„Kié a gondolat? Amikor az áldozatot nem az teszi tönkre, aki végrehajtja”
Köves Slomó rabbi a Zváchim traktátus 47. lapján az áldozati gondolat és a cselekvés viszonyát elemzi. A kérdés középpontjában az áll: vajon az áldozatot érvénytelenné teheti-e az, ha nem a pap, hanem az áldozat tulajdonosa gondol rosszra, vagy ha az áldozat közben nincs tudatos szándék a fejében? A rabbi a Tóra szövegeinek finom nyelvi árnyalataiból vezeti le, mikor számít a gondolat, mikor közömbös, és mikor válik rombolóvá. Az előadás második felében egy új fejezet kezdődik, amely az áldozatok pontos helyét és rendjét ismerteti: hol kell az egyes kodsé kodásim (קדשי קדשים – legszentebb áldozatok) vágását, vérkezelését és elégetését végezni. A leprás (meçora – מצורע) áldozata különleges kivételként jelenik meg, ahol a szentség két kézben oszlik meg: az egyik pap edényből, a másik saját kezével szolgál.
A szándék szerepe az áldozat érvényességében
A misna előző tanítására építve a rabbi felidézi, hogy a papnak hat különböző szándékot kell fejben tartania az áldozat bemutatásakor. Ezek közé tartozik, hogy tudja, milyen típusú áldozatot hoz, kinek a nevében teszi, az Örökkévaló tiszteletére hozza, égetés és kellemes illat céljából, illetve hogy ezzel Isten megelégedését szolgálja. Bűnáldozat esetén ehhez még egy hetedik elem is hozzáadódik: az engesztelés szándéka.
Rabbi Jehuda szerint, ha valaki egy chatát (חטאת – bűnáldozat) helyett olá (עולה – égőáldozat) szándékával hozza az áldozatot, az érvénytelen, mert a gondolat más szentséget kever a szentségbe. De ha valaki egyszerűen profán (chulin – חולין) állatként gondol rá, az nem teszi tönkre az áldozatot. Rabbi Elázár Mózes harmadik könyvéből idéz: „Ne szentségtelenítsék Izrael fiai szentségeit” – vagyis a szentség megszentségtelenítése akkor következik be, ha valaki egy másik szentségre gondol.
A szándéktalanság kérdése
A Talmud megkülönbözteti a szándékhiányt a profán gondolattól. Rabbi Joszi szerint, ha a pap fejében semmilyen konkrét szándék nincs, az áldozat továbbra is kóser és engesztelést szerez. Ha viszont kifejezetten profán célra gondol, az áldozat ugyan formailag érvényes marad, de nem hoz engesztelést. A Tóra két versből vezeti le, hogy tudatos szándék szükséges: „És vágja le az üszőt az Örökkévaló előtt” és „Akaratotok szerint áldozzatok”. Ezek azt tanítják, hogy a szentélybeli szolgálat nem végezhető tudattalanul: a cselekvésnek szándékkal kell társulnia.
Kié a gondolat: a papé vagy az áldozóé?
A misna szerint a helyes szándéknak az áldozatot végző pap fejében kell lennie, nem a tulajdonoséban. Rabbi azonban felidéz egy másik véleményt: ha a tulajdonos gondol rosszra, az is érvénytelenítheti az áldozatot. A Tóra szövege ezt azzal indokolja, hogy „és hozza az áldozó az áldozatát” – vagyis az áldozatot hozó személy és a szolgálatot végző pap közé a szöveg egyenlőségjelet tesz. Így a tulajdonos gondolata is hatással lehet a szent szolgálatra.
Három rabbi és a gondolat-cselekvés kapcsolata
Három mester tanítása illusztrálja, miként kapcsolódhat össze a gondolat és a cselekvés két külön személy révén:

Rabbi Eliezer szerint, ha az állat tulajdonosa bálványimádási szándékkal gondol a vágásra, de a vágó maga nem, az állat akkor is tiltottá válik, mert a gondolat és a tett egy egységet alkot.
Rabbi Elázár a szombati munkatilalmakra alkalmazza ugyanezt: ha valaki egy apró, mások számára jelentéktelen dolgot visz ki, amit valaki más korábban fontosnak tartott, a kivitel akkor is tilos, mert a másik ember szándéka érvényesül.
Rabbi Simon ben Elázár csak a szentélyen belüli szolgálat esetén fogadja el ezt az összekapcsolódást; a profán világban viszont csak a tudatos cselekvés számít.

A három vélemény közös tanulsága, hogy a gondolat önmagában nem semleges: a szentség világában a tudat és a cselekvés egymásra hat, sőt, összekapcsolódhat két ember között is.
Az ötödik fejezet kezdete: a legszentebb áldozatok rendje
A rabbi ezután áttér a következő fejezetre, amely a kodsé kodásim (קדשי קדשים) – a legszentebb áldozatok – pontos helyét és szabályait írja le. Ezeket mind az oltár északi oldalán kell levágni, és vérüket szent edényben kell felfogni.
A főpap jom kipuri üszője és kecskéje esetében a vért három helyre hintik:

a Szentek Szentjében a frigyláda oszlopai közé,
a függöny (parochet – פרוכת) elé,
az oltár négy sarkára.

Ha bármelyik mozzanat kimarad, az áldozat érvénytelen. A maradék vért a külső oltár nyugati talapzatára öntik, de ennek elhagyása már nem teszi érvénytelenné a szolgálatot.
A közösségi és főpapi bűnáldozatok (par he’elem davar sel cibur, par kohen ha-mashiach) hasonló szabályok szerint zajlanak. A vér egy részét a belső aranyoltár négy sarkára hintik, a maradékot a külső oltár déli talpazatára öntik, és a húsukat a szentélyen kívül, a hamuhelyen égetik el.
A leprás áldozata és a két kohén szerepe
A Talmud külön kitér a leprás (meçora) ásám (אשׁם – bűnáldozat) áldozatára, amely kivételt képez. Kezdetben úgy tűnhet, hogy a pap a vért a kezével fogja fel, nem edénybe. Később azonban kiderül: két pap működik együtt. Az egyik a vért szent edényben fogja fel, és az oltárra keni, a másik pedig a kezével veszi a vért, és a leprás fülcimpájára, kezére és lábára keni azt. A Tóra ezt azzal magyarázza, hogy „olyan legyen az ásám, mint a chatát” – vagyis az oltári részben ugyanúgy kell eljárni, de az emberi testre való felkenéshez közvetlen érintés szükséges.
Az előadásban elhangzott példák

A chatát áldozat más szándékkal való bemutatása
A profán szándék és a szándékhiány közötti különbség
A tulajdonos és az áldozó gondolatának összekapcsolódása
Rabbi Eliezer, Rabbi Elázár és Rabbi Simon ben Elázár példái a gondolat és cselekvés kapcsolatáról
A kodsé kodásim áldozatok pontos helye és sorrendje
A leprás ásám áldozata, ahol két kohén osztozik a szentségen

Köves Slomó rabbi tanítása szerint a Tóra a legapróbb részletekben is a szándék tisztaságát keresi. A gondolat, a mozdulat és a hely szentsége csak együtt képes megteremteni az igazi kapcsolatot az ember és az Örökkévaló között.
—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 47 – Napi Talmud 2126: Kié a gondolat? bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.