Meddig él az áldozat szentsége? – Az elsőszülött, a tized és a pészachi hús határideje
Köves Slomó rabbi a Zváchim traktátus 57. lapján az áldozati hús fogyasztásának időhatáraival és a vérhintés szabályaival foglalkozik. Három enyhébb szentségű (kadashim kalim – קדשים קלים) áldozat kerül előtérbe: az elsőszülött állat (bechor – בכור), az állattized (ma’aser behemah – מעשר בהמה) és a pészachi áldozat (korban Pesach – קרבן פסח*). A Rabbi részletesen bemutatja, hogyan különböznek ezek egymástól a fogyasztás ideje, a jogosultak köre és az áldozás módja tekintetében, és milyen bibliai következtetésekkel (hekesh – הקש) állapítják meg mindezt a bölcsek. A tanítás mélyebb rétege, hogy a szentség nem csupán a térhez, hanem az időhöz is kötött – és hogy az ember felelőssége, mikor és hogyan él a szentséggel.
Három enyhébb szentségű áldozat: bechor, ma’aser és Pesach
A Mishna a kadashim kalim második csoportját tárgyalja, amely három áldozatból áll:

Bechor (בכור) – az elsőszülött marha, juh vagy kecske, amelyet a kohanitának kell adni;
Ma’aser behemah (מעשר בהמה) – az állattized, amelyet a tulajdonos maga ehet meg;
Korban Pesach (קרבן פסח) – a pészachi áldozat, amelyet csak a feliratkozott családtagok fogyaszthatnak el.

Mindhárom enyhébb szentségű áldozatnak számít, ezért bárhol le lehet vágni a Szentély udvarán, és a vérét az oltár bármely falára lehet hinteni, ahol alatta yesod (יסוד – talpazat) van. A hintésből egy is elegendő (zriká achat – זריקה אחת), nem kell körös-körül hinteni, mint a magasabb szentségű áldozatoknál.
A vérhintés helye – a talapzat szerepe
A Mishna megjegyzi, hogy bár egyetlen hintés is elegendő, a Tóra előírja, hogy azt az oltár azon részére kell végezni, ahol van alatta talpazat – azaz az északi vagy nyugati oldalra.
Rabbi Elázár ezt a szabályt az olah (עולה) áldozatból vezeti le: ott a Tóra szintén „dobást” (hizáh) ír elő, és kimondja, hogy a vért a yesod ha-mizbeach (יסוד המזבח) – az oltár talapzata – felé kell dobni. Mivel ugyanazt a szót használja a bechor-nál is („vérüket hintsd az oltárra”), innen tudjuk, hogy az elv minden hasonló áldozatra érvényes.
A rabbi itt egy fontos tanulási elvet hangsúlyoz: a Tóra szövegében a szóhasználat nem véletlen – az azonos igealak (zriká, hizáh, zarak) jogi kapcsolatot teremt két törvény között. Ez az ún. hekesh módszertana.
Az áldozati hús fogyasztásának ideje
Az áldozatok közötti különbség leginkább a fogyasztás idejében mutatkozik:

Bechor – a kohaniták ehetik, két nap és egy éjszaka alatt;
Ma’aser behemah – bárki ehet belőle, szintén két nap és egy éjszaka alatt;
Korban Pesach – csak a kijelölt személyek ehetik, csak az ünnep éjjelén, éjfélig, és csak tűzön sütve.

