Egy hintés is elég? – A véráldozat minimális mértéke és annak halachikus következményei
A mai tanulás központi kérdése, hogy mekkora mértékű vérhintés elegendő ahhoz, hogy egy áldozat érvényes legyen. Mivel a Szentélyben különféle oltárok és eltérő áldozati rendek voltak érvényben, a Talmud részletesen vizsgálja, hogy mikor szükséges két sarokra hinteni a vért (שְׁתֵּי מַתָּנוֹת שֶׁהֵן אַרְבַּע – stei matanot shehen arba), és mikor elegendő akár egyetlen hintés is. A fejtegetések során szó esik arról is, hogy milyen rontó gondolat tesz érvénytelenné egy áldozatot, illetve, hogy mely tórai versből tanuljuk az engesztelés minimális feltételeit.
Áldozati vérhintés típusai – belső és külső oltárok
A Szentélyben két oltár működött:

Külső oltár (מִזְבֵּחַ הַחִיצוֹן – mizbeach hachicon): itt történt a legtöbb áldozat vérrituáléja, például az olá (עֹלָה), ásám (אָשָׁם), slámim (שְׁלָמִים) és tódá (תוֹדָה) áldozatok esetén.
Belső oltár (מִזְבֵּחַ הַפְּנִימִי – mizbeach hapnimi): csak bizonyos speciális bűnáldozatok, például jom kipuri vagy a közösségi tévedés áldozata került ide.

A vérkezelés szabályai:

A legtöbb áldozat vérét a külső oltár két sarkára kellett hinteni, mégpedig úgy, hogy az északnyugati és a délnyugati sarkoknál történt a hintés, így négy oldalt is érintett a vér.
Ezeket hívjuk úgy: „két hintés, ami négy” – stei matanot shehen arba (שְׁתֵּי מַתָּנוֹת שֶׁהֵן אַרְבַּע).
A hátát (חַטָּאת) típusú áldozatoknál a vért nem hintették, hanem kenték (נתינה – netina), mégpedig a vonal felett, négy sarokra.

Mi az engeszteléshez szükséges minimum?
A Misna szerint:

Bét Samáj: a külső oltárnál egy hintés is elegendő utólagosan (בְּדִיעֲבַד – bediávád), míg a hátát áldozatnál kettő szükséges.
Bét Hillel: ennél is enyhébb állásponton van, szerinte egy hintés mindenhol elegendő utólagosan.

Ez alapján, ha az áldozat vére csak egy sarokra került, akkor is érvényes az áldozat, és megszerzi az engesztelést (כַּפָּרָה – kapárá).
A rontó gondolat (פִּיגּוּל – pigul) hatása a hintések szerint
A Talmud itt újra foglalkozik a klasszikus kérdéssel: mikor válik egy áldozat érvénytelenné a kohén gondolata miatt?
A négy áldozati fázis:

שְׁחִיטָה – sehita (vágás)
קַבָּלָה – kabalá (vér felfogása)
הוֹלָכָה – holáchá (vér vivése)
זְרִיקָה – zriká (vér hintése)

A rontó gondolat csak akkor teszi érvénytelenné az áldozatot, ha a szükséges fázisban történik. Ha például csak a második hintésnél volt pigul-gondolat, de az első már megtörtént szabályosan, az nem rontja el az áldozatot, mivel az első már megadta az engesztelést.
A belső oltár esete: nincs hely a kompromisszumra
A belső oltárra kerülő speciális hátát áldozatoknál a négy kenés mindegyike alapfeltétel:

Mind a négy kenés (נְתִינָה – netina) szükséges a kaparához
Bármelyiknél elhangzó pigul-gondolat érvényteleníti az áldozatot
Ennek ellenére, ha valaki eszik belőle, nem jár érte karet (כָּרֵת) – ennek magyarázata későbbi részre marad

