2024. szeptember 29-én tartották a parlamenti választásokat Ausztriában, ahol a

szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) végzett az első helyen. Az Új Egyenlőség

e heti podcastjában Bíró-Nagy András kollégánk Győri Gáborral, a Policy Solutions

vezető elemzőjével beszélgetett a Szabadságpárt győzelmének okairól és a lehetséges

kormányalakítási forgatókönyvekről.

Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) győzelmével a II. világháború óta először nyert

szélsőjobboldali erő Ausztriában a parlamenti választásokon. A második helyet szerezte csak

meg az eddig kormányzó jobbközép Osztrák Néppárt (ÖVP), és a harmadik helyen futottak be

a korábban meghatározó szociáldemokraták (SPÖ). Bejutott még a parlamentbe a liberális

NEOS és az Osztrák Zöld Párt is.

Győri Gábor szerint a Szabadságpárt győzelmének hátterében leginkább az állhat, hogy a

kampányban erőteljesen a migráció témája került a középpontba, az FPÖ pedig a bevándorlás

jelentős visszaszorítását ígérte. A bevándorlás témájának megerősödése annak köszönhető,

hogy az osztrák társadalomban egyre inkább kiütköznek a bevándorlók integrációjának

nehézségei, emellett fontos problémaként jelenik meg a szociális segélyek elérhetősége a

menekültek számára. Ezt csak tovább erősítette a tervezett terrortámadás híre Taylor Swift

koncertjén. Győri Gábor kifejtette, hogy a migráció témájának előretörését a magas infláció

miatt kibontakozó megélhetési nyomás is segítette, hiszen a szavazók egy része a jövedelmi

és szociális szorongását is a bevándorlókra vetítette ki. A Policy Solutions vezető elemzője

szerint az FPÖ győzelmét az is támogatta, hogy a párt az oltásellenes szavazók felé is nyitott

volt, és az orosz-ukrán háború kérdésében az oroszokkal megértőbb álláspontot vett fel.

A választások eredményei azt mutatják, hogy a munkásosztály pártja a Szabadságpárt lett, s a

szociáldemokraták meggyengültek a hagyományos bázisukban. Az SPÖ hiába próbálkozott

egy erősen baloldali programmal és a vagyonadó bevezetésének ígéretével, mégis az FPÖ

tudta becsatornázni a megélhetési kihívásokból fakadó félelmeket. A Szabadságpárt fő bázisát

a vidéki szavazók adják, a párt kevésbé népszerű a nagyvárosokban, ezzel illeszkedve az

európai tendenciákhoz. Győri Gábor nagy átalakulásként értékelte, hogy első alkalommal volt

a Szabadságpárt szavazói között hasonló a nők és a férfiak aránya, eddig ugyanis túlsúlyban

voltak a férfi szimpatizánsok. Szerinte ez is megerősíti, hogy az FPÖ az osztrák politikai

paletta meghatározó szereplőjévé vált.

A Szabadságpárt győzelme viszont nem jelenti automatikusan, hogy szélsőjobboldali

kormánya lesz Ausztriának. A kormányalakítási tárgyalások ugyanis még sokáig

elhúzódhatnak. Győri Gábor rámutatott, hogy akár az is elképzelhető, hogy karácsonyig sem

tud összeállni az új osztrák kormány. Jelenleg két kormányalakítási forgatókönyv létezik. Az

egyik szerint az Osztrák Néppárt összefog a Szabadságpárttal, amelynek ideológiai akadályai

nem lennének, hiszen a Néppárt már jelezte, hogy kész egy ilyen koalícióra. A fő problémát a

személyi kérdések jelentik, ugyanis Karl Nehammer, az Osztrák Néppárt vezetője kizárta,

hogy együtt kormányozna a Szabadságpárt kancellárjelöltjével, Herbert Kickllel, annak

szélsőséges nézetei miatt. Az eddigiek alapján, viszont nem úgy tűnik, hogy a győztes Kickl

visszalépne egy másik kancellárjelölt javára, még ha személye az osztrák társadalomban

kevéssé is népszerű. Győri Gábor szerint a második, és egyben a valószínűbb forgatókönyv

az, hogy az Osztrák Néppárt a szociáldemokratákkal és a NEOS-szal fogna össze egy

ideológiailag sokszínűbb kormánykoalíciót létrehozva, kizárva a győztes szélsőjobboldalt a

hatalomból. Erre a koalícióra mindhárom szereplő nyitott lenne, az ideológiai különbségek

ugyanakkor nehezíthetik a kormányalakítást, s az sem kizárt, hogy egy ilyen lépés hosszabb

távon csak erősítené a szélsőjobb pozícióját. Ahogy Győri Gábor rámutatott, a választások

egyik érdekes eredménye, hogy bár a Szabadságpárt lett a győztes, az Osztrák Néppárt került

a mérleg nyelve pozíciójába, így megkerülhetetlenné vált a kormányalakításban.