A Filmzene podcast második adásának vendége Reisz Gábor, aki amellett, hogy rendezőként és íróként jegyzi az elmúlt tíz év két legsikeresebb alulról jövő magyar közönségfilmjét (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Rossz versek), a zenék létrehozásában is aktívan részt vett.  Fütyürészésről, nyálasságról, Szécsi Pálról, katarzisokról beszélgetünk vele.

Reisz Gábor két eddig nagyjátékfilmjének (és rövidfilmjeinek) zenéi olyan népszerűségnek örvendenek, hogy még egy évek óta aktív, koncertező zenekar (VAN Filmzenekar) is kinőtt belőlük. Hogyan jön egy filmesnél, hogy a zenéket is ő szerezze? Elég-e hozzá, hogy kiskamaszként kéthúros gitárral próbáljon bevágódni lányoknál? Reisz elmeséli az adásban, miért nem futott neki soha a Stairway To Heavennek, melyik korai filmzenés kattanása hoz fel garantáltan szalagavatós emlékeket, és milyen előnyökkel járt, hogy édesanyja a Hungarotonnál dolgozott.

Kivesézzük persze a VAN és a Rossz versek megzenésítését ától cettig, a katarzisokat kereső eredeti filmzenék létrehozásán át a betétdalok kiválasztásának kalandos útjáig. Mikor idegesíti Reiszt egy filmzene? Mik a glockenspiel veszélyei? Már a forgatókönyvírás idején elkezd-e foglalkozni a zenékkel, vagy csak a forgatás után?

Beavat abba, mi lett volna az első választás az ikonikus Gyöngyhajú lány helyett a Rossz versek főcíme alatt, hol bukott el a VAN végefőcíménél az ütemre futás, és hogyan kell felismerhető Szomszédok- és Fargo-stílusparódiát alkotni. Utánajárunk, egyáltalán lehet-e jó, ami nyálas, kiderül, melyik francia világsztár kosarazta ki csúnyán Reisz Gábort, és kitartó hallgatóink még azt is itt tudhatják meg először, milyen újdonság várható a jelenleg készülő, Magyarázat mindenre címet viselő harmadik filmjének zenei kíséretében.

Műsorvezető: Huszár András és Varga Ferenc

A Filmzene podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.