A Tóra szövegéből tanult szabályok – szóismétlés mint jogi forrás
A Talmud elemzi a Tóra versét:
„וְדַם זִבְחֶיךָ יִשָּׁפֵךְ עַל מִזְבֵּחַ ה’ אֱלֹהֶיךָ”
„Áldozatod vérét öntsd az Örökkévaló oltárára” (Mózes V. 12:27 )
A „vér” szó ismétlése alapján különböző halachikus szabályokat vezetnek le:

Minimális hintés is érvényes: egy sarokra való vér is elegendő
A vérmaradékot az oltár talpazatára kell önteni
Az öntés (שְׁפִיכָה – shefichá) és a hintés (זְרִיקָה – zriká) azonos értékű lehet egyes vélemények szerint
Bizonyos áldozatoknál (pl. állattized, pészach áldozat) nem szerepel konkrétan, hogy vérüket az oltárra kell tenni – innen vezetik le

Vita Rabbi Ismáél és Rabbi Akiva között

Rabbi Ismáél szerint az öntés egyenértékű a hintéssel
Rabbi Akiva szerint nem az, és csak a hintés érvényes az adott helyzetben

Ez a különbség abban is megnyilvánul, hogy Rabbi Ismáél szerint egy mondatból több halachát is le lehet vezetni, míg Rabbi Akiva szerint egy szöveghely csak egy törvény alapja lehet
Ezért Rabbi Akiva számára a „öntenéd az oltárra” kifejezés nem alkalmas arra, hogy több következtetést vonjunk le – így ő más verset használ a fenti törvények levezetéséhez.
Mit tanulunk az elsőszülött állat áldozatából?
A Tóra világosan fogalmaz:
„וְהִקְרַבְתָּ אֶת-דָּמָם וְאֶת-חֶלְבָּם” – „A vérüket és hájukat vidd az oltárra”
A többes szám (דָּמָם – „vérük”) alapján a bölcsek levezetik:

Nemcsak az elsőszülött állatra, hanem a pészach-áldozatra és az állattized áldozatra is vonatkozik
Még akkor is, ha ezeknél a Tóra nem említi kifejezetten, hogy a vért az oltárra kell tenni

Probléma: az idézett vers végén az áll, hogy „és a húsuk legyen a kohéné”, ami nem igaz a pészach és az állattized áldozatokra, mert azokat a tulajdonos fogyasztja
Megoldás: a mondat végi rész csak az elsőszülött áldozatra vonatkozik, az előző rész általánosításra alkalmas
Halachikus logika és szövegértelmezés összehangolása
A Talmud végig próbálja összehangolni a különböző véleményeket és a hozzájuk tartozó szövegértelmezéseket. A fő kérdés nemcsak az, hogy mit tanulunk egy adott mondatból, hanem hogy lehet-e egy versből több halachát levezetni, vagy sem.
A végső konklúzió: különböző tanítók különböző helyekről tanulják ugyanazokat a szabályokat, és nem mindegy, hogy az illető tanító melyik logikai iskolát követi (pl. Rabbi Ismáél vs. Rabbi Akiva)

Elhangzott fogalmak és példák

מִזְבֵּחַ הַחִיצוֹן / מִזְבֵּחַ הַפְּנִימִי – Külső / belső oltár
שְׁתֵּי מַתָּנוֹת שֶׁהֵן אַרְבַּע – Két vérhintés, ami négy oldalt ér
נְתִינָה / זְרִיקָה / שְׁפִיכָה – Kenés / hintés / öntés
פִּיגּוּל / דָּחוּי / נוֹתָר / טָמֵא – Rontó gondolat / érvénytelenítés / meghagyott rész / tisztátalan
Bedieved (בְּדִיעֲבַד) – Utólagos engedmény
הָעֲשִׂירִית / בְּכוֹר / קָרְבַּן פֶּסַח – Állattized, elsőszülött, pészach-áldozat

—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 37 – Napi Talmud 2116: A véráldozat minimális mértéke bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.