Mi történik, ha az oltár eltűnik? – A szentség, amely még a hiányban is kötelez
A Rabbi előadásában a Zváchim 60. lapján tovább folytatta a tegnap megkezdett, rendkívül összetett témát: mit okoz, ha az oltár megsérül vagy nincs jelen? A kérdés nem csupán technikai: a vérhintés (zriká), a fogyasztható áldozati részek, sőt még a másodtized (ma’aser sheni – מעשר שני) micvájának teljesítése is függ attól, hogy az oltár szentsége érvényben marad-e. Az előadás egyik legmélyebb dilemmája az volt, hogy a szentség megmarad-e akkor is, amikor a fizikai szentély és oltár már nem létezik – és ez megengedi-e bizonyos micvák mai teljesítését. A Rabbi több bibliai vers összevetésével, hekesszel (היקש) és logikai következtetésekkel mutatta be, miként épül fel a szentség fogalma a Tórában: nem pusztán helyhez kötött, de bizonyos esetekben a törvény szelleme biztosítja a következetességet. A példák – a pészachi vértavaktól Salamon 142 000 áldozatáig – megmutatják, hogyan válik egy elvont halachikus probléma élő, drámai helyzetté.

A kiindulópont: a sérült oltár jogi következményei
A Rabbi előző napi tanítását idézve ismételte: ha az oltár (mizbeach – מזבח) megsérül, a vérhintés nem végezhető el. De mi van azokkal az áldozatokkal, amelyeket már levágtak, vagy épp csak felajánlottak? Ráv és Rabbanan vitájához tért vissza: vajon egy élő, még le nem vágott áldozat is végleg alkalmatlanná válik-e, ha közben az oltár megsérült?
Rabbi hangsúlyozta: a vér szolgálata (avodát hadám – עבודת הדם) minden más szolgálatnál szigorúbb. Ezért hiába látjuk, hogy más oltári munkák akár az oltár helyén, akár az udvar talaján is elvégezhetők, a vér hintéséhez ép oltár szükséges.

A nagy pészachi vértócsák és a „biztonsági” vérhintés
A Rabbi emlékeztetett a Talmud híres jelenetére: pészach előtti délután Jeruzsálemben bokáig ért a vér. A kohaniták azért merítettek egy pohárnyi vért a földről, hogy a sok száz-ezer levágott áldozat közül senki ne maradjon vérhintés nélkül. Ez bizonyítja, hogy a vér szükségképpen az oltárra tartozik – a földön lévő vér csak akkor számítható be, ha végül az oltárra kerül.
Ha a föld önmagában is alkalmas lenne, nem lett volna szükség erre a külön gesztusra.

Az ételrészek fogyasztása: a mincha példája
Rabbi Elazar tanítása szerint nem csak a vér szolgálata, hanem a fogyasztható részek is megkövetelik az oltár épségét. A mincha kapcsán a Tóra mondja:
„…ve’achlú otá bamakom kadosh, ba’chatzer ohel moed yochlúha” – „egyék azt az oltárnál, szent helyen.”
Rabbi rámutatott: az „oltárnál” (etzél hamizbeach – אצל המזבח) nem azt jelenti, hogy fizikailag a kő mellett kell enni, hanem azt, hogy az oltár érvényessége feltétel.
Innen következtetett tovább: ha a kadshei kadashim fogyasztása oltárfüggő, akkor kadshei kalim esetén is ugyanez a szabály, hiszen a „kadshei kadasim hu” kifejezés általánosít.

A kulcsmondat: a másodtized kérdése
Rabbi idézte azt a három tanítást, amelyet Rabbi Ismael három rabbitól idézett – ezek közül az egyik a másodtizeddel foglalkozott.
A kérdés: Lehet-e ma, szentély nélkül Jeruzsálemben megenni a másodtizedet?
Rabbi érvelése:

A bekhor (בכור – elsőszülött állat) Jeruzsálemhez és oltárhoz kötött.
A bikurim (ביכורים – zsengék) szintén oltárhoz kötöttek.
Ezekből logikailag nem lehetett volna levezetni a másodtizedet, mert mindkettő oltári szolgálatot igényel – a másodtized viszont nem.
Ám a Tóra egy versben kapcsolja össze a bekhor-t és a ma’aser sheni-t – ez a hekes (היקש).
Ezért: ahol nincs oltár, ott a másodtized sem fogyasztható.

A Rabbi kiemelte: ez a hekes nem sérti a szabályt, miszerint két egymásra épített hekes nem használható, mert a bekhor vérrel és hússal kapcsolatos tanítása valójában egy egység – nem két különböző téma.

A szentség örök-e vagy sem?
A Rabbi rátért a mélyebb problémára: ha a szentély megszentelése örök, akkor a hiányában is érvényben maradnak a szabályok. Ha nem örök, akkor a kérdések – mint a másodtized fogyasztása – teljesen másképp hangzanak.
Rabbi Ismael szerint a szentély szentsége nem örök. Ezért kérdés nála, hogy a szentély nélkül maradt micvák teljesíthetők-e. A bekhor esetében azonban a Tóra egy versben kapcsolja össze a vért és a fogyasztást, így az oltár hiánya mindkettőt lehetetlenné teszi – ebből következtet tovább a másodtizedre.

Salamon 142 000 áldozata: hogyan fért el?
A Rabbi visszautalt a tegnapi tanítás végére: Salamon a templomszentelés napján 142 000 áldozatot mutatott be. A kérdés: elfért volna-e mindez az oltáron?
Rabbi megismételte:

Rabbi Yehuda szerint Mózes oltára 10×10 ama volt (középről számolva), az új oltár 20×20; így kb. 11-szeres kapacitáskülönbség.
Rabbi Jossi szerint Mózes oltára csak 5×5 ama volt (kívülről mérve), középen mindössze 1 ama tűzfelülettel; az új oltár viszont 400 ama tűzfelületet adott – azaz 400-szoros kapacitást.

Ebből következik kétféle értelmezés:
Rabbi Yehuda: a nagy oltár sem volt elég → ezért kellett az egész udvaron áldozni.
Rabbi Jossi: a nagy oltár elég lett volna → az udvar megszentelése csak az oltár elhelyezésére szolgált.

A „ravua” (רבוע) kérdése
A „négyzetes” kifejezésből Rabbi Yehuda Ézéchiel próféciájára következtet – ott a méretet középről mérik. Rabbi Jossi szerint a „ravua” a belső oltár formájára utal, amelynél a magasság és szélesség viszonya a külső oltárra is átvezethető.
Ebből a vita végén kiderült: a két Rabbi más logikából indul:

Rabbi Yehuda: külső oltárt külső oltárhoz hasonlítok.
Rabbi Jossi: a hordozható oltárokat egymáshoz.


Az előadásban elhangzott példák

A pészachi vértavak és a „biztonsági” vérhintés története.
A sérült oltár és az érvénytelen áldozatok esete.
A mincha fogyasztásának oltárfüggősége.
A bekhor, a bikurim és a ma’aser sheni összehasonlítása.
A hekes (היקש) logikája és alkalmazása.
Salamon 142 000 áldozata és az oltár kapacitásvitája.
A „ravua” (רבוע) – négyzetesség – eltérő értelmezése Rabbi Yehuda és Rabbi Jossi között.

—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 60 – Napi Talmud 2139: Mi történik, ha az oltár eltűnik? bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.