Pigul, ami önmagát nem fertőzi – mikor nem lesz érvénytelen, ami elront?
A Zváchim 43. lap tanulása különös talmudi logikával világít rá, hogy mikor válik egy áldozat pigul-lá (פיגול, pigul), azaz érvénytelenítetté egy oda nem illő gondolat miatt, és mi történik akkor, ha ez a gondolat az áldozat egy olyan részéhez kapcsolódik, amelynek önálló fogyaszthatósága nincs is megengedve. A Misna megkülönbözteti azokat az áldozati részeket, amelyeknek van egy „engedélyező” mozzanata (matir), és amelyeknek nincs – a pigul csak az előbbieket érvényteleníti. Ugyanakkor felmerül egy talmudi paradoxon: ha valami pigul, akkor nem szabadna az oltárra kerülnie – de ha nem kerül az oltárra, nem válhat pigul-lá. Ebből a körből vezet ki a Talmud egy sor logikai finomítással és példával. Szó esik különleges áldozattípusokról, mint a komec (קומץ, komec), a füstáldozat vagy a leprás olaja, de az is terítékre kerül, hogy egy marék liszt vagy egy marhacomb vajon egy egységként viselkedik-e a szentség szempontjából. A gondolat ereje, a rész és egész kapcsolata, valamint az ember és az áldozat közötti viszony új megvilágításba kerül – szó szerint és metaforikusan is.
Mi az a pigul, és mikor jár érte karet?
A pigul (פיגול) olyan oda nem illő gondolatot jelent, amely az áldozás egyik lényegi mozzanata – mint a vágás, vér felfogása, oltárhoz vitele vagy hintése – során keletkezik, például hogy az áldozati húsból nem a megfelelő időben fog enni. Ha ez a gondolat az áldozat fogyasztható részeire irányul, és az adott mozzanat elengedhetetlen része a szertartásnak, akkor az áldozat pigul-lá válik, és annak fogyasztásáért karet (כרת) jár.
Csak az válhat pigul-lá, aminek van matir-ja
Az első szabály, amit a Misna kimond: pigul csak azokra az áldozati részekre vonatkozik, amelyeknél van valamilyen előfeltétel – egy „engedélyező” mozzanat, azaz matir (מתיר, matir), amely után fogyaszthatóvá válnak. Például:

A hús csak akkor fogyasztható, ha a vért az oltárra hintették.
Az oltárra kerülő belső részek (imurim, אימורים, imurim) is csak akkor helyezhetők fel, ha a vér már ott van.

Azok a részek, amelyeknek nincs matir-juk – mint például maga a vér vagy az a marék liszt, amit az oltárra raknak –, nem válnak pigul-lá, és így fogyasztásuk után sem jár karet.
Különleges esetek: liszt, tömjén, öntetek és leprás olaja
A Misna felsorol számos különleges esetet, amelyek ugyan pigul-nak számítanak, de fogyasztásuk után nem jár karet:

A marék liszt (komec, קומץ): ez az, amit az oltárra helyeznek. Bár a maradék liszt pigul-lá válik, maga a komec nem, mert nincs matir-ja.
Füstáldozat és tömjén: ezek sem járnak karet-tel, mert szintén nincs matir-juk.
Önállóan hozott öntetek (nesachim, נסכים): ha nem kapcsolódnak más áldozathoz, akkor sincs matir-juk.
Kohanita saját lisztáldozata és a főpap napi lisztáldozata: mivel ezek teljes egésze az oltárra kerül, nem tekinthetők matir által engedélyezett résznek.
Leprás olaja: a vitában Rabbi Meir szerint jár érte karet, a bölcsek szerint nem – az dönt, hogy a leöntés ideje kötött-e az áshám áldozathoz.

