Egy rossz gondolat tönkretehet mindent? – Mikor válik érvénytelenné egy áldozat
A Talmud Zváchim 13. lapja a helytelen szándék (káváná) halachikus következményeit elemzi az áldozatok bemutatásakor. A fókuszban az áll, hogy az áldozat négy szolgálati fázisa (vágás, vér felfogása, vivése, hintése) közül melyiknél érvénytelenít egy helytelen intenció. A misna állítása szerint mind a négy esetben, míg rabbi Eliezer ezt vitatja a vér vivésének kapcsán. A Talmud ezen túlmenően különbséget tesz a különböző típusú helytelen gondolatok – például az áldozat típusának megváltoztatása vagy a szavatossági idő túllépése (פיגול – pigul) – között, és azt vizsgálja, milyen körülmények között minősülnek ezek az áldozatot érvénytelenítő tényezőnek.
A helytelen szándék érvénytelenít: de mikor?
A misna szerint egy bűnáldozat (חטאת – chátát) vagy pészachi áldozat (פסח – pészách) esetén, ha a szolgálat bármelyik négy fázisában –

vágás (שחיטה – sechitá),
vér felfogása (קבלה – kabalá),
vér vivése (הולכה – holáchá),
vér hintése (זריקה – zriká) –

helytelen intencióval történik a cselekedet, az áldozat érvénytelen.
Ez független attól, hogy a helytelen szándék az elején vagy a végén keletkezett: ha például először pészachként, majd slamimként gondolták hozni, vagy fordítva – mindkét esetben poszul (פסול – érvénytelen) lesz.
Rabbi Eliezer véleménye: a vivés kivétel
Rabbi Eliezer szerint a vér vivése nem számít esszenciális szolgálati elemnek, hiszen ha a vért közvetlenül az oltárnál fogják fel, nem szükséges külön vinni – így a közben történő helytelen szándék nem érvényteleníti az áldozatot.
Ráadásul még nála is van egy finomítás: csak akkor érvénytelenít a helytelen szándék, ha a vivés a megfelelő helyre történik. Ha „nem szükséges útvonalon” vitték, akkor a gondolat nem számít.
A vér felfogásának státusza: tanulás a Tórából
A Talmud felveti: honnan tudjuk, hogy a vér felfogása is érvényesít vagy érvénytelenít?
A Tóra írja:
„És vágja le azt… és vigyék közel Áron fiai, a papok, a vért”
(וְשָׁחַט אֹתוֹ… וְהִקְרִיבוּ בְנֵי אַהֲרֹן הַכֹּהֲנִים אֶת הַדָּם – ve’sachát otó… ve’hikrivu bné Áháron ha’kohanim et ha’dám) – Mózes III. könyve 1:5
Ez a „vigyék” (ve’hikrivu) itt nem a hintésre, hanem a vér felfogására utal. A „Áron fiai” kitétel pedig azt tanítja, hogy ezt a műveletet csak kóser kohén és szent eszköz által lehet elvégezni – ugyanúgy, mint más szakrális szolgálatoknál (pl. Mózes IV. könyve 3:3).
Ebből tanuljuk, hogy a vér felfogása is lényegi szolgálati elem, így a közben történő helytelen szándék is érvénytelenítő tényező lehet.
Rabbi Akiva tanítása: három különbség felfogás és hintés között
Rabbi Akiva három halachikus különbséget emel ki a vér felfogása és vér hintése között:

A gondolat súlya: a felfogásnál a helytelen gondolat önmagában nem érvénytelenít, míg a hintésnél igen.
Szentélyen kívüli végrehajtás: felfogás kívül → nincs karet, hintés kívül → van karet.
Alkalmatlan személy általi végrehajtás: felfogás – nem jár karet; hintés – jár karet.

Ezekből látszik, hogy bár a felfogás fontos, a hintés még jelentősebb az áldozat státusza szempontjából.
Mi a különbség „általános helytelen szándék” és „pigul” között?
A misna a helytelen szándék kapcsán általánosságban beszél, nem használja a פיגול (pigul) szót. Ez arra utal, hogy az itt elemzett esetekben valaki más típusú áldozatra gondol, mint amit valójában hoz.
Ezzel szemben a pigul szűkebb fogalom:

Akkor beszélünk róla, ha valaki az áldozás közben arra gondol, hogy az áldozatból az előírt időn túl fognak fogyasztani – legyen az az ember által ehető rész vagy az oltárra szánt „ehető” rész (מוּרִין – murin).

A Talmud kimutatja, hogy míg a vér hintése közben történő pigul gondolat éppúgy érvényteleníti az áldozatot, mint más szakaszokban, a vér felfogása körül vita van.
Rav például úgy véli, hogy pigul csak a hintésnél jelent problémát, míg más brájták alapján a vér felfogása közbeni pigul is érvénytelenít.
A feloldás: attól függ, mikor és milyen fázisra vonatkozik a gondolat. Ha a gondolat a felfogás idején történik, és jövőbeli helytelen fogyasztásra irányul, akkor az pigulnak számít.
Az oltárra szánt maradékok fogyasztásnak számítanak?
A Tóra megfogalmazása:
„Ha fogyasztva fogyasztja…” (אִם אָכֹל יֵאָכֵל – im áchol ye’áchel) – Mózes III. könyve 7:18
Ebből tanulják, hogy a „fogyasztás” kétféle lehet:

emberi fogyasztás,
„oltári fogyasztás” (égetés).

Ezért, ha valaki az oltárra szánt részek szavatossági időn túli bemutatására gondol, az is pigulnak számít.
Viszont a maradékok kenése közbeni helytelen gondolat nem számít pigulnak, mert az a szolgálat nem esszenciális része.
A vér kenése is számít pigul esetén?
A pigul törvényét eredetileg a slamim áldozatból tanuljuk. Ott nincs vérkenés, csak vérhintés. Felmerül tehát, hogy a belső oltárra kent vér esetén, például chátát primisz (חטאת פנימית – „belső bűnáldozat”), érvénytelenít-e a kenés közbeni pigul gondolat?
A válasz: igen. Bár nem a slamimból tanuljuk ezt, más szövegekből igen. Például a mincha (lisztáldozat) esetében a négy fázis – kmicá, edénybe helyezés, vivés, égetés – mind megfeleltethető az állatáldozatok fázisainak. Így ott is pigulnak számít a helytelen gondolat.
Ez analóg módon igazolja, hogy a vérkenés – ha az adott áldozatnál lényegi szolgálat – esetén is érvénytelenít a pigul gondolat.
Összefoglalt példák a lapról

Az áldozat négy fázisa: vágás, vér felfogása, vivése, hintése
Rabbi Eliezer kivonja a vivést a kötelező elemek közül
Tóra alapján: vér felfogása kóser kohén és szent eszköz által kell történjen
Rabbi Akiva három különbséget tett felfogás és hintés között
Különbség a „más áldozatra gondolás” és a pigul (szavatossági túlfogyasztás) között
Pigul gondolat hintés közben biztosan érvénytelenít, felfogás közben vita van róla
Az „oltárra öntött részek” is fogyasztásnak számítanak pigul szempontból
Vér kenése közbeni pigul gondolat érvénytelenít, mert lényegi szolgálat
Mincha áldozatnál is mind a négy fázis érvénytelenné tehet helytelen gondolat esetén

—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 13 – Napi Talmud 2092: Mikor válik érvénytelenné egy áldozat? bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.