Nem számít, mit teszek, nem számít, hányszor írok az engedetlenségről, nem számít, hányszor beszélek az engedetlenségről, úgy tűnik, hogy a tanítványok engedetlensége soha nem fog véget érni. Még tegnap is beszéltem az engedetlenségről, arról, hogy mi történt, amikor Ádám és Éva engedetlen volt Istennek. Aztán később, amikor a buszon voltunk, megkértelek benneteket, hogy énekeljetek. Egyetlen lelkes énekes sem volt. Száz százalékban a csoportotok vezetőjét hibáztatom. Ha a vezetőben nincs meg a szükséges engedelmesség és lelkesedés, akkor az igazán fájdalmas tapasztalat. Nem hibáztatok senki mást, ha elalszotok, vagy nem mutattok érdeklődést. De a vezető részéről, ha nincs lelkes mozdulat vagy közeledés a többi tag felé, akkor nagyon szomorú vagyok. És a tagok közül is kellett volna kettő-három, akik jönnek és inspirálják a vezetőt az éneklésre. Most én vagyok a legfőbb vezető. Amikor azt mondom: „Csinálj valamit”, ha a tanítványok nem értenek egyet, vagy elalszanak, akkor a magam módján gondoskodom róluk. De az általam kijelölt vezetőnek is felelősnek kell lennie.

Egyrészt elviszlek titeket ide, oda, bárhová. Nincs időtök gyakorolni, és ezt sajnálom. De ismétlem, úgy érzem, hogy ezek a dolgok feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy terjesszem a fényemet. Tegnap elég sokan eljöttek a koncertünkre. Rendkívül fogékonyak voltak. A buszban rengeteg időd volt gyakorolni, de ami neked tetszik, azt csináltad. Ami nekem tetszik, arra nem volt időd. Körülbelül egy órára belekerültél a szórakoztató világba. Ez az, amit tettél.

Amikor elveszem az idődet, és nem tudsz gyakorolni, akkor kompenzálom. De amikor arra kérlek, hogy énekelj, akkor fáradt vagy, nem akarsz, kimerültél. Azt gondolhatjátok, hogy ez semmiség; a Guru nem fogja komolyan venni. De én akkor is komolyan fogom venni, ha arra kérlek, hogy egy centit mozduljatok, és nem adok rá semmilyen okot. Ha nem teszitek meg, akkor ez felkerül a szívem táblájára. Ne hidd, hogy valami fontos dolgot kérek tőled; nem azt kérem, hogy ugorj le az Empire State Buildingről, hogy megmutasd a világnak, hogy engedelmes vagy. Valami feltűnő dolgot tenni azért, hogy megmutasd az engedelmességedet, könnyű. De az igazi engedelmességnek minden pillanatban, minden cselekedetben meg kell történnie. Ha azt kérem, hogy mozduljatok meg egy centit, kérlek, érezzétek, hogy ez a kérés kiemelkedő fontosságú. Ez olyan, mintha mindent kértem volna tőletek. Az elme azt fogja mondani: “Ez könnyebb, mint a legkönnyebb. Ezért, ha nem teszem meg, nem lesz semmi baj”. De ha nem teszel meg valami rendkívül könnyű dolgot, akkor valami nagyon nehéz dolgot fogsz megtenni?

Mostantól kezdve azt akarom, hogy minden kérésemet isteni parancsnak tekintsétek. Elég szomorú tapasztalatom volt már. Még akkor is, ha arra kérlek benneteket, hogy tegyetek meg valamit könnyedén, akkor is meg kell tennetek. Mostantól kezdve, függetlenül attól, hogy ki a tanítvány, ha csak egy egyszerű kérésem van, tegyétek meg. Ellenkező esetben az engedetlenséged a belső világban a saját sírodat ássa meg. Mostantól fogadd kérésemet isteni parancsnak, amely tudatosan az Abszolút Legfelsőbbtől származik. Ellenkező esetben nagyon szomorú és feldúlt leszek. A tegnapi engedetlenségért száz százalékig hibáztatom a vezetődet. Másokat nem hibáztatok, mert a vezető az én képviselőm egy adott területen. Nem tudom, mit fogok veletek tenni a jövőben, ha azt látom, hogy az engedetlenség uralkodik az életetekben. Ezért kérem, kérem, ne engedetlenkedjetek nekem.

Nem tudjátok, hogy ki vagyok. Sajnos vagy szerencsére, de én tudom, hogy ki vagyok. Ha tudom, hogy ki vagyok nektek, Istennek, az egész világnak, akkor úgy kell viselkednem veletek szemben. Ha kész vagy velem énekelni és táncolni, akkor amikor azt mondom: „Ülj le”, akkor meg kell tenned. Erre a fajta engedelmességre van szükségetek.

Ez mindenkire vonatkozik. Hatalmas szeretetet, ragaszkodást, törődést, mindent mutatok nektek. Még a saját elmétek is elhiszi néha. A minap arról tartottam előadást, hogy hogyan fogom használni az Igazságosság-Fényemet, és nem az Együttérzés-Fényemet. Ebben az életben csak egy-két dolog megtételére vagy meg nem tételére kérlek benneteket. Ha kétszer, háromszor, négyszer kérem, hogy ne tegyetek meg valamit, utána nagyon szigorú leszek. Adok nektek egy utolsó figyelmeztetést, és ha még mindig nem engedelmeskedtek nekem, akkor megkérlek benneteket, hogy hagyjátok el a Központot. Nagyon, nagyon fájdalmas számomra, hogy olyan embereket, akik már sok éve velünk vannak, arra kérem, hogy távozzanak. De csak egyetlen okból kérem meg az embereket, hogy hagyják el a Központot, és ez az engedetlenség. Szinte bármit elfogadok vagy eltűrök, amit teszel, kivéve az engedetlenséget, mert az engedetlenség olyan, mintha ellenem szegülnél. Két hadsereg harcol. Amikor nyíltan nem engedelmeskedtek nekem, akkor az ellenség oldalára álltok, és a Legfelsőbb ellen harcoltok, a Legfelsőbb akarata ellen.