Mi az, amire igenis jár karet?
Azoknál az áldozati részeknél, amelyeknél a fogyasztás vagy az oltárra kerülés feltétele valamilyen matir mozzanat, a pigul miatt való fogyasztás szigorúan tilos, és karet jár érte:

Égőáldozat húsrésze, amit az oltár „fogyaszt”
Galambból készült égő- vagy bűnáldozat
Belső bűnáldozatok (parim hanisrafim – נשרפים פרים) különleges esetei
Imurim, amiket a külső oltárra helyeznek a vér hintése után

A komec paradoxona: ha mást érvénytelenít, saját magát nem?
Ula egy meglepő elvvel áll elő: az az áldozati rész, amely pigul-lá tesz más részeket (mint a komec), nem válhat önmagában pigul-lá. Miért? Mert ha pigul lenne, nem lenne szabad az oltárra tenni – de ha nem kerül az oltárra, nem válhat más érvényes rész pigul-lá általa. Ez egyfajta logikai kör: az, ami pigul-lá tesz, nem lehet pigul.
Ha már az oltáron van – vissza kell rakni?
A Talmud vitát tárgyal arról, hogy egy szabálytalanul hozott áldozat, amely már az oltárra került, visszatehető-e, ha valaki időközben levette. Az alapszabály az, hogy:

Ha az oltár tüze már elkezdte égetni, akkor nemcsak hogy nem szabad levenni, hanem ha levették, vissza is kell tenni.
Ez igaz nem csak egy darab húsra, hanem a lisztáldozatra is: a marék liszt, amelyet az oltár tüze már elért, egy egységnek számít, és ezért az egész rész szentként viselkedik.

Az oltár, mint mikve? Tisztátalanból tiszta?
A Talmud egy másik halachikus jelenségre is reflektál: amikor egy szabálytalan áldozati rész felkerül az oltárra és elkezdi égetni a tűz, az olyan, mintha az a rész megtisztult volna. A Talmud ezt így fogalmazza: „az oltár olyan, mint egy mikve (מקוה, mikve)” – nem szó szerint tisztít meg, de rituálisan elfogadhatóvá teszi a korábban problémás részt. Ezért például egy nojszer (נותר, nojszer – határidőn túl maradt hús), vagy tame (טמא, tame – tisztátalan) darab, ha már égni kezdett az oltáron, nem távolítható el.
„Tisztátalansága rajta van” – az emberre vagy a húsra?
A Tóra egy mondatát elemezi a Talmud: „És az a lélek, aki eszik a békeáldozat húsából, és rajta van a tisztátalansága…” (V.M. 7:20 ). Kérdés, hogy a „tisztátalansága rajta van” kifejezés (טֻמְאָתוֹ עָלָיו) az emberre vagy a húsra vonatkozik. A válasz:

A személyre, mert az ember képes megszabadulni a tisztátalanságától (pl. mikvében).
A hús nem tud „levetni” tisztátalanságot, tehát a kifejezés nem vonatkozhat rá.

További nyelvtani és kontextuális érvekkel is megerősítik ezt az értelmezést.
Összetett tisztasági szabályok: súlyos és enyhe kategóriák
A Talmud a végén rendszerezi a különböző típusú tisztátalanságokat (pl. serec – csúszómászó, vagy halottal való érintkezés) és a különböző szentségi fokozatokat (maaszer séni, תרומה – truma). A szabály:

Ha valaki enyhe tisztátalanságban fogyaszt enyhe szentségű dolgot, malkut (botütés) jár.
Ha súlyos tisztátalanságban fogyaszt súlyos szentségű dolgot, karet jár.
Ez a rész azért fontos, mert segít megérteni, mikor számít a rituális állapot az áldozat érvényessége és az azt fogyasztó személy felelőssége szempontjából.

Elhangzott példák felsorolása

Pigul gondolat hatása a komec-re
Füstáldozat, tömjén, és önálló nesachim esete
A főpap lisztáldozata és kohanita saját lisztáldozata
Leprás olajának pigul státusza
Oltár mint mikve – ha már ég, nem lehet eltávolítani
„Tisztátalansága rajta van” – nyelvtani érvek az emberre vonatkozás mellett
Enyhe és súlyos tisztátalanság/szentség kombinációinak jogi következményei

—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 43 – Napi Talmud 2122: Pigul, ami önmagát nem fertőzi bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.