Elképesztő technológiai gerinccel rendelkeznek az ultra fast fashion cégek, folyamatosan új designokat hoznak ki, mindegyiket legyártatják kis mennyiségben, és ha jól fogynak, felskálázzák őket – ez a működés pedig komoly előnyük a hagyományos divatipari cégekkel szemben – mondta Lakatos-Török György, a Boston Consulting Group (BCG) senior projektvezetője a G7 beszélgetések podcast legújabb részében.

Az epizódban Dobos Emesével, a Hun-Ren KRTK Világgazdasági Kutatóintézet munkatársával és Lakatos-Török Györggyel beszélgettünk, és ide kattintva vagy bármelyik podcastlejátszón, a G7 csatornáján lehet meghallgatni:

Az ultra fast fashion az elmúlt években ötszörösen vagy még nagyobb mértékben nőtte túl a divatipar többi részét. Magyarország arányaiban az egyik legnagyobb fogyasztója az ultra fast fashion termékeknek a BCG friss kutatása szerint. Európai szinten a divat fogyasztói kosár 7 százalékát teszi ki az ultra fast fashion, itthon ez 12 százalék, amivel az Egyesült Államokkal vagyunk egy szinten.

Ennek oka egyrészt, hogy Kelet-Európában jellemzően alacsonyabb szintű a környezettudatosság, mint Nyugat-Európában, és Magyarországon többet költ a fiatalabb generáció is ezekre a termékekre. Ezzel párhuzamosan itthon a second hand ruhák piaca is kiemelkedően nagy – ismertette Lakatos-Török György.

A magyar vásárló hagyományosan árérzékeny és divatérzékeny. Tehát minél olcsóbb valami, annál inkább kell neki, de érdeklik a trendek és saját mikroközösségének a véleménye, amelyben él. Ez az ultra fast fashion és a használt ruhák népszerűségét is magyarázza – mondta Dobos Emese.

Nagyok az eltérések az országok között is abban, hogy szeretik-e vagy sem az emberek ezeket a termékeket. Francia- vagy Németországban például az emberek többsége el sem gondolkozik az ultra fast fashion termékek vásárlásán – mondta Lakatos-Török György.

Míg a hagyományos divatmárkák inkább előrejelzések után gyártatnak, sokszor a vezető divattervező keze nyomán álmodják meg a termékeket, az ultra fast fashion brandek adatalapon közelítenek – mondta Dobos Emese. Megnézik a mikrotrendeket a social médiában – most éppen a neonzöld kezd felfutni – és azonnal ráugranak. Itt az adat a lényeg, nem a tervező, nem a kreativitás. Sok cég először le se gyártatja az új termékét, csak 3D fotón mutatja be, és ha sokan keresik, elkezdni gyártani.

A divatipar működésének természete, alapszabályai kizárják a fenntarthatóságot – hangsúlyozta Dobos Emese. Bizonyos részei működhetnek kevésbé károsan, de olyan, hogy fenntartható divat vagy fenntartható ultra fast fashion, egyáltalán nincs és nem is lesz. Arra lenne szükség Dobos Emese szerint, hogy túllépjünk az ultra fast fashion olcsó tömeggyártott gagyi termékekkel való azonosításán, és meglátnánk, hogy ez egy üzleti modell és ellátási lánc szervezési mód is.

Módszertanilag és technológiailag is lehetne tanulni az ultra fast fashion vállalatoktól Lakatos-Török György szerint is. Ahogy gyártás előtt követik az internetes trendeket, majd tesztelés után skáláznak fel, akár fenntarthatósági kezdeményezésnek is tekinthető, hiszen így sokkal kisebb raktárkészlet, kevesebb felesleg képződik.

A podcast megjelenését a Boston Consulting Group támogatta.

The post Az ár- és divatérzékeny magyar vásárlók imádják a használt ruhát és az ultra fast fashiont is first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.