„Egyetlen ‘és’ szó, amely törvényt dönt – a szentség logikája az áldozatok helyében”
Köves Slomó rabbi a Zváchim traktátus 48. lapján azt mutatja be, hogyan épít a Talmud egész rendszert egyetlen betűre vagy kötőszóra. A szentélybeli áldozatok rendjében nemcsak az számít, hogyan és mikor történik a szertartás, hanem az is, hol: a Tóra szerint a legszentebb áldozatokat (kodsé kodásim – קדשי קדשים) az oltár északi oldalán kell levágni. A rabbi azonban rávilágít, hogy ennek az apró részletnek mély törvényi jelentése van: a Talmud nyelvi elemzéssel, egyetlen „és” (vav – ו) kötőszóból és ismétlődő igékből („vágja le azt” – veshachat oto ושחט אותו) vezeti le, hogy mikor válik az áldozat érvénytelenné, ha a helyszín hibás. A lap végére kiderül, hogyan kapcsolja össze a szöveg a jom kipuri üsző, a király bűnáldozata és az egyszerű bárányáldozat szabályait – és hogy a szentség világában még egy kis szó is döntő jogi súllyal bír.
Miért kezd a Misna a bűnáldozattal?
A misna felsorolja, hogy mely áldozatokat hol kell levágni: a jom kipuri üszőt (par jom hakippurim) és kecskét (sá’ir jom hakippurim), amelyeket a főpap bevisz a Szentek Szentjébe, a külső oltár északi felén kell levágni. A rabbi megkérdezi: ha ez az általános szabály, amely minden kodsé kodásim áldozatra érvényes, miért nem az olá (égőáldozat) szabályával kezdi a Misna, amelyben ez eredetileg szerepel? A válasz: mert az olá szolgálatából vezetik le a chatát (bűnáldozat) törvényeit, és mivel ez a következtetés (hekesh – הקש) különösen fontos, a Misna ezzel kezdi. Ráadásul a jom kipuri bűnáldozat még magasabb szentségű, mert a belső oltárra kerül, ezért kap elsőbbséget.
Az „északi oldal” forrása
A Tóra Vájikrá (3Mózes) 1:11 versében így ír: „És vágja le az égőáldozatot az oltár északi oldalán, az Örökkévaló előtt.” Ez a szabály egyértelmű az olá-ra, de mi a helyzet a bikából (par) hozott égőáldozattal? A szöveg sorrendjéből tanuljuk: az üszőáldozat után azonnal következik a nyájból hozott égőáldozat, és a bekezdés „és” (vav) kötőszóval kezdődik. Ez a kötőszó összekapcsolja a két részt, vagyis az, ami a nyájból hozott áldozatra igaz (az északi vágás), érvényes az üszőáldozatra is.
A kötőszó mint törvény – a vav szerepe
A Talmud itt megáll, és elemzi: valóban elég-e egy „és” ahhoz, hogy két bekezdést jogilag összekössünk?
A vita az ásám (אשׁם – bűnáldozat) két fajtájának kapcsolatánál jelenik meg:

Az egyik az ásám me’ilá (אשׁם מעילה), a szentségsikkasztásért hozott áldozat.
A másik az ásám talui (אשׁם תלוי), a kétes elkövetés után hozott áldozat.