A Talmud megkérdezi: honnan tudjuk, hogy az első kettőre (bechor és ma’aser) a két nap és egy éjszaka szabály érvényes? Rabbi Tárfon válasza: mert a Tóra összekapcsolja a bechort a shelamim (שלמים) áldozattal, amikor azt mondja:
„És a húsuk legyen neked, mint a lengetett comb és mell.” (4Mózes 18:18 )
A lengetett comb és mell (chazé ve’shok) a shelamim áldozatra utal, amelyet két napig és egy éjszakáig lehet fogyasztani. Ez az összekapcsolás (hekesh) tehát a bechor fogyasztási idejét is meghatározza.
A vita: Rabbi Tárfon és Rabbi Akiva érvelése
Jávnében a bölcsek előtt vita alakult ki. Rabbi Tárfon a shelamimhoz hasonlította a bechor-t, mondván, mindkettő „örömáldozat”, nem bűnáldozat.
Ám egy fiatal tanítvány, Rabbi Eliezer ben Glili, ellenvetést tett:
„De Mester, a bechor nem önkéntes, hanem kötelező áldozat – ebben inkább a chatat (בּחטאת) és az asham (אָשָׁם) bűnáldozatokhoz hasonlít.”
Rabbi Akiva felállt, és továbbfejlesztette az érvet: nemcsak logikai, hanem szöveges bizonyíték is van. Mivel a Tóra a bechor húsát a lengetett combhoz hasonlítja, és ez a kifejezés csak a shelamim-nál szerepel, a hasonlóság egyértelműen oda vezethető vissza. A chatat és asham esetében nincs ilyen szókapcsolat, ezért azok nem szolgálhatnak összehasonlítási alapul.
Rabbi Akiva ezzel meggyőzte Tárfont, aki nem tudott ellenvetést adni. Ez a jelenet jól példázza a Talmud tanulásának szellemiségét: az igazság nem a tekintélyből, hanem a pontos szövegértelmezésből születik.
Rabbi Ismael kritikája – meddig visz el a hekesh?
Rabbi Ismael azonban később bírálta Rabbi Akivát: szerinte tévedett, amikor elfogadta Rabbi Eliezer érvelését, miszerint a bechor a todá (תודה – hálaáldozat) combjához és melléhez hasonlítható.
Rabbi Ismael érve: a todá törvényeit is a shelamim-ból tanuljuk, így az már egy másodlagos hekesh. A szabály pedig az, hogy „valamit, amit már hekessel tanultunk, nem lehet újabb hekessel tovább tanítani” (ein melamdin hekesh mehekesh – אין מלמדין הקש מהקש*). Ezért a bechor csakis a shelamimhoz hasonlítható közvetlenül, nem a todához.
A „neked legyen” kifejezés – új nap vagy új jelentés?
Rabbi Akiva azonban új értelmet adott a Tóra szóhasználatának: a mondatban szereplő „legyen neked” (lecha – לך) kifejezés szerinte egy további napot is hozzátesz a fogyasztás idejéhez.
Rabbi Ismael ezzel szemben úgy értelmezte: ez a kifejezés nem az időre, hanem a jogra utal – vagyis arra, hogy az elsőszülött állat a kohanita tulajdona akkor is, ha hibás.
A vita tehát egyszerre szól arról, hogy a szöveg szó szerinti vagy szimbolikus értelmezése a döntő: időt ad hozzá, vagy tulajdonjogot erősít meg.
A fél-hekesh kérdése – meddig tart a tanulás lánca?
A Rabbi végül a Talmud mélyebb logikai dilemmáját is feltárja: lehet-e egy hekesh-t továbbvinni, ha az csak „félig” tanított dolgot? Rabbi Akiva szerint igen, mert a félig tanult törvény nem teljes hekesh, Rabbi Ismael szerint viszont már az is az, tehát nem lehet továbbvinni.
A példák sorában előkerül a jom kipuri bűnáldozat vérhintése is, ahol a főpap az egyik állatból tanulja, hogy egyet fent és hetet lent kell hinteni, a másikból pedig fordítva – a két levezetés összeolvad, és egy harmadik helyre, a Szentély csarnokába is átvivődik. Ez a klasszikus példa arra, hogyan működik a „láncolt tanulás” a Talmudban.
A pészachi áldozat – mikor jár le az idő?
A Mishna végül a korban Pesach sajátos szabályával zárul:

Csak éjjel fogyasztható (nem nappal, mint más áldozatok).
Csak éjfélig tart a fogyasztási idő.
Csak tűzön sütve ehető.

Rabbi Elázár szerint az „ezen az éjszakán” (balajla hazeh – בלילה הזה*) kifejezés korlátozza az időt: ugyanazon az éjjelen, amelyen Isten sújtott az egyiptomi elsőszülöttekre – vagyis éjfélig.
Rabbi Akiva azonban úgy véli, hogy „amíg sietni kell” – azaz hajnalig – lehet enni, mivel az Exodus reggel történt. A különbség az idő határában mélyebb elvet takar: Elázár a szentség fegyelmét hangsúlyozza (mindennek megvan a maga ideje), Akiva pedig az emberi részvétet, a szabadság folyamatát.
A Rabbi összefoglalja: a Mishna Elázár véleményét követi, mert a szövegben a „csakis éjfélig” kifejezés Tórai szigorúságot jelez, nem pusztán rabbinikus elővigyázatosságot.
Összegzés: a szentség ideje és mértéke
A Zváchim 57 tanítása szerint a szentség mértéke nemcsak abban áll, mit áldozunk, hanem abban is, mikor és hogyan.

A bechor és a ma’aser – két nap, egy éjszaka.
A Pesach – csak egy éjszaka, éjfélig.
A vérhintés – csak ott, ahol van yesod.
A hekesh módszere – a szöveg pontos hálózata, amelyben minden szó kapcsolatot teremt.

A Rabbi így foglalja össze a lényeget:
„A szentség ideje nem végtelen. Aki tudja, mikor kell enni, az tudja, mikor kell abbahagyni – és ezzel megtartja az áldozat szentségét.”
Az előadás főbb pontjai

A három kadashim kalim áldozat: bechor, ma’aser, Pesach.
Egyetlen vérhintés elegendő, de csak ott, ahol van yesod.
Rabbi Tárfon és Rabbi Akiva vitája a bechor fogyasztási idejéről.
Rabbi Ismael elve: „nem tanulunk hekesh-ből hekesh-t.”
A fél-hekesh kérdése – meddig érvényes a tanulási lánc.
A Pesach ideje: Elázár szerint éjfélig, Akiva szerint hajnalig.
A szentség az idő fegyelmében mutatkozik meg – „a szent pillanat nem megnyújtható, csak megtartható.”

—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Hely