Elrontott vérhintés és a helyrehozhatóság határai
A Talmud ezen lapja komplex vitákba bocsátkozik a tisztátalan személyek, az áldozati hús fogyasztásának szabályai, valamint az áldozati vér felhasználásának mikéntje kapcsán. A diskurzus alapkérdése, hogy milyen esetekben válik egy áldozat véglegesen érvénytelenné (דחוי – dáchuj), illetve mikor menthető még meg a helyzet. A részek középpontjában továbbá Rési Lákis és Rabbi Jochánán visszatérő halachikus vitái állnak, különösen az „érintés vagy fogyasztás” kérdésében.
Tilos csak megérinteni – vagy csak enni tilos?
A tanulás elején Rési Lákis álláspontját ismerjük meg, aki szerint a Tóra versében (Vájikrá 12:4):
„בְּכָל קֹדֶשׁ לֹא תִגָּע וְאֶל הַמִּקְדָּשׁ לֹא תָבוֹא”
„Semmilyen szentet ne érintsen meg, és a szentélybe ne lépjen be” –
valójában a szent hús fogyasztásának tilalma van kifejezve. A „ne érintse” (לֹא תִגָּע – lo tiga) kifejezés átvitt értelemben a fogyasztást jelenti, amit azzal indokol, hogy ugyanebben a versben van szó a szentélybe lépés tilalmáról, amelyért כרת – karet jár. Az analógia alapján a szent hús fogyasztásáért is ugyanez járhat.
Fogyasztás vérhintés előtt: büntetendő?
Újabb vita következik Rési Lákis és Rabbi Jochánán között:
Ha valaki tisztátalanul fogyaszt az áldozati húsból mielőtt a vért felhintették az oltárra, vajon ez is tilos-e?

Rési Lákis szerint: igen, és מלקות – malkut (korbácsütés) jár érte.
Rabbi Jochánán szerint: nem büntetendő, mert az igazi áldozati státuszt a hús csak a vérhintés (זריקת הדם – zrikat hádám) után nyeri el.

Rési Lákis álláspontját az „extra szó” „בְּכָל קֹדֶשׁ” – b’chol kódes („minden szentség”) indokolja: mivel nem csak „szentségről” beszél a vers, hanem „minden szentségről”, ez a tilalom kiterjesztését is jelenti – így a vérhintés előtti állapotot is.
Tisztátalan hús vagy tisztátalan ember? – Különbség a két eset között
A következő kérdés: ha a hús maga válik tisztátalanná (például érintkezés útján), és azt eszi meg valaki – jár-e érte büntetés?

Abáje szerint: igen, jár.
Rává szerint: nem jár, mert a tilalom csak akkor lép életbe, ha az áldozat teljesen befejeződött – vagyis a vért már felhintették.

Ugyanakkor, Rává szerint, ha nem ehető dolgokat (például tömjént vagy oltári fát) eszik valaki tisztátalanul, akkor is jár büntetés, ha azok már egy szent edénybe kerültek, mert ezáltal szent státuszt kaptak.
Vadállatokból lehet-e áldozni? – A felszólítás ereje
Egy másik vita: vajon vadon élő, de kóser állatokat – például szarvast vagy zsiráfot – lehet-e áldozni?

Rési Lákis szerint: nem, és aki ilyet áldoz, az megszeg egy tilalmat, és malkut jár érte.
Rabbi Jochánán szerint: csak egy felszólítást (מצוות עשה – micvát aszé) mulaszt el, de büntetés nem jár.

A vita azon múlik, hogy a Tóra felszólítása:
„מן הבקר ומן הצאן תקריבו את קרבנכם”
„A marhából és a juhból hozzátok áldozataitokat” –
vajon kizáró felszólítás-e (csak ezeket szabad), vagy csak útmutatás (ezek az ideálisak).
A döntés Rabbi Jochánán oldalára hajlik: nem jár büntetés, de a felszólítás korlátozó értelmű, így nem megfelelő az áldozat.
Mi számít „ronthatatlan” hibának az áldozatban?
A Misna példákat sorolt arra, amikor a szolgálat közben valami nem ideálisan történik, de visszafordítható:

A vért egy idegen kapja meg → visszaadhatja a kohénnek
A vért a bal kézbe teszik → visszatehetik a jobb kézbe
A vért profán edénybe öntik → vissza lehet önteni szent edénybe
A vér kiömlik → össze lehet gyűjteni

A Talmud megkérdezi: miért nem válik ilyenkor az áldozat „roncsolttá” (דחוי – dáchuj)? A válasz:

Mert amit még az ember saját keze által helyrehozhat, az nem válik véglegesen érvénytelenné
Ez Chananá Micri álláspontja: csak az válik teljesen dáchujá, amit nem lehet emberi beavatkozással korrigálni

Mi történik, ha a vér egy része kimegy a Szentélyből?
Ha az áldozat vérének egy részét kiviszik a Szentélyből, az vajon érvényteleníti-e a hátramaradt vért?

Ha az illetéktelen áldozatvégzés nem érvényteleníti a hátralévő vért, akkor a kivitt vér sem
Ha viszont igen, akkor a kivitt vér is teljesen megrontja az áldozatot

E kérdés nem zárul le egyértelműen, de a logika a visszafordíthatóság köré épül.
Mi történik, ha több edényben fogják fel a vért?
Ha például négy pohárba fogják fel az állat vérét, és csak egyet használnak a szórásra:

A többi vért nem az oltárra, hanem a Kidron-patak irányába kell önteni

Ha mindegyikből hintettek, akkor az összes pohár maradék vérét az oltár talpazatára öntik.
Ez a különbség a „egész vér” (דַּם הַכָּל – dám hakol) és a „vér” (דָּם – dám) kifejezések között a tórában.
Pészach-áldozat vérkezelési nehézségei
Pészach idején több ezer állatot áldoztak egy nap alatt. Felmerült a félelem, hogy nem minden vér jutott el az oltárra.
Rabbi Jehuda javaslata:

Merítsenek a földön összegyűlt vérből egy keveset, és azzal hintsenek újra
Mivel a javítás emberi kézben van, az áldozat nem válik automatikusan dáchujá

Ez alátámasztja azt az elvet, hogy amíg van lehetőség helyreállításra, az áldozat még menthető.

Elhangzott főbb fogalmak, példák

בְּכָל קֹדֶשׁ לֹא תִגָּע („semmi szenthez ne érjen”) → nemcsak érintés, hanem fogyasztás tilalma is
כרת (égi halál) jár a tisztátalan fogyasztásáért
Vérhintés előtti fogyasztás: vita
Vadon élő, kóser állatok áldozhatósága – tilalom vagy csak ajánlás?
Visszafordítható hibák (bal kéz, profán edény, kiömlés) nem teszik dáchujá az áldozatot
Több pohárnyi vér esetén csak a használt edény számít áldozati vérnek
Kidron-patak: szennyvízcsatorna az oltárról lefolyt vér számára
Pészach-áldozat „vérmentő” stratégiája – gyűjtött vérrel való pótlás

—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 34 – Napi Talmud 2113: Elrontott vérhintés bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.