példát hoz, ahol ez a kifejezés egyértelműen a délutánt jelöli:

Tamid-áldozat: „Az egyik bárányt reggel, a másikat esték között áldozzátok meg” (בֵּין הָעַרְבַּיִם – bén ha’arbaim) – Mózes II. könyve 29:39 → világos, hogy itt „esték között” = délután.
Menóra gyújtása: „Esték között készítse elő a lámpákat” (בֵּין הָעַרְבַּיִם – bén ha’arbaim) – Mózes II. könyve 30:8 → nem lehet egész nap gyújtani, mert a menóra éjjel világít.
Füstáldozat (קטורת – któret): az is csak délután hozható, mivel párhuzamba állítja a Tóra a menóra gyújtásával.

A Talmud azt is megjegyzi, hogy a pészachi áldozatnál a „bén ha’arbaim” mellett szerepel egy másik kifejezés is:
„este” (בָּעָרֶב – ba’árev) – Mózes V. könyve 16:6
Ez megerősíti, hogy a pontos idő délután, nem egész nap.
Ben Béterá véleménye megdől?
Rabbi Rebi egy helyen úgy tűnik, támogatja Ben Béterá álláspontját. De a Talmud rámutat: ha valóban elfogadná, hogy egész nap lehet pészach-áldozatot hozni, akkor nem mondta volna azt, hogy a 14-e reggelén hozott helytelen intenciójú áldozat „olyan, mintha délután hozták volna”. Ehelyett azt mondta volna, hogy „14-én bármikor hozható”, tehát Rebi sem ért egyet az egész napos lehetőséggel.
A dichuj fogalma: amikor egy áldozat elutasítódik
A „דְּחִיּוּי – d’chijuj” fogalom azt jelöli, amikor egy áldozat valamikor a története során érvénytelenné válik, és így később sem lehet felajánlani, még ha újra megfelelővé is válna. Két alapelv:

נִדְחֶה מִקָּרוֹ – nidché mikáró: Ha eleve alkalmatlan volt, örökre az marad.
דְּחִיּוּי בַּחַיִּים – d’chijuj bachájjim: A dichuj az élő állatra is vonatkozik, nem csak levágott húsra.

Példák:

Két embernek közös állata van. Ha az egyik felét felajánlják, az állat nem válik alkalmas áldozattá, mert fél állatot nem lehet áldozni. Még ha később a másik fél is szentté válik, már késő.
Ha valaki nem kóser dolgot evett, és elkülönít egy áldozatot, majd elhagyja a vallást – az áldozat alkalmatlanná válik.
Ugyanez történik, ha az illető megőrül, majd visszanyeri eszét.

A Talmud hangsúlyozza: ezek az esetek azért fontosak, mert azt mutatják, hogy az áldozat érvényességét befolyásolja a tulajdonos státusza, még akkor is, ha az csak ideiglenesen változik.
Mi számít érvénytelen időben történő felajánlásnak?
A pészachi áldozatot mikor lehet felajánlani és elkülöníteni?

Rabbi Chijá szerint: csak akkor, ha az állat aznap délután fel is ajánlható → különben „dichuj” esete forog fenn.
Ábájé szerint: már reggel is lehet, mert aznap délután aktuális lesz → még nem számít érvénytelen időnek.
Ráv Pápá: akár már előző este is lehet, mert az már annak a napnak a kezdete.

Példát hoz az állattized (מעשר בהמה – máászer behema) szabályából, miszerint az állatot már az este is be lehet vinni a karámba, ha másnap lesz nyolc napos.
Helytelen szándék és érvénytelenség – a misna és ben Ázáj tanítása
A misna szerint három áldozat van, amit ha nem megfelelő intencióval hoznak, teljesen érvénytelenek:

Chátát (חַטָּאת – bűnáldozat)
Pészach (פֶּסַח – páskabárány)
Olá (עֹלָה – egészen elégő áldozat) – ezt ben Ázáj teszi hozzá

Ben Ázáj szerint ezt a szabályt a 72 bölcstől hallotta. De vajon miért nem tartozik ide az ásám (אָשָׁם – bűnhelyreállító áldozat)?
A Tóra az olánál mondja:
„Egészen égjen az oltáron… kedves illatként az Örökkévalónak” (רֵיחַ נִיחוֹחַ לַה’ – réach nichóach la’Hashem) – Mózes III. könyve 1:9
Ez alapján tanulják, hogy helytelen szándék esetén nem „kedves”, tehát érvénytelen.
Viszont ugyanígy szerepel az ásámnál is, mégsem érvénytelenít. A Talmud válasza:

Az olánál kétszer szerepel a „réach nichóach”, az egyik a vérhintéshez kötődik – ezért ez az intenció érvényességére vonatkozik.
Az ásámnál csak a későbbi szakaszban jelenik meg ez a kifejezés.

Miért nem vonatkozik az ásámra is a szabály?
Lehetne érvelni egy kal vachomer (קל וחומר – „pláne” logika) alapján:

A chátát nem kerül teljesen az oltárra, de helytelen intencióval érvénytelen.
Az olá teljesen az oltárra kerül → pláne legyen érvénytelen.

De a Talmud elveti ezt: a chátát és pészach karettel kapcsolatos (égi büntetés), az olá nem. Ezért nem extrapolálható minden áldozatra.
Ben Ázáj végül azt mondja: nem logikával, hanem hagyományból tudja, hogy az olára is vonatkozik ez a szigorú szabály.
Összefoglalt példák a lapról

„Bén ha’arbaim” – esték között → pészach, tamid, menóra, füstáldozat
Elhagyta a vallást / megőrült → dichuj miatt érvénytelen áldozat
Két tulajdonos közös állata → fél állat nem áldozható
Előző este felajánlott állat → hasonlat az állattized szabályához
3 érvénytelen áldozat helytelen intencióval: chátát, pészach, olá
Olá: „réach nichóach” → kétszeri megjelenés miatt érvénytelen nem megfelelő szándék esetén
Kal vachomer érvelések és korlátai
Ben Ázáj hagyományra hivatkozik, nem logikára

—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 12 – Napi Talmud 2091: Egész nap hozható a pészachi áldozat? bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.