Miért pont a délnyugati sarok? A galambbűnáldozat titkos útvonala és a Minha rejtett logikája
A rabbi magyarázata szerint a Zváchim 63. lapja a szentély precíz „térképe” köré épül: hogyan illeszkedik a rámpa az oltárhoz, miért pont olyan a rámpa dőlésszöge, miért a délnyugati sarok a galambbűnáldozat helye, és honnan tudjuk, hogy a kmicá (קמיצה, קמיצה) a lisztáldozat marokvétele akár a csarnokban is elvégezhető. A lap hatalmas kérdése: vajon hogyan kell összehangolni a tórai szövegek egymással feszülő utalásait (dél vagy nyugat?), és mikor mondjuk azt, hogy valami csak „lechatchilá” (לכתחילה), és mikor „bediávád” (בדיעבד) is jó. Az előadás számos példával mutatta meg, hogyan kell „összeolvasni” a kifejezéseket – pl. „az Örökkévaló előtt” és „az oltár arcánál” –, hogy végül a Talmud eljusson a délnyugati sarokhoz mint a szolgálatok metszéspontjához.
A rámpa és az oltár viszonya: hogyan lesz 64 ámából 62?
A Midot szerint az oltár (32 áma) és a rámpa (32 áma) együtt 64-nek kellene lennie. A Talmud azonban megjegyzi: valójában 62 áma a teljes hossz. A rabbi magyarázata:

a főrámpa 1-1 ámányit „ráfekszik” az yesod (יסוד) talpazatra és az sovev (סובב) párkányra,
így a két áma „kiesik”, ezért a teljes hossz 62.

A kis rámpák dőlésszöge: 1 áma emelkedés 3 áma hosszon. A főrámpa még enyhébb: 1 áma emelkedés 3⅓ áma hosszon.
A Minha (מנחה) kmicája: hol kell a marokvételnek történnie?
A misna szerint a kmicá bárhol elvégezhető az udvaron. Rabbi Elazar szerint akár a csarnokban is. A bizonyíték: a színkenyérhez tartozó tömjén (levoná) levétele ugyanazon szolgálat kategóriájába tartozik, és azt a csarnokban vették le – tehát a kmicá is végezhető ott.
Felmerül a kérdés: a Tóra azt mondja, „onnan markoljon” – vagyis onnan, ahova a nem kohén áldozathozó is bemehet. Ez az udvar. Hogyan mondhatja mégis Rabbi Elazar, hogy a csarnokban is jó?
A rabbi kétféle megoldást mutat:
Első értelmezés: „Onnan” azt jelenti: ha hibás volt a kmicá, ugyanonnan kell újra kezdeni.
Második értelmezés: „Onnan” csak azt tanítja, hogy nem korlátozott az északi oldalra, mint az olah esetében – nem a csarnokot zárja ki.
Végül a Talmud új magyarázatot ad: a lisztáldozatot a kmicá előtt a délnyugati sarokhoz kellett vinni, ezért gondolhattuk volna, hogy a kmicát is ott kell végezni. A „misám” (משם) ezért tanítja: akár onnan is, akár máshol is, és ez nem zárja ki a csarnokot.
A Slámim (שלמים) levágása: lehet a csarnokban?
Rabbi Jochanan szerint igen. A Tóra azt írja: „vágja le a találkozás sátra bejáratánál”. Ha a „bejárat előtt” jó, akkor „bejárat mögött” (a csarnokban) még inkább jó – egy alacsonyabb szintű hely (udvar) nem lehet alkalmasabb, mint a magasabb (csarnok).
A Talmud összeveti egy másik törvénnyel: a kohaniták bizonyos esetekben a csarnokban is ehetik a kadsé kadasim maradékot. Itt kellett egy külön vers, mert evésnél a „mester előtt enni” tiszteletlen lenne – míg a vágásnál nincs ilyen probléma, ezért ott logikailag is kikövetkeztethető a megengedés.
A galambbűnáldozat (chattat ha’of – חטאת העוף) és a délnyugati sarok
A misna szerint a galambbűnáldozat hozatala a délnyugati saroknál történik. A Talmud megmutatja, miért:

A lisztbűnáldozat (minchat chote, מנחת חוטא) „bűnáldozatnak” neveződik.
A Tóra mindkettőt kapcsolatba hozza egymással.
A lisztáldozatot a szöveg szerint „az Örökkévaló előtt” (nyugat) és „az oltár arcánál” (dél) kell hozni.
A két irány egyszerre csak a délnyugati saroknál teljesül.

Rabbi Eliezer ehhez hozzáteszi általános elvét: amikor két tórai utalás között látszólagos ellentmondás van, azt kell választani, amelyik „meg tud lenni” a másikkal is. A déli oldal meg tud felelni a „nyugatnak is”, ha az oltár egészét északra helyezzük a középtengelyhez képest.
A galambáldozat: mi kötelező és mi csak lechatchilá?
A misna furcsán fogalmaz:

„bárhol szúrta át a tarkót, az jó”
„bárhol hintette a vért, az jó”
„ha hintette, de nem nyomta ki a maradékvért, az is jó”
de a döntő vér (dam hanefesh, דם הנפש) feltétlenül a vonal alá kell kerüljön.

A rabbi összegzése:
Lechatchilá: a délnyugati sarok a helye.
Bediávád: a meliká (מיליקה), a vérkinyomás és minden más mozzanat bárhol elvégezhető az oltáron.
Kötelező: a vérhintés a vonal alá kerüljön.
Az előadásban említett példák összegzése

A rámpa 62 és 64 ámányi paradoxona.
A rámpák dőlésszöge és kialakítása.
A Kmicsá helye: udvar vagy csarnok?
A lisztáldozat és a tömjén párhuzama.
A Slámim vágása a csarnokban.
A kohaniták evése ostromhelyzetben.
A lisztáldozat útvonala a délnyugati sarokhoz.
A bűngalamb helye a saroknál.
Az elv: két vers közül azt választjuk, amelyik összeegyeztethető a másikkal.
A meliká és vérhintés „bárhol jó, de a döntő vérnek a vonal alatt kell lennie”.

 
—————————————————-
Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30 ​-8:30 ​ között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Zváchim 63 – Napi Talmud 2142: Miért pont a délnyugati sarok? bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.