Rabbi tanítása szerint a két bekezdés „és” kötőszóval kapcsolódik, ezért a szabályaik részben közösek. Mivel egymás után szerepelnek, a Tóra ezzel azt tanítja, hogy még a kétes szentségsikkasztás esetén is kell ásám talui áldozatot hozni, holott ez nem klasszikus kárét-tel (spirituális halálbüntetéssel) járó bűn.
A bölcsek azonban nem értenek egyet. Szerintük az ásám talui csak olyan bűnökre vonatkozik, amelyeknél biztos elkövetés esetén chatát (bűnáldozat) jár. Ők a „micvá” (mitzvá – מצוה) kifejezés ismétlődéséből vonják le, hogy a párhuzam nem a vav-on, hanem a hasonló szóhasználaton (gezerá shavá – גזירה שוה) alapul. Ez a vita mutatja, hogy mi a fontosabb: a szöveg összekötése (hekesh) vagy a szóazonosság (gezerá shavá).
Rabbi szerint a hekesh erősebb, és a vav szó valódi jogi kötőerővel bír. A bölcsek szerint viszont csak abban az irányban működik, ahogyan a szöveg természetes logikája mutatja – vagyis nem visszafelé, hanem előrefelé: a korábbi szabály tanítja a későbbit.
Az ásám áldozatok értéke
A rabbi szerint a Tóra úgy fogalmaz: „Ez legyen az ásám törvénye” (Zot torat ha-asám – זאת תורת האשם), ami azt jelenti, hogy minden ásám áldozat ugyanabba az értékkategóriába tartozik – legalább két sékel értékűnek kell lennie. A bölcsek ezt nem ebből, hanem a visszatérő kifejezésből – be’erkécha (בערכך – értéked szerint) – tanulják, ami több ásám leírásában is szerepel. Ahol ez a kifejezés nem áll, mint az ásám shifchá charufá (אשׁם שפחה חרופה – félrabszolganővel való viszony) esetében, ott más nyelvi párhuzamokból, például az „ásám kos” (אשׁם כבשׂ – áldozati bárány) kifejezés ismétlődéséből vezetik le, hogy a két sékel érték minden ásám-ra kötelező.
A bűnáldozat helye – a vágás, a vér és a pap helyzete
A chatát (בְּנִי חַטָּאת) áldozat esetében a Tóra egyértelműen mondja: „És vágja le a bűnáldozatot azon a helyen, ahol az égőáldozatot vágják.” (Vájikrá 6:18 ). Innen tudjuk, hogy a bűnáldozatot is az oltár északi oldalán kell levágni.
A rabbi tovább kérdez: honnan tudjuk, hogy a vért is ott kell felfogni, és hogy a papnak, aki felfogja, szintén az északi oldalon kell állnia? A szöveg azt mondja: „És vegyen a vérből” – amit lehet úgy is olvasni, hogy „vegyen neki”, vagyis ő maga is ott legyen, ahol a vért veszi. Ezért a vágás, a vérfelfogás és a pap helyzete is ugyanazon az oldalon kell, hogy történjen.
De vajon ez csak ajánlás, vagy ha máshol történik, az érvényteleníti az áldozatot? A Tóra megismétli ugyanezt a szabályt a király bűnáldozatánál (chatát hamelech – חטאת המלך): „És vágja le azt azon a helyen, ahol az égőáldozatot vágja.” Az ismétlés arra tanít, hogy ha a vágás nem északon történt, az áldozat érvénytelen.
A nőstény bárány és a nőstény kecske esetében ugyanez a vers megismétlődik, ami azt mutatja, hogy minden bűnáldozatnál ez a szabály érvényes. Az ismétlés célja, hogy ne gondoljuk: csak a király bűnáldozatánál kötelező ez, hanem minden esetben, amikor a Tóra chatát-ról beszél.
A kivételek és az „azt” szó jelentése
A rabbi elemzi a „vágja le azt” (veshachat oto) kifejezést: mit tanít az „azt” szó? Arra, hogy a vágásnak északon kell történnie, de a vágó (a shochet) maga nem köteles ott állni. A Talmud azonban tovább kérdez: ha ezt már tudjuk más forrásból, akkor mit tanít még az „azt” szó? A válasz: kizár bizonyos áldozatokat, például a galambáldozatot (chatát ha’of – חטאת העוף), amelyet nem kell északon vágni, pedig azt is a kohén végzi, saját körmével (meliká – מליקה).
Más értelmezés szerint a szó a pészachi áldozatot (korban peszach – קרבן פסח) zárja ki: hiába különleges időben, Niszán 14-én hozott áldozat, és hiába az egész nép közösségi szolgálata, mégsem tartozik a magasabb szentségű kategóriába, ezért nem kötelező északon vágni.
Az előadásban elhangzott példák

Az olá áldozat északi vágásának tórai forrása
Az ásám me’ilá és ásám talui közötti logikai kapcsolat (vav és hekesh)
A vav kötőszó és a gezerá shavá elvi erejének összevetése
Az ásám áldozatok értéke: legalább két sékel minden típusnál
A chatát vágásának, vérfelfogásának és paphelyzetének északi szabálya
Az „azt” szó jelentése: a vágás helye számít, nem a vágó helyzete
A galamb- és pészachi áldozatok kivételei az északi követelmény alól

Köves Slomó rabbi tanítása szerint a Tóra minden betűje, még az apró kötőszó is, törvényi súllyal bír. A szentség világa nem a nagy gesztusokban, hanem az apró pontosságban rejlik: ott, ahol egy „és” szó képes áthidalni két bekezdést, és új törvényt hozni az áldozat szentségének rendjébe.
—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 48 – Napi Talmud 2127: A szentség logikája az áldozatok helyében bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.