„Kicsodák azok az emberek, akikkel te találkoztál a javító-nevelő intézetben, annak idején, vagy te a munkád során, ki azok az emberek, akik végül is szembe szaladtak a törvénnyel, valamilyen rosszul szocializált állapotban?  – Gyerekek, így gondolom, hogy gyerekek először. Aztán gyerekek, akiknek különböző találkozásaik voltak. A találkozásokon a kortárstalálkozásokon át a szülőkkel, a sorstársakkal, később pedig …a jogszabályok betartására hívó szervezetekkel való találkozást értem. Hogy a találkozásokban ők milyen pozícióban voltak, mit éltek meg, az elővetíti azt a folyamatot, hogy mennyiben akarnak találkozni önmagukkal. Hol vagyok, mi történik énvelem…”

„Normálisnak tekinthető, hogy az ember életében ilyen szakasz van. … amikor az emberek próbálgatják a határaikat és megnézik, hogy meddig mehetnek el. Tekinthetjük ezt bizonyos szempontból … beavatási szertartásnak. Úgyhogy akkor ő alkoholt fogyaszt, drogozik, akár kisebb bűncselekményeket követ el. De akikről itt szó van, akikről te is beszéltél, Attila is említette, ők egészen más… tehát nem a hagyományos életmód…, amibe bekerül egy stikli, hanem van egy olyan életút, amit tulajdonképpen szerintem én, mint kutató némiképp messzebbről lát, Attila nagyon-nagyon közelről lát, élő, emberi gyereksorsokat, nap mint nap.”

„Miben mások azok a fiúk, akikről mi beszélünk? – Ők azok, akik konfrontálnak. – Akik szembe is fordulnak teljesen? – Ők konfrontálnak. Konfrontálnak a környezettel, konfrontálnak a törvénnyel, adott esetben konfrontálnak önmagukkal. Konfrontálnak a családdal. Olyan folyamat alakul… Akiket nagyon-nagyon nehéz megérinteni. Nagyon nehéz megérinteni, nagyon nehéz közel lépni hozzájuk. Mert nagyon nehezen engednek közel magukhoz. – Védekeznek a világgal szemben és visszatámadnak? … – Szabályokat keresnek, amikor szabály felállítóval találkoznak, kerülik, hogy konfrontáljanak. De egyébként pedig eligazodást, életvezetési szabályokat keresnek, egy szabálytalan körből jőve, egy szabálytalan körben létezve. Ahol mindent és azonnal cselekszek. Abban a térben, amiben én találkozom velük, ott minden megáll egy kicsit, ott minden lelassul egy kicsit.”

Dr. Sárik Eszterrel, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársával és Szarka Attilával, az Aszódi Javítónevelő Intézet egykori igazgatójával 2019. november közepén a Civil Rádióban azokról a fiatalokról beszélgettünk, akiknek az élete rosszul indult.