Amikor Bhaskarananda 18 éves volt, a szülei házasságra kényszerítették. A következő évben, amikor felesége gyermekkel áldotta meg, minden rokona az öröm tengerében úszott. A gyermek apja azonban kivétel volt; ő a szenvedés tengerében úszott. Azt mondta magának: “Ez az én kötődés-életem kezdete”, és még aznap örökre elhagyta otthonát. Csak azután tért haza, hogy nagy spirituális Mester lett bőséges okkult képességekkel, de addigra a gyermeke már Istennél volt.

Kommentár: Gyakran kezdjük a ragaszkodás-életet, majd belépünk a visszahúzódás-élébe. A ragaszkodás-élet azt mondja nekünk, hogy mindent megkaphatunk az idők folyamán. Az elszakadás-élet azt mondja nekünk, hogy örökké mindenünk van. A ragaszkodás-élet azt mondja nekünk, hogy az éhség egy dolog, az ünnep valami más, és hogy ezeket össze kell hozni. Az elszakadás-élet azt mondja nekünk, hogy az éhség a kielégülés születése, a lakoma pedig a kielégülés meghaladása.

When Bhaskarananda was 18 years old, his parents forced him to marry. The following year, when his wife was blessed with a child, all his relatives were swimming in the sea of delight. But the father of the child was an exception; he was swimming in the sea of suffering. He said to himself, “This is the beginning of my attachment-life,” and on that very day he left home for good. Only after he became a great spiritual Master with abundant occult powers did he return home, but by then his child was with God.



Commentary: Often we start with attachment-life and then enter into detachment-life. Attachment-life tells us that we can have everything in the course of time. Detachment-life tells us that we are eternally everything. Attachment-life tells us that hunger is one thing, feast is something else, and that they have to be brought together. Detachment-life tells us that hunger is the birth of satisfaction and feast is the transcendence of satisfaction.

https://www.srichinmoylibrary.com/imf-32

Tomar Pane: Sangit Surabhi – 3 songs

https://www.srichinmoylibrary.com/imf-32