A vivés jelentősége – Mi számít tényleges áldozati szolgálatnak?
Pigul a belső áldozatoknál – hol a határ?
A lap elején folytatódik a פיגול – pigul témája, vagyis az érvénytelenítő szándék, amely az áldozás négy fő fázisa közben (שחיטה – sechitá, קבלה – kabalá, הולכה – holáchá, זריקה – zriká) történik, ha valaki arra gondol, hogy az áldozatot a szavatossági időn túl fogják fogyasztani.
A kérdés: vajon a belső oltárra vitt bűnáldozat (חטאת פנימית – chátát pnimít) esetén, ahol a vért nem hintik, hanem kenik (מתנות באצבע – matanot be’ecba), a vérbe való ujjbemártás ugyanolyan stáció-e, mint a külső áldozatoknál a vér vivése? Ha igen, akkor egy közbeni pigul gondolat érvénytelenítené az áldozatot.
Párhuzam a lisztáldozattal (מנחה – minchá)
Mary hoz egy brájtát a minchá kapcsán, ahol négy fázis szerepel:

בהקמץ – kamicá (marokvétel) – megfelel az állatáldozat vágásának
נתינה בכלי – az edénybe helyezés – vajon mihez hasonlít?
הולכה – vivés – a vér vivésének megfelelője
הקטרה – égetés – megfelel a vér hintésének

Felmerül, hogy az edénybe helyezés nem hasonlítható egyik klasszikus fázishoz sem, mégis érvényteleníti az áldozatot, ha közben pigul gondolat történik. Ebből tanuljuk, hogy minden lényegi szolgálati mozzanat, amely elválaszthatatlan az áldozás folyamatától, alávethető a pigul szabályának – még ha nem is feleltethető meg klasszikusan valamelyik stációnak.
Ez alapján a vér ujjra vétele is hasonló státuszt kap: nem klasszikus fázis, de elengedhetetlen a belső áldozatoknál, így érvényesítő vagy érvénytelenítő lehet.
Brájták ellentmondása és feloldása
Két brájtát idéz a Talmud:

Az egyik szerint az új bemártása (טבילה) pigul-t idézhet elő
A másik szerint nem

Feloldási lehetőségek:

Két különböző áldozatról beszélnek: külső és belső
Eltérő Tánák: az egyik a bölcsek, a másik Rabbi Simon véleményét követi

Rabbi Simon úgy véli, hogy a pigul fogalmát csak olyan áldozatra alkalmazzuk, amely hasonlít a slamimra – a belső áldozatok nem ilyenek, tehát ott nincs pigul, de van pszul kavaná – helytelen szándék, ami érvénytelenítheti az áldozatot.
Mi számít helytelen szándéknak, ha nem pigul?
Rabbi Simon szerint a helytelen szándék (כַּוָּנָה פסולה – kavaná pszulá) az áldozás közbeni gondolat, például:

Más áldozatra gondol
Más személyre gondol
Szavatossági időn túli fogyasztásra gondol – ez nem pigul, de érvénytelenítő gondolat

Ez komoly újítás: még ha karet (spirituális kivágás) nem is jár érte, az áldozat nem fogadható el.
A „vivés” (הולכה – holáchá) kérdése
A Talmud több szempontból elemzi, hogy a vivés:

Mikor kötelező
Mi számít vivésnek
Ki végezheti

Kiemelt szempont: ha a vér közvetlenül az oltár mellett van felfogva, akkor vivésre nincs szükség – ezért Rabbi Simon szerint nem feltétlenül fontos mozzanat.
De a belső áldozatoknál, ahol nem lehet az állatot bent levágni, a vivés elengedhetetlen. Ezért a vivés közbeni helytelen szándék itt érvényteleníti az áldozatot is Rabbi Simon szerint.
Lábon vitt vivés – kell-e tényleges mozgás?
A Talmud elemzi: számít-e vivésnek az, ha valaki nem lép, csak adogatja a vért?
Egy példa a Pészach áldozatról:

A kohaniták sorfalat álltak, és egymásnak adogatták az edényt
Ez esztétikai, rituális célú szépség, de nem biztos, hogy valódi vivés

A kérdés nyitva marad: vajon szükséges-e fizikai mozgás ahhoz, hogy egy cselekedetet vivésnek tekintsünk?
Kohénon kívüli személy által végzett vivés
Rav Chizda szerint:

A vér vivését akár zar (idegen, nem kohén) is végezheti

De egy brájta szerint:

Zar, gyászoló, részeg, balkezes, ülő személy – ha ők végzik bármelyik szolgálati fázist, az érvényteleníti az áldozatot

Ez alapján a vér vivése is csak kohén által végezhető – Rav Chizda véleményét elvetik (תְּיוּפְתָּא – tjufta).
Felmerül még egy midrási érv:

A Krónikák könyvében (דִּבְרֵי הַיָּמִים) úgy tűnik, hogy nem kohaniták viszik a vért
A magyarázat: egymásnak adogatták, nem tényleges vivés történt

Mi számít szolgálatnak? – Halachikus konklúziók

Vivés közbeni helytelen szándék:

Külső áldozatnál nem érvénytelenít
Belső áldozatnál érvénytelenít


Vivés stációja:

Ha elengedhetetlen, akkor érvénytelenít a rossz gondolat
Ha kihagyható, akkor nem


Ki végezheti a vivést?

Csak kohén
Ha zar végzi, érvénytelen


Mi számít vivésnek?

Nem egyértelmű, hogy mozgás nélkül is számít-e
További vizsgálatot igényel



—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 14 – Napi Talmud 2093: A vivés jelentősége bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.