Hol állt az oltár? A Szentély legnagyobb geometriai vitája
A Zváchim traktátus 58. lapján Köves Slomó Rabbi egy különösen izgalmas kérdést boncolgat: hol helyezkedett el pontosan az oltár (mizbeach – מזבח) a jeruzsálemi Szentély udvarában? A vita nem csupán mérnöki vagy topográfiai természetű: a különböző értelmezések mögött mély szimbolikus gondolatok rejlenek a szentség és a határ fogalmáról. Vajon az oltár teljesen északon volt, félig északon-félig délen, vagy éppen a középen? A Rabbi a Tóra szövegeit, rabbinikus logikai érveléseket és geometriai számításokat használva vezeti végig a hallgatót ezen a különleges szellemi „építészeti tervrajzon”. A történet az Ákédá (עקדה) – Izsák feláldozásának – emlékétől indul, és egészen a templomi parázs és füstölőszer helyéig jut, ahol minden ama (könyöknyi) távolságnak teológiai jelentése van.
Az áldozatok északi helye és az Ákédá emlékezete
A Rabbi az előző fejezetekre utalva felidézi, hogy az áldozatok két kategóriába tartoznak: kadashim kalim (קדשים קלים) – enyhébb szentségű, és kadashim kedoshim (קדשי קדשים) – magasabb szentségű áldozatok. A kedoshim esetében a Tóra előírja, hogy az állatot a Szentély udvarának északi részén kell levágni. Ennek spirituális hátterét Rabbi egy megható midrási tanítással magyarázza: Ábrahám, amikor Izsák helyett a kost (ayil – איל) áldozta fel, nem az oltáron, hanem az oltár mellett vágta le – ezért azóta az áldozatot nem magán az oltáron, hanem annak északi oldalán vágják. A templomi rituálé így válik az Ákédá örök emlékévé.
Vita az oltár helyéről
A Misna két fő véleményt idéz:

Rabbi Joszi szerint az oltáron levágott áldozat ugyanúgy érvényes, mintha az északi részen történt volna – mert szerinte az egész oltár az udvar északi részén helyezkedett el.
Rabbi Jehuda viszont úgy látja, hogy csak az oltár északi fele számít „északi zónának”, a déli fele nem. Sőt, szerinte az áldozat, amelyet az oltár alatti földön vágnak, még akkor sem számít érvényesnek, ha az az északi területen lenne – mivel az a hely nem „oltár”, hanem csupán föld.

A Talmud elemzése ezért arról szól, vajon a két rabbi nézete a szent tér elhelyezkedéséről szól-e, vagy inkább a Tóra versének értelmezéséről: „Készíts nekem földoltárt, és vágd le rajta az oláidat és a slámimjaidat” (2Mózes 20:21 ).
Rabbi Joszi ebből azt olvassa ki, hogy „rajta” – az oltár egész felületén lehet vágni. Rabbi Jehuda szerint viszont ez a mondat arra utal, hogy az oltár északi felén az olah (עלה) áldozatot, a déli felén pedig a shlamim (שלמים) áldozatot kell levágni – így a kifejezés a két típus elkülönítésére szolgál.
Az oltár alatti föld és az alagutak titka
A Talmud külön kitér Rabbi Jehuda megjegyzésére, miszerint az oltár alatti földön nem lehet áldozatot vágni. Rabbi magyarázata szerint ez azért van, mert a Tóra „földoltárt” említ – vagyis az oltárnak a földdel közvetlen kapcsolatban kell állnia, és nem lehet alatta üreg vagy alagút.
Ebből egy lenyűgöző következtetést von le: a Szentély-hegy alatt számos alagút húzódott, de egyetlen pont – az oltár területe – teljesen szilárd volt. Innen a Rabbi megjegyzése: ha ma pontosan tudnánk, hol nem fut alagút a hegy alatt, azzal be lehetne azonosítani az ősi oltár helyét.
A templomi oltár szerkezete és mértékei
A Mizbeach három szintes építmény volt:

legalul a talpazat (yesod – יסוד),
középen a párkány (sovev – סובב),
legfelül pedig a tűzrakó rész (ma’aracha – מערכה).

Teljes mérete 32×32 ama, a központi rész 28×28 ama. A bejáratok szélessége a csarnoknál 10 ama, az előtérnél (ulam) 20 ama.
Az oltáron több tűzrakás volt: az egyik a főáldozatokhoz, egy másik az öröklánghoz (ner tamid – נר תמיד), egy harmadik pedig a füstölőszer (ketoret – קטרת) parazsának előkészítésére szolgált. Ez utóbbi helyének meghatározása lett a geometriai vita kulcsa.
A füstölőszer tüzének helye és a számítások dilemmája
A Misna leírása szerint a füstölőszerhez való tűzrakás az oltár délnyugati sarkától négy ama távolságra volt. Innen indul a Talmud számítása: vajon ha az oltár középen állt, ez a négy ama valóban a Szentély bejáratával szemben volt-e?
A számítások (32 ama hosszúság, 10 vagy 20 ama szélességű bejáratok, valamint a talpazat és párkány hozzáadása) szerint, ha az oltár középen vagy délen állt volna, a négy ama távolság nem lenne elég ahhoz, hogy a tűzrakás a bejárattal szemben essen – legalább hat ama kellett volna.
Ezért a Rabbi arra a következtetésre jut, hogy a leírás csak akkor áll meg pontosan, ha az oltár egésze északra esett. Ekkor a négy ama megfelel a geometriai viszonyoknak, és a tűzrakás valóban a bejárat vonalában van.
„Amit belülről kiviszünk, azt a legközelebb rakjuk kívülre”
A Rabbi egy szimbolikus mondókát is idéz:
„Minden, amit belülről kifelé viszünk, oda tesszük, ami legközelebb van a belsőhöz;
és minden, amit kintről beviszünk, onnan vesszük, ami a legközelebb van a belsőhöz.”
Ez a logika határozta meg, hol kellett elhelyezni a füstölőszer parazsát, illetve hova kellett önteni az áldozatok maradékvérét. A belső és külső tér határa így nemcsak fizikai, hanem szellemi jelentést is kapott: a szentség folytonosságát biztosította.
Összegzés
A Rabbi végül két hiteles véleményt különít el:

Rabbi Joszi szerint az oltár teljesen északon állt,
Rabbi Jehuda szerint középen, az udvar tengelyében.

A döntés nem pusztán építészeti kérdés. Az oltár helye a szentség fókuszát jelképezi: ha északon volt, az az ítélet (din – דין) és a félelem szférájához kapcsolódik; ha középen, akkor az egyensúlyt és a harmóniát fejezi ki. A templom tehát nemcsak egy épület volt, hanem a világrend szimbolikus térképe.
Az előadásban elhangzott példák

Az Ákédá története: Ábrahám és Izsák áldozata mint az oltár helyének spirituális mintája
A földoltár és az alagutak kérdése: hol nem lehet áldozni
A háromszintes oltár felépítése: yesod, sovev, ma’aracha
A füstölőszer parazsának helymeghatározása négy ama távolságban
A „belülről-kívülre” elv alkalmazása az áldozati vér és a parázs rítusában
A geometriai számítások: 32×32 ama méretek, 10–20 ama bejáratok, és a „négy vagy hat ama” dilemmája

A Rabbi végső tanítása szerint az oltár helyének vitája nem puszta mérnöki részlet: az örök kérdés, hol van a szentség határa az ember világában.
—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud
Kulcsszavak: #szentély #oltár

A Zváchim 58 – Napi Talmud 2137 – Az oltár helye bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.