Kérlek, kérlek, könyörgöm nektek, soha ne engedetlenkedjetek nekem, különösen akkor, amikor az érzelmi életetekről és a létfontosságú életetekről van szó, ami a közvetlen pusztulásotok. Ha az élet bármelyik területén nem engedelmeskedtek nekem, akkor megbocsátok nektek, de amikor az érzelmi életről van szó, arra kérlek benneteket, hogy ne tegyétek ezt, különösen a külső síkon. A belső síkon azt mondhatjátok, hogy nem kaptátok meg az üzenetet. De a külső síkon, ha egyszer elmondom nektek, akkor később már nem tagadhatjátok le.

Ezért mindannyiótoknak azt mondom: kérlek, kérlek, ne engedetlenkedjetek velem. Ha nem engedelmeskedtek nekem, akkor a bennem lévő Legfelsőbb akarata ellen lázadtok fel. Ha a Központon kívül maradtok, akkor jól érezhetitek magatokat, és azt csinálhattok, amit akartok. De ha a mi édes kis családunkon belül lázadás tör ki, azt nem fogom tudni elviselni. Megkértem két tanítványt, hogy hagyják el a Központot. Megszakad a szívem, de a Legfelsőbb akaratához tartom magam. Nincs más eszközöm arra, hogy elbánjak ezekkel az emberekkel. Holnap talán ti következtek, ha nem engedelmeskedtek nekem. Nagyon szigorúnak kell lennem veletek a Legfelsőbbel való egységem alapján. Akkor nincs apa, nincs anya, nincs testvér, nincs nővér, nincs fiú. Ha arra kérlek benneteket, hogy tegyetek meg valamit, és ti nem teszitek meg, akkor holnap ugyanez a sors vár rátok.

Az egyik aspektusom az, hogy énekelek és táncolok veletek. Én vagyok az állandó barátotok, az örök barátotok. Ismét előfordulhat, hogy meg kell kérnem benneteket, hogy hagyjátok el a Központot, hagyjátok el a mi édes kis családunkat, hogy ne legyen konfliktus a lelki életetek és a külső életetek között. Ha figyelmeztetést adtam bármelyikőtöknek itt, kérlek, vegyétek ezt utolsó figyelmeztetésnek. Ha továbbra sem engedelmeskedtek, akkor tudjátok, mi lesz a sorsotok. Legyetek tehát óvatosak, legyetek óvatosak, legyetek óvatosak. Ha helyesen cselekszetek, akkor abszolút egy ékszer vagytok az én hálaadó szívemben. De ha nem engedelmeskedtek nekem, engedetlenségetek messze, messze, messze elvisz benneteket, emberek, messze, messze tőlem. Akkor teljesen el fogsz veszni – teljesen! – és a jelenlétem szomorúan hiányozni fog az életetekből.

Disobedience is the order of the day. No matter what I do, no matter how many times I write about disobedience, no matter how many times I speak about disobedience, it seems that disobedience from the disciples will never end. Even yesterday I spoke about disobedience, about what happened when Adam and Eve disobeyed God. Then later, when we were on the bus, I asked you people to sing. There was not even one enthusiastic singer. I blame the leader of your group one hundred per cent. If the leader does not have the necessary obedience and enthusiasm, then it is a really painful shock. I won’t blame anybody else if you go to sleep or do not show interest. But from the leader if there is no enthusiastic movement or approach to the rest of the members, then I feel very sad. And from the members also there should have been two or three to come and inspire the leader to sing. Now, I am the supreme leader. When I say, “Do something,” if the disciples don’t agree, or go to sleep, then I will take care of them in my own way. But the leader that I appoint also has to be responsible.

On the one hand I am taking you people here, there, elsewhere. You don’t get time to practise and I am sorry. But again, I feel that these things are absolutely necessary to spread my light. Yesterday quite a few people came to our concert. They were extremely receptive. In the bus you had plenty of time to practise, but whatever pleases you, you do. What pleases me, you had no time to do. For one hour or so you entered into the entertainment-world. That is what you did.

When I take your time away and you cannot practise, I compensate. But when I ask you to sing, at that time you are tired, unwilling, exhausted. You may think that this is nothing; Guru will not take it seriously. But I will take it seriously even if I ask you to budge an inch and do not give any rhyme or reason. If you do not do it, then it is recorded on the tablet of my heart. You don’t think that I am asking you to do something important; I am not asking you to jump off the Empire State Building to show the world that you are obedient. To do something striking in order to show your obedience is easy. But real obedience has to take place at every moment, in every action. If I request that you move an inch, please feel that this request is of paramount importance. It is as if I have asked you for everything. The mind will say, “This is easier than the easiest. Therefore, if I don’t do it, no harm.” But if you do not do something extremely easy, will you do something very difficult?

From now on I want you people to take any request from me as a divine