Bokáig vérben vagy gondolatban? – Az érvénytelenítés határai az áldozatoknál
A mai tanulás sűrű és gondolatgazdag témákat érint, a pészachi áldozatok vérkezelésének logisztikájától kezdve a rontó gondolat (פיגול – pigul) absztrakt szabályain át egészen az oltárra alkalmatlan állatok kezeléséig. A szöveg több dimenzióban vizsgálja meg, hogy mi válik áldozattá, mit lehet megmenteni, és mikor áll be végleges érvénytelenség (דחוי – dáchuj). A visszatérő kérdés: mit kezdjünk azzal, ami csak részben, vagy nem szándékosan történt meg – legyen az vérhintés, rontó gondolat, vagy hibás áldozat felajánlása?
A bokáig érő vér és a vérhintés pótolhatósága
Rabbi Jehuda állítása szerint Pészach idején – amikor egyszerre több ezer állatot áldoztak – előfordulhatott, hogy egy áldozat vérével nem sikerült meghinteni az oltárt, és ezáltal az egész áldozat érvénytelenné válhatott.
Megoldásként: a Kidron-patakot eltorlaszolták, így a Szentély udvara vérrel telt meg. A kohén egy edényt mártott ebbe a vértengerbe, és azzal rátette az oltárra, ezzel szimbolikusan minden vér képviselve volt az oltáron – még ha csak egy csepp erejéig is.
Kritika ezzel szemben:

Az oltárra csak a „lélek vére” (דם הנפש – dám hánéfes) alkalmas, a később csöpögő vér (דם התמצית – dám hatamcít) nem
A vértenger többféle vért tartalmazott, és ezek nem mind alkalmasak az oltárra
Rabbi Jehuda válasza: szerinte a nem lélekvér sem „semmisül meg” a többi között – azaz ha benne van a megfelelő vér is, akkor az nem batel (בטל), azaz nem szűnik meg számítani

Miért volt akkor mégis szükség a vértócsára?
A bölcsek szerint ez nem praktikus megoldás volt, hanem a kohaniták dicséretének szimbóluma: hogy még bokáig érő vérben is lelkesen és örömmel végezték szolgálatukat. Ez demonstrálja a kavod háávoda (כבוד העבודה) – a szentélyszolgálat iránti mélységes tiszteletet és elkötelezettséget.
Halachikus kérdések:

Mezítláb kell szolgálni – ha vér van a padlón, az elválasztásnak számít? → Nedves vér nem számít elválasztásnak
Ruházat nem lehet koszos vagy felhajtott → Esetleg csak favivés közben jártak a vérben, ami nem számít szolgálatnak
Végső megoldás: emelvényeken (אצטבאות – icztabáot) lépdeltek, így nem érintkeztek a vérrel

Rontó gondolat (פיגול – pigul) – mit és mikor ront el?
Rövid ismétlés:

Rontó gondolat az, amikor az áldozat egy részét helytelen helyen vagy időn túl kívánják elfogyasztani – akár emberi fogyasztásként, akár oltárra helyezésként

Különleges kérdések:

Ha az oltárnak szánt részt emberi fogyasztásra gondolom időn túl – ez nem számít érvénytelenítésnek, mert „marhaság” (כמחשבת שטות – k’machshévet stut)
Ha ehetetlen részre gondolok (pl. bőr, csont, szarv) – szintén nem lesz pigul
Ha csak fél kezájitra gondolok (pl. ember megeszik félkezájit időn túl) – nem számít evésnek, nem válik pigullá

Rabbi Elázár alapelve: az érvénytelenítő gondolat „kiterjedhet”
Rabbi Elázár szerint:

Ha ehető részre gondolt pigullal, akkor az érvényteleníti a nem ehető részeket is
De ha nem ehető részre gondolt pigullal, az nem teszi pigullá se önmagát, se az ehető részeket

Példák:

Magzat (ולדה – vladá) vagy méhlepény (שליא – sliá) – ha ezekre gondolt, azzal nem lesz pigul
De ha a húsra gondolt pigul módon, akkor a méhlepény is pigullá válik

Ugyanez érvényes azokra az áldozatokra is, amelyek húsát nem eszik meg, hanem a szentélyen kívül égetik el (פרים הנשרפים – párim hánisráfim), mint például:

Közösségi tévedés miatti bűnáldozat (פר העלם דבר של ציבור – pár hélem dávárr sel cibur)
Főpap bűnáldozata (פר כהן משיח – pár kohén másiách)

Mikor válik pigullá az, ami nem is ehető?
A Talmud elemzi:

Létezik olyan brájtá, amely felsorolja azokat a dolgokat, amelyek nem válnak pigullá, és nem tesznek mást pigullá:

állati gyapjú, szakáll
bőr, szarv, pata
embrió, méhlepény
tej, tojás, inak, csontok



Ez látszólag ellentmond Rabbi Elázár állításának, de a Talmud végül elmagyarázza:

A brájtában felsoroltak önmagukban nem válhatnak pigullá, de ha a húsra volt a pigul-gondolat, akkor ezek is érvénytelenednek – tehát Rabbi Elázár nézőpontja megmarad

Mi a helyzet hibás vagy nem megfelelő áldozattal?
A tanulás végén újra előkerül a דחוי – dáchuj (elutasított, érvénytelenített áldozat) fogalma.
Rabbi Akiva szerint:

Ha egy áldozat hibás (בעל מום – baál mum), de már az oltárra került, nem kell levenni, de csak akkor, ha a hibája az ajánlás után keletkezett
Ha eleve hibásként ajánlották fel – akkor le kell venni az oltárról

Ugyanez érvényes arra az esetre is, ha valaki olá (égőáldozat) helyett nőstényt ajánl fel – mivel ez alapvetően alkalmatlan, azt le kell venni
Mikor válik valami véglegessé az áldozatban?
A Talmud ismételten hangsúlyozza, hogy a cselekvés szándéka és minősége határozza meg az áldozat érvényességét. Ha az áldozat fizikailag nem megfelelő, vagy rontó gondolat éri, akkor az hatással van a teljes áldozatra – nemcsak fizikailag, hanem spirituálisan is.

Elhangzott főbb példák, fogalmak

Bokáig érő vér a pészachi áldozat idején: praktikus megoldás vagy esztétikai dicséret?
Kidron-patak eltorlaszolása vérgyűjtés céljából
„Dám hánéfesz” (דם הנפש) – csak ez alkalmas az oltárra
Pigul gondolat kiterjeszthetősége ehetetlen részekre
Méhlepény, magzat, tej, tojás – mikor válhatnak pigullá?
Speciális bűnáldozatok (pl. פר כהן משיח) – égetendő részek pigullá válása
Rabbi Akiva álláspontja a hibás vagy alkalmatlan áldozatokról
Dáchuj (דחוי) – az érvénytelenítés státusza

—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 35 – Napi Talmud 2114: Bokáig vérben bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.