Az oltár titkos helyzete: miért nem fért el a kézmosó a Szentélyben?
A Zváchim traktátus 59. lapján Köves Slomó rabbi folytatja a tegnap megkezdett, rendkívül részletes vizsgálatot a Szentély oltárának (mizbeach – מזבח) pontos elhelyezkedéséről. A kérdés nem csupán építészeti: a Tóra két, látszólag ellentmondó versében az egyik azt írja, hogy a kézmosó (kior – כיור) az oltár és a sátor között legyen, míg a másik szerint az oltár közvetlenül a bejárat elé kerüljön. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni? A rabbi magyarázata alapján a rejtély kulcsa az oltár helyzete: csak akkor lehet mindkét tórai parancsot teljesíteni, ha az oltár a Szentély udvarának északi részén állt. Innen indul a vita Rabbi Yossi haGlili és más bölcsek között, majd az elemzés kiterjed az oltár épségének, méretének és szentségének kérdéseire is — egészen Salamon király avatási áldozataiig, amikor több tízezer állatot mutattak be. A tanítás középpontjában a szent tér pontos arányai és azok szimbolikus jelentése áll: hogyan teremti meg a rend a kapcsolatot az ember és az Örökkévaló között.
A kézmosó és az oltár közötti ellentmondás
A Tóra két verset is idéz: az egyik szerint a kézmosót az oltár és a hajlék közé kell helyezni, a másik viszont azt mondja, hogy az oltár álljon közvetlenül a sátor bejáratánál. Rabbi Yossi haGlili (רבי יוסי הגלילי) úgy oldja fel az ellentmondást, hogy a kézmosó egy kicsit délre volt eltolva, az oltár rámpájának vonalában. Ez az apró geometriai eltolás azonban csak akkor értelmezhető, ha az oltár maga az udvar északi részén helyezkedett el — mert ekkor valóban nem marad más hely a kézmosónak, csak a déli sarok alatt.
Ha az oltár délen lett volna, bőségesen maradt volna hely a bejárat előtt a kézmosónak, akár a Heichal (היכל – csarnok) bejárata, akár az Ulam (אולם – előcsarnok) felől nézzük. Ha középen állt volna, még mindig több áma (könyök) távolság maradt volna a csarnok bejáratáig, így ott is elfért volna a kézmosó. A rabbi számítása szerint csak az északi elhelyezés esetén lesz igaz, hogy a kézmosót a Tóra mindkét parancsa szerint kellett elhelyezni: az oltár és a bejárat között, de kissé délre tolva.
Miért nem lehetett a kézmosó északon?
A Talmud megkérdezi: ha így van, miért nem helyezték a kézmosót inkább északra? A válasz a szavak rejtett jelentésében rejlik: a Tóra kifejezése „tzafoná” (צפונה – „észak felé”) a bölcsek szerint a „penujá” (פנויה – „üres”) szóból ered. Ez azt jelenti, hogy az északi oldalnak teljesen üresnek kellett maradnia – ott sem eszköz, sem edény nem állhatott. Így az egyetlen lehetséges hely a déli sarok volt, az oltár rámpájának vonalában.
Ebből következik, hogy Rabbi Yossi haGlili szerint az oltár az udvar északi részén állt, míg vitapartnere, Rabbi Yehuda szerint a délin. A két vélemény tehát nem csupán technikai különbséget mutat, hanem a Szentély szerkezetének teológiai értelmezését is befolyásolja.
Az oltár épsége és az áldozatok érvényessége
A Talmud ezután áttér egy másik kérdésre: mi történik, ha az oltár megsérül? Emlékezetes történet, amikor egy Tzduki (צדוקי – szadduceus) pap a vízöntéskor (niszuch ha-majim – ניסוך המים) gúnyt űzött a rabbinikus hagyományból, és az oltárra öntés helyett a lábára locsolta a vizet. A nép feldühödött, és etrogjaikkal megdobálták, aminek következtében az oltár egy darabja letört. A Talmud tanítása szerint onnantól az oltár alkalmatlanná vált az áldozatok fogadására.
A vita arról szól, hogy ez az érvénytelenség csak azokra az áldozatokra vonatkozik-e, amelyeket már levágtak, vagy azokra is, amelyeket még csak kijelöltek. Rav szerint csak a már levágottakra, Rabbi Johanan szerint viszont minden áldozatra – ha egyszer alkalmatlanná vált az oltár, az az összeset érinti, mert a szentség megsérülése végleges.
Salamon király és az oltár méretei
Az előadás végén Rabbi áttér Salamon király (Shlomo haMelech – שלמה המלך) idejére, amikor a Jeruzsálemi Szentélyt felszentelték. A Királyok könyve szerint azon a napon Salamon 22 000 bikát és 120 000 juhot áldozott. A Tóra azt írja, hogy a király „megszentelte az udvar egy részét”, mert az oltár túl kicsi volt ehhez a mennyiséghez. Mit jelent ez? Hiszen a nagy oltár 32×32 áma volt, tehát 36-szor nagyobb, mint Mózes 5×5-ös hordozható rézoltára (mizbeach nechoshet – מזבח נחושת). Ha Mózes oltárán ezer áldozatot tudtak hozni, a nagyon akár 36 000-et is lehetett volna. Miért kellett mégis az egész udvart megszentelni?
A magyarázat az, hogy Salamon valójában tiszteletből tette ezt: nem akarta „lecserélni” Mózes oltárát, ezért inkább az egész udvart szent területnek nyilvánította. Rabbi Yehuda szerint viszont a számítások fizikailag is indokolták a döntést, mert Mózes oltára nem 5×5 áma alapterületű volt, hanem középponttól mért 5-ös sugarú, tehát valójában 10×10 áma. Így a nagy oltár sem tudta volna befogadni a több mint százezer áldozatot – ezért terjesztették ki a szentséget az egész udvarra.
A szent tér szimbolikája
Rabbi Köves Slomó hangsúlyozza: a szent tér pontos mértékei nem puszta technikai részletek. A mizbeach helyzete, mérete, épsége és használata a kapcsolat metaforája Isten és ember között. Ahogy az oltárnak hibátlannak kell lennie, úgy az ember szolgálatának is. És ahogy a kézmosó pontos helye az északi és déli irány viszonyában fejezi ki a szentség rendjét, úgy az ember is akkor találja meg helyét a világban, ha pontosan illeszkedik a spirituális rendbe.
Az előadásban említett példák

Rabbi Yossi haGlili példája a kézmosó elhelyezéséről az északi oltár mellett
A Tzduki pap története, aki az etrogokkal való megdobálás után az oltárt megsértette
Rav és Rabbi Johanan vitája az áldozatok érvényességéről sérült oltár esetén
Salamon király avatási napján hozott több mint 140 000 áldozat példája
Az összevetés Mózes rézoltára és a jeruzsálemi kőoltár között

Ezek mind azt mutatják, hogy a Tóra és a Talmud számára a szent szolgálat legapróbb részletei sem közömbösek: minden méter, minden irány, minden kő az isteni rend pontos lenyomata.
—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud
Kulcsszavak: #szentély #oltár

A Zváchim 59 – Napi Talmud 2138 – Az oltár helye II. bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.