A vér útja: Engesztelés vagy érvénytelenség?
A Talmud mai tanulása az áldozati vér hintésének helyességét és hatását járja körül. A központi kérdés: ha a kohén nem a kijelölt helyre hinti a vért, érvényes-e az áldozat? És ha nem, vajon újra lehet-e hinteni a vért, akár az oltárról összegyűjtve? A vita három fontos vélemény köré épül: Smuél, Res Lakis és Rabbi Johánán. Ezek az álláspontok nemcsak jogi, hanem mély logikai különbségeket tárnak fel a „kóserság”, az „engesztelés” és az „oltár szentsége” viszonyrendszerében.
Smuél álláspontja: Érvényes áldozat, de a hús nem ehető
Smuél szerint, ha a vér nem a megfelelő helyre került, az áldozat ettől még érvényes – csak a húsát nem lehet megenni. Ennek alapja, hogy a Tóra azt mondja: „Én adtam nektek a vért az oltárra engesztelésül” (Mózes III. 17:11 – וַאֲנִי נְתַתִּיו לָכֶם עַל הַמִּזְבֵּחַ לְכַפֵּר עַל נַפְשֹׁתֵיכֶם, va’ani netativ lachem al ha-mizbeach lechaper al nafshoteichem). A vér tehát bárhol is kerül az oltárra, elég ahhoz, hogy az engesztelés megtörténjen – de a hús elfogyasztásához ez már nem elégséges.
Smuél állítását azonban a Talmud több oldalról is próbára teszi, különösen a pigul (פסול מחשבה – pszul machsava, „érvénytelenítő gondolat”) témáján keresztül. A pigul csak akkor áll be, ha az áldozat teljesen érvényes lenne – vagyis akkor is, ha a hús fogyasztható. Ha a helytelen vérhintés miatt nem ehető a hús, akkor hiába van pigul gondolat, nem jár érte karet.
Res Lakis véleménye: A mi misnánk kivétel – különleges eset
Res Lakis egyetért Smuéllal abban, hogy általánosságban a nem megfelelő helyre hintett vér „olyan, mintha megfelelő lenne” (ke’ilu nimzar bimekomo), de szerinte a mi misnánk különleges, mert itt nemcsak rossz helyre hintett a kohén, hanem egy érvénytelenítő gondolattal is – például azzal, hogy a hús szavatossági idején túl kívánja fogyasztani.
Ez a gondolat már elég súlyos ahhoz, hogy az áldozatot teljesen érvénytelenné tegye – még akkor is, ha a vér hintése önmagában nem lett volna probléma.
Rabbi Johánán: A helytelen hely valóban érvénytelenít
Rabbi Johánán szerint a nem megfelelő helyre hintett vér nem csak a hús fogyasztását tiltja meg – az egész áldozat érvénytelen. Ő nem fogadja el, hogy a nem kijelölt hely olyan lenne, mintha a kijelölt hely lenne.
Ugyanakkor elismeri, hogy ha még van vér az állat nyakánál, azt újra föl lehet fogni, és azzal pótolni lehet a helyes vérhintést – de az oltárról nem lehet a vért összeszedni újrahintés céljából. Az oltár már „elnyelte” a vért – akkor is, ha rossz helyen történt a hintés.
A pigul és a fogyasztási érvényesség kapcsolata
A Talmud részletesen elemzi, hogy mikor válik egy áldozat pigullá. A tanulság: csak akkor, ha az áldozat amúgy is teljesen érvényes lenne, azaz a hús is fogyasztható lenne – különben nem válik pigullá, és nem jár érte karet.
Ez a megközelítés különösen fontos Ráv Huna magyarázatában, aki Mózes III. 7:18-ból tanulja ki: „Ha pedig enni eszik a húsból a harmadik napon… pigul lesz” (וְאִם הֵאָכֹל יֵאָכֵל מִבְּשַׂר זֶבַח שְׁלָמָיו בַּיּוֹם הַשְּׁלִישִׁי – ve’im he’akhol ye’akhel mibsar zevach shelamav ba’yom ha’shelishi). Csak a ténylegesen fogyasztható hús teheti pigullá az áldozatot.
A vér újrahintésének korlátai
Rabbi Johánán szerint még ha nem is számít érvényesnek a helytelen vérhintés, nem lehet az oltárról összeszedni a vért és újrahinteni. Miért? Mert a vér, ha egyszer az oltárra került, beivódott, és nem tekinthető többé újrahasználhatónak.
Ez a nézet összhangban van egy brájtával, amely szerint vannak olyan vérrel kapcsolatos hibák (pl. a vér kifolyt vagy a szentélyen kívülre került), amelyek miatt az áldozatot le kell venni az oltárról – de más hibák esetén nem kell levenni.
A belső oltár különleges státusza
Az aranyoltár (belső oltár) esetén Rab Elazár tanította, hogy az is megszenteli azt, ami rákerül – még akkor is, ha nem odavaló. Ez azért van, mert az aranyoltár nem állandó építmény, hanem eszköz, és a szent eszközök megszentelik azt, ami beléjük kerül.
Ez a vélemény eltér attól a brájtától, amely szerint az idegen áldozatokat le kell venni az oltárról – de a feloldás az, hogy ott a külső oltárról van szó, nem a belsőről.

Példák, amelyek elhangoztak:

Ha a vér, amit felülre kellett volna hinteni, alulra került
Ha pigul gondolat keveredik a nem megfelelő vérhintés mellé
Ha a vér földre esett, lehet-e újrahinteni
A belső oltárra tett idegen lisztáldozat esete
Az oltárra felkerült, eleve érvénytelen áldozat (pl. császármetszett állat)

—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 27 – Napi Talmud 2106: A vér útja bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.