„Azt szeretnénk elérni, hogy középiskolás diákok ne egy pontszerű pályaválasztási döntésként gondoljanak arra a szóra, hogy pályaorientáció” – mondja Lendvai Viktor, a HiSchool Alapítvány megálmodója és vezetője a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra új epizódjában. Míg pályaorientáció alatt leginkább egyszeri ismeretátadást szoktak érteni arról, hogy egyes szakmák mit jelentenek, valójában sokkal fontosabb a diákokat végigkísérni egy úton 9. osztálytól érettségiig. Ezalatt fejleszteni lehet önismeretüket és képességeiket, azonosítani valódi érdeklődési körüket, majd ezekre építve további segítséget adni.

A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban.

Lendvai Viktor szerint míg a szakirányú képzés területén előrébb jár például az együttműködés ipari szereplőkkel, a gimnáziumokban a pályaorientáció komplexebb, nehezebb folyamat, ahol a pedagógusoknak jellemzően sem kapacitása, sem megfelelő tudása nincs feltétlenül meg ahhoz, hogy ezzel érdemben foglalkozzanak. Jó egyedi példák természetesen vannak, de a tananyagban sem kap szerepet a téma. Ezért a cél egyre jobban beépülni a középiskolai oktatásba, a folyamat támogatásába.

A tanulók egy jól összerakott folyamat során az érdeklődési körük alapján minél több élményszerű projekten keresztül próbálhatják ki magukat és építhetik készségeiket, képességeiket. Az ilyenben külső szereplők, segítők nagy mértékben tudhatnak együttműködni iskolákkal, amely a pályaválasztási tanácsadás mellett kiterjedhet csapatban, projektlogikában lefolytatott versenyekre is, bár itt is fontos lenne, hogy ez is pontszerű esemény helyett egyre inkább egy folyamat része legyen.

Ebben a keretrendszerben a HiSchool Alapítvány által nyújtott eszköztár egy kutatással kezdődik arról, hogy az iskola, a diákok hogyan állnak a pályaorientációs témával, erről visszajelzés is születik, és ez adja a közös munka alapját. Az első pályaorientációs esemény keretében „impulzusokkal bombázzák” a 9-10. osztályos diákokat, a konkrét ismeretszerzésen túl azért is, hogy másként gondolkozzanak a pályaorientációról.

Az együttműködés során – jellemzően önkéntesként segítő – coachok, trénerek fejlesztik a diákok önismeretét, illetve készségeit, képességeit. A valódi érdeklődési körök beazonosítását a terület közelebbi megismerését célzó látogatások is követik vállalatoknál, egyetemeken, kutató intézményeknél, majd erre épülhet a mentorálás, a csapatban végzett projektmunka. Mindezt a folyamatot erősíthetik az azonos érdeklődési körrel rendelkező diákokból kialakított „klubok”, és az is, ahogy a projektmunkák eredményét egymással megismertetik, megvitathatják.

Holtzer Péter, a 28. óra szerkesztő-műsorvezetője és Lendvai Viktor, a HiSchool Alapítvány vezetője

A beszélgetésben Lendvai Viktor több okot is említ, ami miatt első lépésben az eleve jobb helyzetben lévő gimnáziumokkal tudtak elkezdeni dolgozni, de cél a folyamatos bővítés. „Azok az iskolák, ahol akár már ők maguk szerveztek mentorprogramot, pályaorientációs napokat, nyitottabbak, mint azok, ahol adott esetben a 12. évfolyamos diákokat elküldik az edukációs kiállításra, és ezt jelenti az iskolaszintű pályaorientáció. Sokkal érettebb fázisban vannak abban, hogy hogyan viszonyulnak ehhez a témakörhöz, és mennyire tudják a diákokat támogatni.”

Ugyanakkor nemcsak magát a pályaorientációs folyamatot lehet azután eljuttatni azokba az iskolákba is, ahol esetleg távolabbról kell indítani. „Vannak olyan elit gimnáziumok, akik az alumniépítésben is nagyon élen járnak, és a forrásszerzésben is vannak nagyon jó gyakorlataik, és ha ezeket mi összegyűjtjük és utána a többi iskolában terjesztjük, akkor nagyon nagy változásokat lehet ezáltal indukálni. Akkor már nemcsak arról beszélünk, hogy magára a pályaorientációra hatunk, hanem arról, hogy egy integráltabb társadalmat építünk.”

Az iskolákban jellemző kapacitáshiány mellett hivatalos anyagi források sem igen állnak rendelkezésre. Általában egy igazgatóhelyettessel lehet a témában együtt dolgozni, aki egyéb feladatai mellett igyekszik a pályaorientációt is a lehetőségei szerint koordinálni. Ezekre plusz iskolai, tankerületi költségvetési keret nem szokott adódni. Az iskolai alapítványok tudnak szülőktől, esetleg öregdiákoktól ilyen tevékenységekre is pótlólagos forrásokat megpróbálni kérni. Korábban inkább, ma már kevésbé vannak pályázati lehetőségek, és ezeknél is mindig gond volt ezek kifutását követően a fenntarthatósággal.

A külső segítők, egyének, szervezetek részben „lelkesedésre” és önkéntesek bevonására, részben pedig hatékony, egységesen kifejlesztett módszerekre és infrastruktúrára alapozva tudnak a viszonylag kevés pénzből egyre többet elérni. Ahogy Lendvai Viktor mondja saját tapasztalatairól, „ezt nagyon hatékonyan lehet egy központi szereplőként elvégezni. Most, ha három héten keresztül minden nap máshol dolgozna a pályaorientációs szakember, nagyjából annak a költségnek felel meg az alapítvány teljes működési költsége.”

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon! A beszélgetéssel, illetve a 28. óra sorozattal kapcsolatos visszajelzéseket továbbra is várjuk a g7@g7.hu címre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMár azt sem tudjuk pontosan, hogy hány gyerek jár a magyar iskolákbaEgyre kevesebbet tudunk a közoktatásról, pedig szakpolitikai elemzések nélkül át sem lehet gondolni, hogy mit kellene hosszú távon csinálni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTöbb kevésbé neves iskola kéne, ahonnan jönnek a diákok - így látják az egyetemen a saját utánpótlásukatHafiek Andrea, a Semmelweis Egyetem Oktatásigazgatási Hivatalának vezetője és Benyó Zoltán, az egyetem Doktori Tanácsának elnöke volt a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra vendége.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk„Mindenkinek ebből kéne tanulnia” - így segíthet itthon is a világ egyik legnagyobb tanulási platformjaEgyetemi vizsgára készülve, elitgimnáziumban, de tanodákban is tanulnak már itthon az amerikai nonprofit platform oktatási anyagaiból. A 28. óra adásának vendége